Diána, József2019. szeptember 18., szerda
Balogh Boglárka Afrika blogja

Egy maszáj faluban

2016.02.01.Balogh Boglárka
National Geographic Magyarország

Joelt már messziről hallom, ahogy a terepjárójával lekanyarodik Markoék utcájába, reggel nyolckor.

Három hónapos kutatómunkába telt, még otthonról, míg végül teljesen véletlenül egy román fotós segítségével rátaláltam helyi vezetőmre, Joelre, hogy elkísérjen másodmagammal a maszáj és hadzabe törzsek területére. Nem egyszerű ugyanis olyan megbízható embert találni, aki nem a turistáknak felépített kirakatfalvakba akar elcibálni minket, ahol végig kell szenvednünk azt a fél órás táncbemutatót, amit a törzsek férfi- és női tagjainak halálra unott arccal adnak elő, pusztán azért, hogy a műsor végén vegyünk tőlük valamit. Sajnos láttam már ilyet Thaiföldön a burmai hosszú nyakú asszonyok esetében, az a tapasztalat bőven elég volt egy életre.

Joel a kis maszáj pásztorokkal.

Amit Joel szervezett, az teljesen más: ő törzstagként győzött meg egy Arushától 14O kilométerre élő, 8-12 családból álló közösséget arról, hogy hadd látogassuk meg őket, és dokumentáljuk fényképekkel az életüket.

Miután a két napra való szükséges vizet bepakoltuk a terepjáró hátuljába, felkanyarodunk az újonnan épített útra, hogy elinduljunk Mto wa Mbu, vagyis a Szúnyogok folyója felé, ahol a  maszájok élnek. Elhagyva Arusha zsúfolt, színes tereit a Ngorongoro kráter felé közeledve a tipikus afrikai városi tájkép teljesen kicserélődik. Száraz homokot fúj a szél, orromban érzem, ahogy a lehúzott ablakon kikönyökölök. A völgyben megbújó falvak szalmából és sárból tapasztott házai előtt vékony férfiak pakolják le az eladásra szánt faszenet a teherhordó szamarak hátáról. A vizet merő asszonyok megállnak a munkában, ahogy elhajtunk a kertek előtt, és kíváncsian utánunk néznek.

Joel, a 38 éves, Ray Ban szemüveget viselő túravezetőm, tíz évig dolgozott az orrvadászok megfékezésén egy helyi szervezettel, de a szafari utak vezetése jövedelmezőbbnek tűnt. Ahogy mondja, a maszájok, kelet-afrikai, harci életformára berendezkedett törzsek, több mint 150 éve élnek Kenya déli síkságain és Tanzánia északi részén, a Ngorongoro Kráternél. Annak ellenére, hogy viszonylag kis népességű csoport, számuk 1-1,5 millióra tehető, talán az egyik legismertebb etnikum Kelet-Afrikában, a megmaradt  félnomád, pásztorkodó életmódjuk, a feltűnő öltözékük, szokásaik és a lakóhelyük a nemzeti parkokhoz való közelsége miatt.

Hagyományos maszáj tánc

A büszke harcos nép számára, mely nemcsak a saját területét védi, de korábban rablóhadjáratokat is vezetett a szomszédos törzsek ellen, ma a marhatenyésztés jelenti a megélhetést, még a lányok értéke is az állatok darabszámában fejeződik ki. Mivel számolni sokan nem tanulnak meg, jószágaikat arcról, magasságról, testfelépítésről ismerik fel, többet pedig egy felhevített vassal bélyegzenek meg.


A férfivá avatási ceremónia után feketébe öltöznek, arcukak kifestik elmennek a vadonba.


A közösség korcsoportokra osztható. A fiúk körülmetélésük időpontjáig, vagyis 7-15 éves korukig a szüleik kunyhóiban élnek, az állatok őrzésével és tartásával foglalkoznak. Ez alatt az idő alatt elsajátítják a vadászat és az ősi rítusok tudományát, majd a minden hetedik évben megrendezett körülmetélés ünnepélyes ceremóniájának keretében fiatal harcosokká válnak. Joel ma is tisztán emlékszik a saját avatására: „Én 11 éves voltam – néz rám a visszapillantó tükörből – de elhiheted, azt a fájdalmat, amit akkor átéltem, még most is zsigereimben érzem. Szerda hajnal volt. A hagyomány szerint két napig nem aludhattam, hogy a ceremónia kezdetére testileg és lelkileg is teljesen kifáradjak. Aztán az öregek értem jöttek, levittek a folyóhoz, jéghideg volt, egész testemben vacogtam.  A remegés még akkor sem hagyott alább, amikor a közösségünk terére vezettek. Aznap ötünket metélték körbe, én voltam az első. Most is emlékszem, hogyan nyomták a hátamat a kavicsok, ahogy földön feküdtem. A férfiak szorosan körbe álltak, hogy a mögéjük felsorakozott izgatott nők, és gyermekek ne láthassanak engem. Egyetlen dologra tudtam csupán gondolni: nem sírhatok, sőt meg sem pisszenhetek, az szégyen nem csak magamra, de apámra nézve is. Halálos csend vett körbe, tisztán hallottam a madarak csiripelését. Ökölbe szorítottam a kezem, és vártam. Mikor a művelet megtörtént, a törzsünk vezetője felrikoltott, a férfiak felemeltek, a nők ujjongásban törtek ki. Ezután egy hónapig vízbe kevert titkos füveket ittam, hogy a sebem gyorsan gyógyuljon. Hajamat leborotválták, majd társaimmal együtt 6 hónapra az erdőbe küldtek minket, hogy megtanuljunk túlélni, és moronikká, vagyis fiatal harcosokká váljunk.”

Nők a kunyhók előtt

Két óra autózás és egy kerékcsere után végre megpillantjuk a szavannán épült, hat sárkunyhóból manyattából álló falut, ami előtt botra támaszkodó fiatal férfiak csoportja áll. Mikor megállunk előttük terepjárónkkal, mindannyian felénk fordulnak. Hagyományos öltözetük a vörös, lila illetve a mélykék lepel, melyet meghatározott formában magukra tekernek, teljesen elüt a szavanna rejtőzködő színvilágától. Úgy tartják, ez elrémiszti a körülöttük ólálkodó vadállatokat. A közösség itteni tagjai a maszáj társadalom körülmetélés előtt álló ifjai, és azok a Joelhez hasonló 3O év felettiek, akik harcos pályafutásukat befejezve fegyvereiket feleségekre, marhákra cserélik.

Legtöbbjüknek hosszúra nyúlt, nagyra lyukasztott, számos ékszerrel díszített fülcimpája van, amit gyakran dohány tárolására is használnak. Hajukat megnövesztették, metszőfogukat kihúzták, és már növényi ételt is fogyasztanak. Egy férfinak több felesége is lehet, de mindegyiknek külön házat és megélhetést kell teremtenie. Joel elmondása szerint ezen a maszáj területen él egy 9O éves ember, akinek 21 felesége, 93 gyermeke, 3OO unokája, és 1OOO tehene van. A helyi tanács külön iskolát építtetett az unokák részére.

Harcosokkal itt nem találkozunk, ők külön falvakban élnek, akik hitük szerint csak friss hússal, tejjel, sajttal és a marhák nyaki ütőerénél frissen csapolt vérrel táplálkozhatnak.

Mikor Joel mosolyogva odalép a férfiakhoz, családtagként üdvözlik őt, majd tartózkodva velünk is kezet ráznak. Az ideiglenes táborhely csendes, az állatokat már korán kihajtották a gyerekek, egyedül az asszonyok serénykednek: egyesek friss tehénürülékből és sárból dagasztanak alapanyagot, hogy az épülő kunyhók vesszővázból készült szerkezetét ezzel tapasszák meg, mások a csecsemőiket pesztrálják.

A férfiak vezetésével leülünk az egyik viskó elé, és elkezdődik az ismerkedés.Míg mi, vendégek a mézből, egy speciális fának a kérgéből és vízből erjesztett méregerős alkoholt, kangarát iszunk, az asszonyok is feloldódnak, kíváncsian mellénk telepednek, és percekkel később már magukkal visznek.

Maszáj kendőt terítenek a vállamra, merev, gyöngyökkel gazdagon díszített ékszert tesznek a nyakamba, és közben szégyenlősen nevetnek.

A házépítés is a nők feladata.

A lányok korábban szintén beavatási szertartáson estek át (csiklócsonkítás), de mára ezt a kormány betiltotta. Nagyon fiatalon mennek férjhez a volt harcosok korcsoportjába tartozó férfiakhoz. Mindennapi háztartási feladataik közé tartozik a vízhordás, a gyereknevelés, az agyagedények készítése, a ruhának való állatbőrök feldolgozása, és a kunyhók építése is. Születésüktől fogva az apjuk családjának tagjaiként élnek, és nem lehet saját földjük vagy marhájuk. A közösségben alacsonyabb rendűnek számítanak. Hagyományos öltözeteikben és ékszereikben az élénk színeket kedvelik, és a ruha árnyalatának megválasztása különös jelentőséggel bír. Például a tetőtől talpig feketébe öltözött nőre különösen ügyelni kell, mert annak 1-3 hónapos csecsemője van, míg a kékbe öltözött asszony, aki ékszereket visel házas és már nagykorúak a gyermekei.

Elhagyva az apró falut, Joel büszkén megjegyzi: „Mi, maszájok sohasem keveredtünk más népekkel, és bár nincs már rá szükség, de szigorúan megőriztük törzsi-katonai szervezetünket. Apám, aki tanár volt, mindig azt mesélte, hogy egykoron olyan harcias nép volt a miénk, hogy rettegésben tartottuk a szomszédos törzseket. Amikor az arab rabszolga-kereskedők egyre mélyebben hatoltak Afrika belsejébe, az a szólás járta köztük: Csak maszájjal, oroszlánnal és elefánttal ne találkozz!”

Hozzászólások

Búcsú Afrikától

Búcsú Afrikától

Négyhónapnyi afrikai utazás és közel ötvenezer kilométer megtétele után hazafelé visz a repülő.

Éden lehetne: Mozambik

Éden lehetne: Mozambik

A nap kellemesen tűz a Mozambik keleti féltekén elterülő kis halászfalu, Tofo felett.

Vadászatra tenyésztve: Dél-Afrika oroszlánipara

Vadászatra tenyésztve: Dél-Afrika oroszlánipara

A Krüger Nemzeti Parktól mintegy két és fél órányi autóútra lévő oroszlánfarmok egyikére tartok éppen.

Vagány nők az orvvadászat ellen

Vagány nők az orvvadászat ellen

A Krüger Nemzeti Park egyik zsúfolt piknikparkjában ülök éppen, elmerülten bámulom, ahogy az éjszakai vadászatról hazatérő denevérek fenn csüngenek a kávézó fagerendái közt.

Az elefánt ébreszt, a hiénák kacagnak

Az elefánt ébreszt, a hiénák kacagnak

A Krüger Nemzeti Park kempingjében egyedül a mi sátrunk és autónk áll a fákkal, bokrokkal körbevett tisztáson.

National Geographic 2019. szeptemberi címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

8 220 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlapNational Geographic 2019. augusztusi címlapNational Geographic 2019. szeptemberi címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket