Ifj. Vasuta Gábor
Buksi fejű, rövid csőrű madarak
Korábban télen sokat madarásztam a Dunakanyarban. Suránynál komppal átkeltem, majd viszonylag hosszú szakaszon, a Duna partján gyalogoltam végig a Szentendrei-szigeten. Talán még ma is ez az egyik legjobb vízimadár-gyülekezőhely a folyó hazai szakaszán.
Malacvisítás a nádasból, de nem malac volt ott
Bizonyára sok embernek feltűnt már, ha vízpartok, nagyobb csatornák mentén kirándult, hogy a nádasból egy malacvisításra emlékeztető hang töri meg a táj csendjét.
Az erdei szürkebegy
Márciustól a pirkadati és szürkületi órákban gyakran hallhatjuk - akár a kertünkben is - a vonuló erdei szürkebegyek (Prunella modularis) gyöngyöző, finom „szih” hangját a bokrok, sövények ágai közül.
Csőre a kanálra emlékeztet
Életem első kanalasgémét (Platalea leucorodia) a Rétszilasi-halastavaknál láttam egy szép február végi napon. A nádtenger felett repülő hófehér színű, nyújtott nyakkal repülő madár, kanálszerűen kiszélesedő csőrével csodálatos látványt nyújtott.
A legszebb szerkő
Véleményem szerint a legszebb látvány mikor könnyed repülésükkel a három szerkőfaj együtt vadászik a nagyobb tavaink felett.
A borvörös mellű madár
Bizonyára sokan megcsodálták már városi parkokban, kastélykertekben, a talajon szedegető erdei pintyeket (Fringilla coelebs). Nagyon bizalmas madarak, akár pár méterre is megközelítik az embert.
Hazánkban élő különleges gyík
Ha rangsort szeretnék állítani, hogy hazákban melyek azok az állatfajok, amelynek a megfigyelésére nagyon sok időt kellett várnom, biztos az elsők között lenne a pannongyík (Ablepharus kitaibelii fitzingeri).
Ritkán látott madár a batla
Életem első batláját (Plagadis falcinellus) Hortobágy kiváló ismerőjével, Dr. Kovács Gáborral láttam. Aztán teltek múltak az esztendők, de batla megfigyeléseim száma sehogy nem akart növekedni.
A kontinensünk legnagyobb rigója
A bakonybéli bencés apátság kertjében az enyhébb napokon felcsendül egy gyönyörű szép ének. Hazánk legnagyobb termetű rigó faja a léprigó (Turdus viscivorus) dala száll alá a magas fákról.
Rejtőzködnek, de kacagó hangjuk árulkodó
Régen, mikor tavasszal még nagy vizek maradtak vissza, az erdei tavakat még nyár közepén is nehéz volt lábalni. Nos, ekkor a Bakonyalján sok-sok ilyen erdei tavat látogattam meg, nagy élmény volt a színes és sokféle élőlény megfigyelése, amely állatközösségben előfordul.