Lázár, Olimpia2018. december 17., hétfő
Balogh Boglárka Kína blogja

A Sárkány gerince és a Hosszú hajú falu

2018.08.28.Balogh Boglárka
National Geographic Magyarország

Mikor végre rálépek a kilátó utolsó lépcsőfokára, már erősen lihegek. Longji, vagyis a Sárkány gerince, 66 kilométer hosszú, szisztematikusan megtervezett rizsterasznyúlványaira kapaszkodtam fel.

Szerencsére még láthatom, ahogy a lemenő nap élénk zöldre festi a lábam alatt elterülő medencéket.
Kuanghszi-Csuang Autonóm Terület hullámzó teraszai Longsheng hegyei közt fekszenek. A magaslaton megbújó apró falvak zhuang, jao, miao és dong népcsoportjai a világ egyik legfontosabb alapterményének, a rizs termelésére használják a területet már 700 éve. Nevét a különleges, sárkánypikkelyre emlékeztető elhelyezkedési formáiról kapta, ami a gondos mezőgazdasági tervezés eredményeképpen született meg.

Az itt látható teraszok több évezredre visszatekintő hagyományos technikákat és alakzatokat őriznek, az ember és természet közötti megbonthatatlan harmónia szimbólumává nőttek. Történelmük egybefonódik az itt élők történelmével, kultúrájával és hitrendszerével.


Ping’an új szállodái szerencsére az eredeti faházak stílusát őrzik

Ping’an és a környező falvak lakói az 1200-as évek közepétől kezdve már okosan használták ki a területen keresztülfutó Chaliaohe folyó vízhozamát, ám a Longji teraszok végleges formájukat csak jóval később, a Qing dinasztia idején, 1650 körül nyerték el. Ma a rizs a Föld népességének több mint felét táplálja, és a világ teljes kalóriatartalmának 20 százalékát teszi ki. Noha szinte minden kontinensen a főzés egyik alapanyaga, mégis Ázsia keleti és déli részein játszik fontos szerepet úgy az ősi mint a modern civilizációban, a gazdasági életben, ünnepekben és táj képének formálásában.

Ahogy azt a helyiek magyarázzák, a ma ismert lépcsős rizsföldek először Kínában, Kr.e. 4000 körül jelentek meg. Ezzel a módszerrel a rendkívül nehéz természeti viszonyokat kihasználva végre sikerült megszelídíteni a hegyvidéki terepet. A teraszrendszer lehetővé teszi ugyanis, hogy elegendő mennyiségű víz kerüljön és maradjon is minden egyes mederben, így biztosítva az optimális rizsnövekedést, miközben a felesleges nedv lefolyik az alsóbb pocsolyákba, hogy végül a falvak alatti patakokban csörgedezzen tovább.
A nyúlványok kialakítása nagy odafigyelést és precizitást igényelt, kialakításukat a legalacsonyabb, 335 méteren fekvőkkel kezdték, és innen haladtak fölfelé. Láthatóan most sincs ez másként. A néhol 880 méteres magasságot is elérő teraszok olyan keskenyek, hogy bizonyos helyeken még a szántáshoz használt vízibivalyt sem lehet ide terelni, így a helyiek mindent két kézi erővel végeznek. Az öntözéshez szükséges vizet a magasabb hegyekből vezetik le és a töltésen belüli, földalatti csövek segítségével osztják szét az alsóbb medencékben. A hagyományos vetési technikának megfelelően a férfiak decemberben készítik elő a talajt, majd a nők március környékén ültetik ki a palántákat, melyet aratásig rendszeresen gyomlálnak. A teraszcsoportok közötti családi házakból mára szállodák lettek, melyek építészetükben szerencsére még mindig tükrözik az itt élő népek sajátos stílusjegyeit.

Kihasználva, hogy a turistabuszok végre elhagyták Ping’an falut és magukkal vitték a kínai látogatók hadát, elindulok az egyik csapáson be a teraszok közé. Málhás szamarak kaptatnak fel a hegyoldalon, téglákat cipelnek, az újonnan épülő szállodák falaihoz hozzák a völgyből. Visszafelé gazdáik megállnak egy cigarettára, szalmakalapjukat megemelve köszöntenek, és hagyják, hogy jószágaik pihenjenek egyet. „Madame!” – hallom valahonnan a távolból. Egy kisfiú jön mögöttem, és mosolyogva valami szórólapszerűt lobogtat felém.

„Van már szállása?” – kérdezi iskolás angollal. Elmosolyodom és bólintok, de a tíz-tizenkét év körüli gyermek nem adja fel ilyen könnyen, és a nyomomban marad. Lekanyarodok a vetések melletti domboldalon, ahol a nők és férfiak még mindig dolgoznak, és hallgatom a hátam mögül jövő csicsergést.

„Tudja, a nagymamám a szomszéd faluban, Huangluoban lakik egy nagy, három szintes faházban. Van kiadó szobája. Igaz, a földszinten elég hangosan röfögnek a disznók, így éjszakánként nehéz elaludni, de a tető, ahol a magokat szárítjuk mindig nagyon szellős, sokat játszom odafenn. Nagymamámnak két méter hosszú a haja és egy ősz hajszál sincsen benne!- mondja a kisfiú büszkén. – Eljön holnap megnézni, hogyan táncol a többi asszonnyal a kultúrházban?”

Sokat olvastam a híres piros jao nőkről, akikről úgy tartják, hogy hajuk az ékszerük, amit soha nem vágnak le. A Sárkány gerincén eltöltött napok után Huangluoba készültem, így kapóra jön a gyermek ajánlata. Megbeszélem vele, hogy másnap reggel újra találkozunk immár a szomszéd faluban, a kultúrház előtt. Ahogy mondja, könnyen megtalálom majd őket, a nagymamájának hosszú haja van és mindig mosolyog.

Elsőként ülök fel a reggeli minibuszra, hogy Ping’anból a jao faluba utazzak. Megérkezve a faházakkal tarkított parkolóba, legalább tíz, a kisfiú által adott személyleírásnak megfelelő asszonyba botlok a folyóparton, akik készséggel útbaigazítanak a kultúrház felé. A másfél hónap alatt, amit eddig Kínában eltöltöttem, saját szememmel láthattam, hogy az utóbbi 4 évben a kormány mekkora erőfeszítéseket tesz az ún. etnikai sokszínűség megőrzéséért, de most van az első alaklom, hogy megtapasztalom, milyen hatással van ez a népcsoportok életére. A tömegturizmus sok helyen szó szerint Disneylanddé változtatta az itteni etnikumok falvait, a régi faházak mellé méteres hotelek, éttermek és szuvenír boltok épültek, a patakparton hajat mosó asszonyok már pénzt kérnek a fotózásért, és egy főtt kukorica ára meghaladja a 350 forintnyi yuant.

Újabb turistabuszok érkeznek a parkolóba, én is lesétálok a kavicsos mederhez, és követni kezdem a kínai csoportvezetőt. Portékát áruló nők asztalai mellett megyünk el, akik a hajukat már a tipikus jao szokásnak megfelelően kontyba tekerték a homlokukon, és népviseletben várják vásárlóikat. Néhány perces séta után meglátom a méteres, fából készült épületet, ami előtt szó szerint három nő strázsál úgy, mintha valami kincset őriznének. Bentről muzsika hallatszik, meg énekszó, de csak akkor jövök rá, hogy a kultúrháznak cseppet sem nevezhető, csakis a turisták szórakoztatására épült bemutatóterem előtt állok, amikor az ajtóban álló nők barátságtalanul elküldenek a pénztárba. Észrevették, hogy az egyik nyitott ablakon kukucskáltam.

„Ha látni akarja a Huangluo-i asszonyok híresen hosszú haját, akkor belépőjegyet kell vennie a bemutatóra!”- szól utánam az egyik kínai turista. Egy darabig elgondolkodom, hogy kifizessem-e a 4000 forintnyi összeget, de aztán győz a józan eszem, meg az, hogy nem akarok ebben a megrendezett cirkuszi parádéban részt venni, ahol az asszonyok betanult dalokat énekelnek, táncolnak, és a folyóval a háttérben úgy tesznek, mintha a hajukat mosnák. Inkább lesétálok a pódium mögé a mederhez, innen is látom a gerendákon át, ahogy a nők éppen a kontyukat bontják, fésülik, és a közönség nagy örömére újra a homlokukra tekerik.

Mikor vége a show-műsornak, a hátsó ajtók kinyílnak, és mint valami színházi bemutató végén, a kipirult nők megjelennek, beszélgetnek, nevetgélnek. Hirtelen a tegnapi kisfiú is feltűnik, vadul integetni kezd, majd az egyik asszonyhoz szalad, és kézen fogva felém húzza. Lin Yao 65 éves, és ahogy mondja, korábban csak néhány yuant kapott a turistáktól, mikor világszép haját a patakban mosta, ám ma erre már jól jövedelmező üzletet építettek mindannyian. Neki annyi pénze gyűlt össze az utóbbi 5 év alatt, hogy kis faháza mellé egy 6 szobás szállodát épített, amit az ő felügyelete alatt a lánya meg a veje vezet.

Huangluo az itt található tizenhárom jao falvak egyike. A 60 család minden asszonya hosszú hajzuhatagot visel, ami a másfél métertől közel 2 méterig terjedhet. Nem csoda, hogy innen kapta a becenevét is a település: a Hosszú hajú falu. Ahogy Lin Yao meséli, a piros jao nők haja a hosszú élet, a szerencse és jólét szimbóluma. Az asszonyok külön rituálékat alakítottak ki köré, titkos praktikákat arra, hogyan tartsák karban vagy hogyan és mivel díszítsék. Az anyák lányaikra hagyják az ápolási módszereket, amelyek így nemzedékről nemzedékre öröklődnek. Hajukat csak kétszer vágják le életükben: először száz napos korukban, második alkalommal pedig a 18. születésnapjukon, amikor meg kell szabadulniuk az ún. gyermekhajtól, ami eddig nőtt.

„Minden jao nőnek három típusú haja van – magyarázza tovább Lin Yao. – Ez azt jelenti, hogy két lófaroknyi plusz haj van az élő kontyba kötve. Egy, amelyet az évek alatt a fésülés után minden nap összegyűjtött, a másik pedig az, ami a 18 évesen levágott hajból készült. A lányok 12 évesen kezdik el a hajápolást, így idős korukra nem csak méteres hajkoronával rendelkeznek, de csillogó feketével is, amibe szinte egyetlen ősz hajszál sem vegyül.”

Mikor megkérdezem, hogy mi a titok, Lin Yao csak rejtélyesen elmosolyodik: „Világéletemben fafésűt használtam, sampont pedig abból a vízből készítek, melyben a rizst mosom, de hogy milyen hegyi fűszernövényeket keverek bele, az már maradjon az én titkom.”

Utolsó estémet töltöm a Sárkány gerincén, szobám ablakából tisztán rálátok a rizsszárból font lejtőkre és a messzi tisztásokon görnyedő asszonyokra. Házigazdám megrökönyödésére elkérem a rizsmosó vizet, otthoni kamillateát meg szárított reishi gombát áztatok bele, és kertben ülve belemerítem a fejemet a vödörbe.

Hozzászólások

Ami a blogból kimaradt: érdekességek Kínából

Ami a blogból kimaradt: érdekességek Kínából

Két és fél hónapos utazásom során Kína teljesen ismeretlen arcát mutatta meg.

A világ egyik legszebb erdeje és sziklába rejtett kolostora

A világ egyik legszebb erdeje és sziklába rejtett kolostora

Légy olyan, mint a bambusz: minél magasabbra jutsz, annál mélyebbre hajolj! – tartja egy kínai közmondás.

Zhangjiajie homokkő erdeje és a kínai óriásszalamandra

Zhangjiajie homokkő erdeje és a kínai óriásszalamandra

Helyi vezetőmmel éppen letérünk a kitaposott útról, egy mélyvizű patak felé kanyarodva a Zhangjiajie Nemzeti Erdőparkban.

A Li-folyó természeti csodája és utolsó kormoránhalászai

A Li-folyó természeti csodája és utolsó kormoránhalászai

Hajnali fél hat, még koromsötét van, amikor a Xianggong hegy tetejére érkezem. Sűrű köd szállt le az éjjel, a vastag, húsos levelek szüntelenül csepegnek a párás levegőben.

Kínai gasztronómia, a kutyahús-fogyasztás és ami mögötte van

Kínai gasztronómia, a kutyahús-fogyasztás és ami mögötte van

Három napja ugyanabba az étterembe járok, mégsem tudom megunni a szecsuani fűszeres ételeket.

National Geographic 2018. decemberi címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

7 200 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket