Eleonóra, Zelmira, Péter2019. február 21., csütörtök
Természet

A Sió-csatorna

2015.09.14.F. Zs.
National Geographic Magyarország

Hogyan lett a zabolázatlan, magas vízállású Balatonból, mesterségesen szabályozott tó?

Sió-csatorna Siófoknál
Fotó: H. Szabó Sándor

A mai Siófok helyén a 19. század előtt mocsaras, nádas terület helyezkedett el, a mostaninál három méterrel magasabb vízszinttel. A Balaton ki-kicsapó vizét ugyan természetes vízlefolyások úgy-ahogy elvezették, így a környéken lakó emberek munkájára is szükség volt, hogy kordában tartsák a csapongó tavat. Végső megoldást végül a Sió-meder kialakítása hozott.

Oláh Zoltán, a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság Árvízvédelmi és Folyógazdálkodási Osztályának vezetője mesélt a Sió-csatorna kialakításáról, és azt megelőző magas vízállásról, az egyenetlen partvonalról.

A térképet Lázár deák, Bakócz Tamás esztergomi érsek titkára készítette az 1500-as évek elején.  A deák készítette térképen a Balaton a körülötte elterülö települések gyürüjében a valóságosnál nagyobb vizfelülettel jelenik meg.
Fotó: mc-bubu.uw.hu

„Ahogyan azt a bajai Eötvös József Főiskola műszaki fakultása tanulmányában olvasható, a pleisztocén korban alakult ki a Móri-árok keleti medencéjétől induló, dél felé lejtő, egykor nagy kiterjedésű, a környezeténél mélyebb mocsárvilág, amit ma Sárrétnek nevezünk – területe a mai Gaja-Séd-Nádor-Sió vízgyűjtő területén, egészen a Tolnai-dombságig nyúlt el. A római korban a Balaton folyamatosan elöntötte a területet, ellehetetlenítve az átkelést. Korábbi feltételezések szerint, a 3. század végén a rómaiak lecsapoló munkálatokat végeztek, Galerius császár irányítása mellett. E tevékenység bizonyítására, 1962 őszén az Országos Vízügyi Főigazgatóság anyagi támogatásával a keszthelyi Balaton Múzeum régészei ásatásokba kezdett Siófokon, a feltételezett Galerius-féle Balatont lecsapoló árok és zsilip feltárására. A feltevést azonban sem az ásatások, sem a későbbi kutatás során átnézett történeti, térképészeti gyűjtemények nem igazolták. A Balaton lecsapolásának, a Sió szabályozástörténetének kezdete, csaknem másfél ezer évvel későbbre, a 18. század közepére datálható.”

Bukógát a Sió-csatornán
Fotó: siocsatorna.hu

Az első dokumentált szabályozásra 1776-ban került sor. Előtte a Sió-völgye összefüggő, több mint háromezer hektáron elnyúló mocsár volt. Oláh Zoltán ismét a bajai tanulmányból idéz: ,,Siófoknál a Balaton vizét a veszprémi káptalan kétkerekű malma részére rőzséből és földből épített malomgát duzzasztotta fel. Mivel a Balaton fölös vizét kizárólag ezeken keresztül lehetett leereszteni, a tó vízállásának szabályozása a molnár önkényétől függött. A Balaton megáradásakor viszont, a két zúgó nem volt elegendő a vízfelesleg leeresztésére, a víz átszakította a gátat, és áradásokat okozva zúdult le a Sió-völgyébe. 1776-ban indult meg a Sió és a Sárvíz szabályozása, a völgy rendezését ún. félreszorító csatornával igyekeztek megoldani, ennek hossza 29 kilométer, szélessége 11 méter volt. A Sió mai, Sióagárd és Simontornya, illetve Ozora közötti szakaszának kiásását 1811-ben kezdték meg. A siófoki malom 1821-ben leégett, ezért lebontották, a Sió medrét kitisztogatták, a tó vízszintje ekkor 1,2 méterrel csökkent, a déli parton mezőgazdasági célokra hasznosítható terület szabadult fel.

1811-ben Beszédes József, vízépítő mérnök irányításával megkezdték a Sárvíz lecsapolását, majd 1827-ben szóba került a Sió szabályozása, és a Balaton lecsapolása is. A Sió medrének mélyítésével  a tó vízállása újabb 1,3 métert esett. További malombontások után a felső Sió szakaszán is elkezdődtek a mederásási folyamatok, amíg az 1848-as szabadságharc közbe nem szólt.

A Sión (melynek jelentése: malomzsilip) még ebben az időben is sok malom működött, és a malmok keresztgátjai annyira felduzzasztották a folyót – no és az átfolyás sem volt megfelelő -, hogy mocsártengerré vált a folyóvölgy. A keresztgátakkal felduzzasztott medrek nagyon gyorsan eliszaposodtak.

„A szabályozatlan Sió kisméretű medre még nagyobb vízmennyiség szállítására nem volt alkalmas. 1858-ban a tó déli partján végig építeni kezdték a Déli Vaspálya Társaság vasútvonalát, az elkészült szakaszokat a Balaton magas vízállása többször is megrongálta, ezért még aktuálisabbá vált egy szélesebb, mélyebb csatorna és vízzáró zsilip kiépítése. 1863-ban épült meg a Sió-csatorna és a fazsilip, a tó vízszintje 0,95 méterrel csökkent, ezzel megszűnt a Balaton természetes vízjárása, mesterségesen szabályozott vízállású tó lett belőle.”

Az 1893-ra tönkrement, fából készült, zsilipet eltávolították, helyére nagyobb vízáteresztő képességű betonzsilip került, a csatorna medrét is több ízben tovább bővítették.

A Sió-csatorna csak időszakosan hajózható.
Fotó: siocsatorna.hu

A jelenlegi Sió-csatorna 120,8 kilométer hosszan kanyarog a Balaton és a Duna között, szélessége 20 és 30 méter, mélysége 0 és 8,8 méter között váltakozik, vízállása nem egyenletes. 1944-ben a siófoki zsilip a háborúban megrongálódott, ezért a Sió medrét 1946-ban ideiglenesen lezárták, amíg az új zsilipet elkészítették. Szükség is volt rá, 1965-ben ugyanis nagyon magas volt a Balaton vízállása, ezért a tó víztömegének felét, 1 milliárd 80 millió köbméter vizet engedtek le a csatornán. Negatív rekord 2000. április 30. és 2005. szeptember 1. közé esik, ebben az időszakban egyetlen alkalommal sem nyitották ki a zsilipet: ez az eddigi leghosszabb időszak, amikor nem történt vízeresztés a Sió-csatornába.

Azt, hogy mikor és mennyi vizet engednek át a csatornán, Oláh Zoltán elmondása szerint a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság, mint a Balaton medrének, vízkészletének vagyonkezelője dönt.

„A szervezet köteles betartani a tóra vonatkozó hatályos vízjogi engedélyeket, így a tó vízszinttartási rendjére vonatkozó vízjogi üzemeltetési engedélyt is. A Balaton vízszintszabályozására a Siófoki leeresztő zsilip üzemeltetésével van lehetőség, egyéb műszaki megoldás nem létezik. Az 1997 óta alkalmazott és 2003-ban bevezetett új vízszint szabályozási rend szerint a Balaton vízállását a Siófoki vízmérce „0” pontjára vonatkoztatva (103,41 m. B. f.) éves időléptékben a 70-110 cm közötti szabályozási sávban kell tartani” – tudjuk meg Oláh Zoltántól.

Hozzászólások

A katonaság segítségével terjednek a farkasok Németországban

A katonaság segítségével terjednek a farkasok Németországban

Kevesebb mint két évtized alatt látványosan megnőtt a németországi farkaspopuláció.

Joshua Slocum elsőként kerülte meg vitorlással a Földet, egyedül

Joshua Slocum elsőként kerülte meg vitorlással a Földet, egyedül

1844. február 20-án született Joshua Slocum, aki először hajózta körül egyedül vitorlással a Földet.

Új párt kapott az ország egyetlen szumátrai tigris hímje

Új párt kapott az ország egyetlen szumátrai tigris hímje

Feleséget cserélt Gio, az ország egyetlen szumátrai tigris hímje, a Nyíregyházi Állatparkban.

Néhány évtizedre kihalt, ma viszont egyre több az aranysakál hazánkban

Néhány évtizedre kihalt, ma viszont egyre több az aranysakál hazánkban

Szakemberek szerint az elmúlt évtizedekben még soha nem volt ennyi aranysakál az ország területén.

Tél végi havas tájak

Tél végi havas tájak

A Kárpátok és az Alpok téli fotóiból.

National Geographic 2019. februári címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

7 800 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket