Dezső, Vilmos, Renáta2019. május 23., csütörtök
Természet

2016 legérdekesebb ősmaradványai

2017.01.10.Erdélyi Ilona
National Geographic Magyarország

A korábbi évekhez hasonlóan 2016 is bővelkedett izgalmas új ősmaradványokban és felfedezésekben. Az alábbi válogatásban a mikrobáktól az emlősökig mutatunk be 10 érdekes leletet az elmúlt évből.

430 millió éves sárkányeregető
Illusztráció: Andrey Atuchin rekonstrukciója

Aquilonifer: rövid pórázon tartott gyerekek
A földtörténet egyik leggondosabb anyukája nem a fejlett gerincesek közül, hanem a kemény héjú, kissé tüskés ízeltlábúak közül került ki. A sárkányeregetőnek is becézett Aquilonifer spinosust az angliai Herefordshire szilur időszaki rétegeiben fedezték fel. A 430 millió éves állat a testéből kiágazó cérnaszerű indákkal tartotta pórázon utódait. A lelet szerint egyidejűleg 10 fiatal rögzült az anyához, amelyek 3 különböző fejlettségi állapotot mutattak. Ez arra utal, hogy az állat sokáig felügyelte növekedő utódait. Az alig 1 cm hosszú anyaállatnak egy pár hatalmas tapogatója volt. Lábai ütemes mozgatásával a rákokhoz hasonlóan úszhatott.

3,7 milliárd éves grönlandi sztromatolit
Illusztráció: Nutman et al. 2016 nyomán

Sztromatolitok: a legidősebb fosszíliák
Bár a sztromatolitok nem túl izgalmas ősmaradványok, ezek a mikroba (leggyakrabban cianobaktérium) szőnyegek a legősibb fosszíliák közé tartoznak a Földön. Az eddig ismert legkorábbi lelet 3,5 milliárd éves volt, most azonban Grönland 3,7 milliárd éves kőzeteiből kerültek elő. A körülbelül 4 cm hosszú és 1 cm magas alakzatok jóval kisebbek, mint a napjainkban képződő formák az ausztráliai Cápa-öbölben. A folyamat azonban ugyanaz: a mikroba szőnyeg csapdába ejti a tengerben leülepedő üledékrészecskéket, majd újabb mikroba lepel alakul ki a vékony üledékréteg fölött. A grönlandi lelet szerint a korai Földet nagyon hamar beborították a tengerek.

„Unikornis” hangya a burmai borostyánkövekből
Illusztráció: Yang Dinghua rekonstrukciója

Ceratomyrmex: „unikornis” hangyák a borostyánkőben
Újabb meglepő lelet került elő a kréta időszaki borostyánkövekből Burmában. Az unikornis hangyáknak becézett állat (Ceratomyrmex ellenbergei) négy példányát találták meg, melyek közül az egyik dolgozót választották a fajleírás alapjául szolgáló típuspéldánynak. A Hukawng-völgyben már eddig is sok érdekes maradványt fedeztek fel, de ez a hangya a legfurcsábbak közé tartozik állkapcsai orientációja miatt. Ezek ugyanis felfelé fordított sarlópengéhez hasonlítanak, amit a préda megragadására használtak. A hangya becenevére utaló feltűnő csáp a fej tetején helyezkedett el, és sörték vették körül, amelyek a kutatók szerint elősegítették a lárvák és bábok szállítását. Egy alternatív megoldás szerint a préda elkapásában is lehetett szerepük.

Csupaszem tengeri gerinctelen
Illusztráció: Andrey Atuchin rekonstrukciója

Dollocaris: óriásszemű jura tengerlakó
A rákok rokonságába tartozó középső-jura Dollocaris ingens akár egy sci-fi szereplője is lehetne. A 20 centiméteres, garnélarák-szerű furcsa állat apró végtagjai segítségével úszott, és tüskés fogólábaival kapta el az áldozatait. A legfurcsább jellemzője azonban a két hatalmas szeme volt, melyek mérete a testhossz negyedét is elérhette. Mindkét szemben 18 000 lencse helyezkedett el, ami igen soknak számít a többi összetett szemű állattal összehasonlítva. A rosszul úszó állatot a kiváló látása tette sikeres vadásszá, de valószínűleg lesből támadott áldozataira. A garnélákkal távoli rokonságban álló csoport a kihalt Thylacocephala osztályba tartozott, melynek képviselői csaknem 400 millió éven keresztül éltek a tengerekben.

Karbon időszaki állkapocsnélküli hal
Illusztráció: Sean McMahon rekonstrukciója

Tullimonstrum: mégsem puhatestű
A Tullimonstrum gregarium már azóta zavarba hozta a kutatókat, hogy 1966-ban felfedezték a híres Mazon Creek lelőhely karbon időszaki rétegeiben. Tintahal-szerű testén egy pár kisméretű úszó, egy hosszúkás ormány és a kocsányokon lógó szemek figyelhetők meg. Az állatot hol úszó puhatestűnek, hol ismeretlen rokonságú gerinctelen fajnak tekintették. Most viszont kiderült, hogy nem gerinctelen volt, hanem a modern állkapocsnélküliek (pl. ingola) rokonságába tartozó ősi hal. Röntgenvizsgálattal a fogai mellett kimutatták a kopoltyúit és a gerinchúrját is. Az úszói függőlegesen helyezkedtek el, az állkapcsokban végződő ormánnyal pedig a teste előtt kapta el a vízben lebegő pici állatokat.

 

Messeli tápláléklánc
Ilusztráció: Smith & Scanferla, 2016 nyomán

Palaeopython – Geiseltaliellus: fosszilis tápláléklánc
A németországi lelőhelyen, Messelben több szintes tápláléklánc őrződött meg egyetlen maradványban. A 48 millió éves messeli kígyómaradvány gyomrában olyan gyíkot találtak, ami korábban megevett egy rovart. A gyík egy ősi baziliszkuszgyík volt (Geiseltaliellus maarius), amely felnőtt korában a fákon élt és eddig csak Messelből került elő. A szintén a fákon élő, két méteresre növő kisméretű boa (Palaeopython fischeri) fiatal példánya fejjel előre, és egyben nyelte le a gyíkot, ami lehetővé tette a tápláléklánc 3 szintjének fosszilizációját az egykori trópusi erdő közepén lévő, vulkanikus eredetű tóban.

Háromszemű kísérleti példány a triászból
Illusztráció: Julio Lacerda rekonstrukciója

Triopticus: háromszemű őshüllő
A perm-végi kihalás után a triász időszak az evolúciós kísérletezések ideje volt a gerincesek körében. A Triopticus primus (első háromszemű) a nyugat-texasi felső-triász rétegekből került elő. A koponyatető csontja vastag, bütykökkel és csomókkal díszített. Az egyetlen kivétel az agy fölötti pont, ahol egy szemgödörre emlékeztető üreg figyelhető meg. A kutatók szerint ezen a fejtetői „harmadik szemen” keresztül jutott fény a tobozmirigyhez. Első ránézésre a megvastagodott koponyatető miatt az állat a Pachycephalosaurusokra hasonlított, de azok csak 140 millió évvel később éltek, a kréta időszak végén. A hosszú pofájú, négy lábon járó őshüllő a dinoszauruszok és a krokodilok rokona volt.

Módosított rekonstrukció az új leletek alapján
Illusztráció: Wang Yu rekonstrukciója

Atopodentatus: a tenger alatti algaporszívó
Az egyik legfurcsább triász időszaki állat a Kínában felfedezett tengeri hüllő, az Atopodentatus unicus. A Luoping tartományban talált eredeti, 2014-es lelet egy összenyomott koponya volt, ami alapján egy furcsa, nehezen elfogadható rekonstrukció készült. Azon ugyanis az állkapcsok cipzárszerűen kapcsolódtak egymáshoz, és a feltételezések szerint az állat az aljzat iszapját felkavarva szűrte ki a kisméretű gerincteleneket. Újabb leletek szerint azonban a 3 méter hosszú hüllő a kézi porszívóhoz hasonlóan szippantotta fel az algákat a tenger aljzatáról pörölycápaszerű állkapcsaival. A számos halevő között ez lehetett az egyik legelső tengeri hüllő, amely a növényevő étrendhez alkalmazkodott.

Fogazott húsevő fiatalok, és fogatlan növényevő felnőttek
Illusztráció: Yu Chen rekonstrukciója

Limusaurus: dinoszaurusz babafogak
A fiatal és a felnőtt dinoszauruszok jelentősen eltérhettek egymástól, mégis meglepte a kutatókat, hogy az egyik fajuk teljesen elveszítette fogait felnőtt korára. A Limusaurus inextricabilis a 160 millió éves felső-jura kőzetekből került elő Kínában. A felnőttek kisméretű, alig másfél méteres kecses állatok voltak kis fejjel, hosszú nyakkal és hátsó lábakkal, rövid karokkal. A gyorsan futó növényevőnek egyáltalán nem voltak fogai, viszont zúzaköveket találtak a gyomrukban. A most előkerült nagyon fiatal egyedek állkapcsaiban viszont 42 fog sorakozott, melyek ideálisak voltak a kemény héjú rovarok vagy kisebb gerincesek fogyasztására. Körülbelül 6 éves korukra váltak felnőtté, de addigra teljesen eltűntek a fogaik.

Jura időszaki korai emlős fogazata, az eredeti lelet, a digitális rekonstrukció, és a nagyított 3D nyomtatott változat
Fotó: Roger Close

Palaeoxonodon: korai emlős fogászat
166 millió éves korai emlős kisméretű állkapcsára bukkantak Skóciában, a Skye-szigeten. A Palaeoxonodon fogsora kicsinek és jelentéktelennek tűnhet, de miután komputertomográffal megvizsgálták, és a digitális rekonstrukciót felnagyítva kinyomtatták 3 dimenzióban, a rovarevő fogazat akár a dínófogakkal is felvehette volna a versenyt. A kiváló megtartású fogsor segítségével bebizonyították, hogy a különböző angol lelőhelyekről korábban más fajokhoz sorolt számos fog valójában mind a Palaeoxonodonhoz tartozik. Habár a jura időszakban a legtöbb figyelmet a dinoszauruszok kapják, evolúciós szempontból sokkal fontosabbak a dínók árnyékában egyre gyakoribb és változatosabb korai emlősök.

Hozzászólások

Mi lett a Kárpát-medence több ezer hagyományos gyümölcsfajtájával?

Mi lett a Kárpát-medence több ezer hagyományos gyümölcsfajtájával?

Az agrártárca 1998-ban hozta létre Magyarország hagyományos és tájjellegű mezőgazdasági termékeinek gyűjteményét. A jelenleg 300 tételes gyűjtemény 54 gyümölcs tájfajta szakmai-történeti leírását tartalmazza.

A pávapók fekete foltjai nagyon feketék

A pávapók fekete foltjai nagyon feketék

Az ugrópókok családjába tartozó pávapókok (Maratus nem

A kajmánok földjén, a világ legnagyobb mocsarában

A kajmánok földjén, a világ legnagyobb mocsarában

Egy hatalmas kajmán napozott a Transpantaneira út mentén, a Pantanal Nemzeti Park kezdetét jelző kapunál. Mint egy gondos portás, egykedvűen szemlélte az érkezőket.

Természetfotós hétvége a Tisza-tónál

Természetfotós hétvége a Tisza-tónál

A szervezők várják a természetfotózás szerelmeseit és művelőit 2019. június 1-én és 2-án a Tisza-tóhoz! .

Érdemes lenne újragondolni a veszélyeztetett faj fogalmát!

Érdemes lenne újragondolni a veszélyeztetett faj fogalmát!

Azokat a fajokat tekintjük veszélyeztetettnek, a jelen meghatározás alapján, amelyek egyedszáma kritikusan alacsony szintet ér el.

National Geographic 2019. májusi címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

7 800 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket