Natália, Valéria, Filótea2019. december 09., hétfő
Balogh Boglárka Afrika blogja

Hétvége Fokvárosban

2016.04.22.Balogh Boglárka
National Geographic Magyarország

A Fokvárostól néhány tíz kilométerre fekvő kis falu Kommetjie lakói kétség kívül a világ legszerencsésebb emberei közé tartoznak.

Hófehér homokos parton állok, amióta az afrikai kontinensre érkezem, először. Mögöttem, a sárgára festett házak oldalát aranyra szegélyezi a magasan járó nap.Égkék vízdombokat hengerget maga előtt a tenger, szelídeket, csak imitt-amott bodrozza tetejüket egy-egy fehér habcsipke. Belefúrom lábamat a langyos homokba, és bámulom a hullámok mögött meghúzódó csúcsos hegyeket. Az egyikre a felhők fehér sapkát húztak, olyan szorosan, hogy a szél sem bír el vele.

Johannesburgból indulva Botswanán át 4O78 kilométer megtétele után érkezünk Fokvárosba, amit Rio de Janeiro mellett a világ legszebb fekvésű településeként emlegetnek, nem hiába. Nyugati partját az Atlanti- míg a keletit az Indiai-óceán hullámai mossák. A város Afrika, Európa, és a Karibi-szigetek  izgalmas egyvelege, a népek és kultúrák olvasztótégelye, ahol feketék, fehérek és színes bőrűek élnek egy helyen. 1652-ben, itt, az Asztal-hegység lábánál kezdődött Dél- Afrika írott történelme, ekkor ugyanis Jan van Riebeeck holland telepes egy központot alakított ki az erre  járó kereskedőhajók számára.

Kommetjie-ből a hegyeken és partokon keresztül autózunk vendéglátónk, Charlie istállóból átalakított házához, amit Fokvárostól 45 percnyire egy kis farmon épített fel. Charlie-val még az Angliában eltöltött évek alatt ismerjük egymást, s bár ő időközben a Dél-afrikai Köztársaságba költözött, mindig hívott, hogy látogassam meg, ha erre járok. Egy 24 fekete munkást foglalkoztató céget vezet, a gazdaságot, ahol növényeket termesztenek és állatokat tartanak, egy fiatal fehér család és nemzetközi önkéntesek gondozzák. Ez utóbbiak napi 4 óra munka fejében szállást és ételt kapnak, ami a kalandvágyók körében az ingyen utazásnak egy népszerű módszere. Nem egy weboldal foglalkozik munkáltatók közvetítésével, így repülőjegyünk kifizetése után akár Belize-ben, Costa Rican, de Európa városaiban is hónapokat tölthetünk el minimális összeget költve.

Hajnalban iszonyatos ajtódöngölésre riadok. A farmhoz tartozó kisebb kunyhók, ahol az önkéntesek alszanak igaz a közelben vannak, de ilyen korán és ilyen vaksötétben ugyan ki dörömbölne? Kaparászást hallok a bejárati üvegajtón, szobám kilincsre zárva, nem tudom mi tévő legyek. Charlie nem él falakkal elzárt helyen, mint a legtöbben, a hegyre vezető szögesdróttal körbefuttatott úton csak egy elektromos ajtón kell átkelni, hogy a főházhoz érjünk. Bármekkora veszélynek teszi is ki magát ezzel, ahogy mondja, nem hajlandó bezárva élni, inkább kirakott egy táblát „Kígyó park” felirattal, és elrejtett néhány nagyon is élethű gumihüllőt a házban, így riasztva el az esetleges betolakodókat. Hirtelen mozgolódás támad az emeleten, Charlie méretes kutyáinak lába alatt majd leszakad a lépcső, ahogy acsarkodva a bejárati ajtóhoz rohannak. Vendéglátómmal egyszerre lépünk ki a szobából, felkapcsoljuk az előszobában a villanyt. Az üvegajtó mögött a kőteraszon nyolc kecske áll terpeszben, szarvukkal nagy bőszen éppen újra támadni készülnek. Kiszabadultak a karámból, és most kedvükre fedezik fel nem csak a farmot, de a mi megrökönyödésünkre a házakat is.

Az hajnali riadalom után már nyugodtan gyönyörködhettem a napfelkeltében, amint a tenger felett narancssárga arcát percekig mossa a habokban.  A bőséges reggeli után házigazdánk idegenvezetésével Fokváros felé hajtunk.

A nyomortanyákon áthaladva fiatal, fekete fiúk ülnek az útpadkán bandába verődve, arra várnak, hogy valaki munkát adjon nekik. Mások, bankjegyet lobogtatva a kezükben, stoppolnak, így akarnak bejutni a városba, mert a tömegközlekedés szinte egyáltalán nincs.

„Bár Fokföldet fehér szigetként emlegetik fekete Afrikában – fordul felénk Charlie – a valóság azonban teljesen más képet mutat. Fokváros és környéke szó szerint az első és a harmadik világ minden átmenet nélküli találkozóhelye. Nézzetek körbe, legalább harminc kilométeres útszakaszon vezet a Sowetohoz hasonlatos nyomornegyed, aminek lakossága az utóbbi években két millióról majdnem ötre duzzadt. A drogtanyák és prostituáltak szövevényes alvilágába a rendőrség a lábát soha be nem tette, és köztudott, hogy sem a születéseket, sem a halálozásokat nem jegyzik. A város vezetése egyedül a szatellit térképen követi nyomon, mekkora területet kebelezett be a negyed a főúttól a tenger felé.”

Fokváros védjegyét az 1087 méter magas Asztal-hegyet már messziről látom. Nevét 1503-ban, Antonio de Saldanha portugál hajóskapitánytól kapta, aki a bércet megpillantván így kiáltott: „Tabao do cabo!” „Ez olyan, mint egy asztal!” Nyáron, amikor a tenger felől fújó szél hófehér felhőabroszokat halmoz a nemzeti szimbólumnak számító hegy fölé, a helyiek úgy tartják, hogy az istenek ismét megterítettek.

Autónkat leparkolva gyalog vesszük nyakunkba a három és fél milliós lakosú várost, aminek keszekusza utcákból, holland és angol stílusú épületekből álló belterülete meglepően kicsi, könnyen bejárható, ráadásul a hegy mindenhol iránytűként szolgál.

Átvágva a zegzugos tereken és a híres szobor mellett (pisztoly csövén egy csomó), egy kézműves kávézó teraszára bukkanunk a város legnépszerűbb pontján a Victoria & Alfred Waterfront-nál. Az egykori belső kikötőt ma már csak jachtok használják, amik most lágyan ringatóznak a napfényben. Még korán van, a turisták nem rohamozták meg az élénk, színes épületek között felhúzott üzleteket és éttermeket, így egy kávé mellett zavartalanul bámuljuk a hullámzó tengert. Halszag és a sós tenger illata úszik a levegőben, a friss aprósüteményeket már kitették a pultra az étteremben, néhányat nekünk is kihoznak kóstolóba. Elnézek a távolba, a jachtokat éppen takarítják, amikor furcsa hangra leszek figyelmes. A zaj irányába fordulok, a kikötő napsütötte stégjeire egy egész fókacsalád kapaszkodik fel éppen. Erős nyakukkal egyensúlyozva lökik fel magukat a betonra, majd a szikrázó hőségben elégedetten horkantva, egymással perlekedve henteregnek.

Elhagyva a belvárost a tengerpart felé indulunk, kibámulok a szemem előtt elfutó bortermő terület, Stellenbosch magas hegyeire, aminek átlaghőmérséklete az Atlanti-óceán közelsége miatt alig magasabb mint Bordeaux-ban. Felkaptatva a pázsittal és hegyekkel szegélyezett szerpentinen, a dimbes-dombos, napsütötte lankákon katonás sorban állnak a tőkék, a borgazdák birtokaihoz a külön sorompó és az őrök mellett szinte egytől-egyig borkóstoló túrákat szervező ötcsillagos szállodák és éttermek is tartoznak. Eldugott, álomszép homokos strandokon folytatjuk utunkat tovább, ahol nem csak fürdeni vagy szörfözni lehet, de májustól novemberig delfin- és bálna rajokat is megfigyelhetünk.

Az egyik kihalt partszakasz piknik asztalánál táborozunk le, majd kirakjuk a fonott kosarunkat, és ebédhez készülünk. Charlie kikeményített abroszt vesz elő, sarkait megfogva szétrázza az enyhe szélben, és mint az istenek az Asztal-hegyen, ő is megadva a módját, precízen terít.

Fokváros gasztronómiája igencsak jellegzetes: a hollandok és britek utódainak, az őshonos népcsoportok (xhosa vagy sotho) és a külföldről behurcolt, egykori maláj, jávai rabszolgák hatása érződik a konyhán. A húsok kavalkádja elképesztő: asztalra kerülhet a marha és disznó épp úgy, mint a szárnyasok sora – de a krokodil, a zsiráf, a gazella, a vipera vagy a strucc sem ritka. Talán nem a „legfokföldibb” fogás, de mindenesetre a helyiek legkedveltebbje az ún. bobotie, a sárgabarackkal, mazsolával, banánnal összedolgozott darált hús, amit vékony, henger alakú tésztába tekernek és kisütnek.
Charlie igazi ínyenc lévén nemcsak a fent említett húsos tekercset, de kora reggel sült, ropogós fonott kenyeret, helyi sajtokat, salátát, zöldségeket, halpástétomot és egy üveg bort is pakolt. Előételnek elveszek egy szál őshonos finomságot, a biltongot (szárított, sózott marhahús), élvezem, ahogy lelassul körülöttem a világ, és a környékből áradó nyugodt, vidékies hangulat telepszik rám.

Ebéd után lesétálunk a tengerhez, és letelepszünk a színes halászhajók mellé. Elüldögélnék órák hosszat csendben hallgatva a tenger zúgását, de a nap híg sugarait visszatükröző habok szúrják, bántják a szememet. Inkább hanyatt dőlök a puha homokban, s mint gyermekkoromban, képzeletben állatokat formázok a habos égen. Felettem és körülöttem síró szavú sirályok andalognak, imbolyogva köröznek zsákmányra lesve a víz felett, vitorláznak a szél szárnyán, majd hirtelen lecsapnak egy kishalra. Mikor elvétik, rikácsolva esnek a nyomukban örvénylő tarajos habokra, néhány percig hintáznak rajta, majd útra kelnek, és körülsírják a tengert.

Hozzászólások

Búcsú Afrikától

Búcsú Afrikától

Négyhónapnyi afrikai utazás és közel ötvenezer kilométer megtétele után hazafelé visz a repülő.

Éden lehetne: Mozambik

Éden lehetne: Mozambik

A nap kellemesen tűz a Mozambik keleti féltekén elterülő kis halászfalu, Tofo felett.

Vadászatra tenyésztve: Dél-Afrika oroszlánipara

Vadászatra tenyésztve: Dél-Afrika oroszlánipara

A Krüger Nemzeti Parktól mintegy két és fél órányi autóútra lévő oroszlánfarmok egyikére tartok éppen.

Vagány nők az orvvadászat ellen

Vagány nők az orvvadászat ellen

A Krüger Nemzeti Park egyik zsúfolt piknikparkjában ülök éppen, elmerülten bámulom, ahogy az éjszakai vadászatról hazatérő denevérek fenn csüngenek a kávézó fagerendái közt.

Az elefánt ébreszt, a hiénák kacagnak

Az elefánt ébreszt, a hiénák kacagnak

A Krüger Nemzeti Park kempingjében egyedül a mi sátrunk és autónk áll a fákkal, bokrokkal körbevett tisztáson.

National Geographic 2019. decemberi címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

8 220 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlapNational Geographic 2019. augusztusi címlapNational Geographic 2019. szeptemberi címlapNational Geographic 2019. októberi címlapNational Geographic 2019. novemberi címlapNational Geographic 2019. decemberi címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket