Teréz, Aranka2019. október 15., kedd
Balogh Boglárka Afrika blogja

Éden lehetne: Mozambik

2016.05.20.Balogh Boglárka
National Geographic Magyarország

A nap kellemesen tűz a Mozambik keleti féltekén elterülő kis halászfalu, Tofo felett.

Egy elegáns nyaraló.

Még van egy jó órám, majd Joséval, a bérelt kis házam gondnokával fogok találkozni, hogy elvigyen a családjához ebédre. Alig páran jönnek a 8 kilométer hosszú partszakaszon, így lerúgom a papucsomat, belemerítem lábamat a hófehér, forró homokba, beleszippantok a sós levegőbe, és lefutok a puha homokdűnéken. A hullámzó átlátszó víz, ezüstösen ragyog a késő reggeli fényben.

Mozambik, a nyolc és fél magyarországnyi délkelet-afrikai ország területén mindössze 23,4 millió ember él. Ülök a buja pálmákkal borított meseszép parton, szemem előtt ringatóznak a színes halászhajók az öbölben, és olyan azúrkéknek tűnik a tenger, mintha tintát öntöttek volna bele. A békés hullámok fodrait és a hálót teregető halászokat elnézve azt képzelné az ember, hogy egy utazóparadicsomba csöppent, ám ez koránt sincsen így. Az egykori gyarmatosítók és rabszolga kereskedők által hátrahagyott paloták közt mindenhol kilátszik a nyomor.

15O5-től kezdődően Portugália harmadik legnagyobb gyarmatát, Mozambikot elérték a hódítók. Nem sokat törődtek a helyiek körülményeivel, és amikor a negyedmilliónyi leigázó végül 47O év kizsákmányolás után elhagyta az országot, egy teljesen életképtelen államot és gazdaságot hagyott maga után. Az 1975-ben elnyert függetlenséget követő másfél évtizedes időszakban kegyetlen polgárháború dúlt az országban – a két máig is meghatározó egykori szervezet – a Dél-afrikai Köztársaság és Rhodesia által létrehozott Renamo és a marxista Frelimo gerillaszervezet között. A több mint egymillió halálos áldozattal és majd kétszázezer taposóakna ledobásával járó háború a római békeszerződés aláírásával 1992-ben ugyan véget ért, de a feszült viszony továbbra is fennmaradt az időközben párttá alakult korábbi gerillacsoportok között. Mintha mindez nem lett volna elég a szerencsétlen sorsú állam történetében, az utóbbi években pusztító árvizek és soha nem látott aszályok szedték áldozataikat. Mozambik kulturális és természeti kincseinek mai felfedezéséhez szó szerint elképzelhetetlen akadályokon át vezetett az út.

Vendégváró panziók.

Tofo főutcáján a helyiek mosolyogva rám köszönnek. Elsétálok az összedőlt, magára hagyott épületek közé felhúzott modern víkendházak és az apró nádkunyhók mellett, a félig befejezetlen utakon mezítlábas gyerekek szaladgálnak. A népszerű búvárközpontok és eldugott kis éttermek konyháira a pék éppen most szállítja az árut, friss kenyér illata száll a sós tengeri levegőben, a messzi távolban hollók kergetőznek a víz felett, zsákmány reményében. Dús pálmafák szegélyezik a partot, a természet itt még szinte teljesen érintetlen.

Jose már izgatottan vár a piac előtt, ahogy mondja, én vagyok az első európai, akit családjához visz. Jó egy órát gyalogolunk a kókuszdiófák közt megbújó nádkunyhókkal szegélyezett csapáson, a  homokos talaj igencsak megnehezíti a járást.

„Tofóban és környékén a többgenerációs törzsi családok mellett jó néhány dél-afrikai is él – mondja Jose út közben. Ők vezetik a különböző hoteleket meg éttermeket, na és persze itt vannak a turisták is. A legtöbbjük szörfözni, búvárkodni vagy sporthorgászni jön, te is láttad a magas hajókat lenn a tengerparton, azokkal indulnak el kora reggel.”

Megérkezve Jose és családja makulátlanul tiszta portájára, ahol hat nádból és pálmalevelekből készített ház áll, a gyerekek azonnal megrohamoznak bennünket, és kókuszdióért könyörögnek. „Csak egy az enyém – mondja házigazdám nevetve, és egy szégyenlős kisfiúra mutat a tömegben – a többi a testvéreimé, meg az apámé és a második feleségéé. De iskola után mind itt gyűlnek össze.”

Kókuszdióval a kezünkben a terebélyes kesudió fa árnyékába ülünk, a gyerekek csendben körénk telepednek, majd Jose belekezd családja történetbe.

„Tudod a polgárháborút lezáró béke óta Mozambik ugyan rengeteget változott főleg az utóbbi időkben, sok szenünk és gázunk van, de a lakosság többsége a mezőgazdasággal foglalkozik.  Láthatod, Tofo is csakúgy, mint Mozambik egész keleti fele borítva van homokon termő kesudióval és kókusszal, de ki vagyunk szolgáltatotatva az időjárás viszontagságainak, az elmúlt pár év nagyon aszályos volt.

Én már itt születtem, de anyám, aki tanár, még a ‘7O-es évek végén északról jött Maputóba, a Mozambik Ellenállási Mozgalom, Renemo gerillái elől menekült. Ahogy mesélte, a csoport sokáig csak egy árnyékszervezet volt, amit az akkor 38 éves harcos, Afonso Dhlakama vezetett.

Kezdetben csak rémhírek keringtek a brutalitásukról, de aztán anyám és családja is megtapasztalta a kínzásokat. Amikor a gerillák 1983-ben először betörtek nagyszüleim falujába, rengeteg ember akart harcolni ellenünk, nagyapám is köztük volt. De mikor a fegyverek előkerültek, mindannyian megértették, hogy semmi esélyük szembeszállni velük. A legmegdöbbentőbb sokáig nem is gerillák által alkalmazott erőszak volt, hanem a teljes politikai érdektelenségük és az, hogy semmiféle erőfeszítést nem tettek a lakosság szimpátiájának elnyerése érdekében, holott az ország 1O százalékát tartották a rémuralmuk alatt.”

A konyhából jövő halk neszezés szakítja félbe José történetét, mindannyian oda fordulunk. Felesége, Amalia félénken mosolyog, és a gyerekeknek integet, hogy készen van az ebéd, menjenek segíteni neki. A hat apróság szó nélkül felpattan, egyikük a hálószobának berendezett kunyhóba szalad, és egy jókora tálcán egyensúlyozó tányérokkal tér vissza. A többiek poharakat és evőeszközöket hoznak, a legkisebb pedig egy kancsót és szappant, hogy megmoshassam a kezem evés előtt. Helyi specialitás, matapa, vagyis kókusztejben áztatott és sűrűre főzött spenót valamint édesburgonya az ebéd. Jose felém nyújtja a lábasokat, és megkér, hogy szedjek. Miután mindannyiunk kezében egy tál matapa gőzölög, házigazdám tovább beszél.

„Renamonak, a becslések szerint 15 000-20 000 harcosa volt, akik csak az 1986-1988 közötti időszakban 1OO OOO civilt megöltek, és több mint 1 milliót menekülésre kényszerítettek. Az embereket, köztük nagyapámat is, 14 órás munkára fogták a saját földjeiken, vagy hordároknak használták őket az erőltetett menetben, fizetséget egyáltalán nem kaptak, táplálékot meg alig. A nőket szexrabszolgaként hurcolták magukkal. Anyám ez utóbbi elől menekült.

A kényszermunkától és a kínzásoktól rengetegen Malawiba szöktek, végül nagyapám és nagyanyám is így tett. A gyilkosságok brutalitása nem ismert mértéket: sokakat késsel, kaszával, bajonettel végeztek ki, másokat élve égettek el, agyonverték, megfojtották az ellenállókat.”

Jose leteszi az üres tányérját az asztalra, a gyerekekre néz elgondolkodón, majd halkan megjegyzi:

„Az utóbbi 24 év bár harcok nélkül telt el, újabb hírek kezdtek el kiszivárogni arról, hogy friss tömegsírokat találtak északon, a Malawi határ mentén. Senki nem beszél róluk, titkos weboldalakon terjednek az információk, de az egy hete megjelent hatalmas katonai készültség a fővárosban biztos, hogy nem jelent jót. Nem tudom, mit higgyünk, de annyit mondhatok, sokan újra félni kezdtünk.”

A Joseval töltött ebédet követő néhány nap után észrevétlenül már fel is veszem Tofo ritmusát. Semmit nem lehet érzékelni sem a múlt tragédiáiból, sem az elkövetkezendő baljóslatú jövőből. Órákat töltök a kietlen parton a halászhajókat bámulva, ahogy foltozott vitorláikba bele-bele kap a szél. Behunyom a szemem és hallgatom a tenger ütemes ringását, hullámai finom ezüstport szórnak a kezemre. Érzem a forró homokot a combom alatt, az apró köveket a vádlimnál, miközben lábfejemet kellemesen hűti az oda-oda tévedt vízfodor. Mikor már kényelmetlenné válik a nap ereje, felkelek, és belegázolok a tengerbe, majd lemerülök benne. Sárga halak raja érinti a kezemet, a kristálytiszta vízben meg-megcsillan fényes hátuk, ahogy elúsznak mellőlem.
Felveszem a búvárszemüveget, és követem őket a víz alatti édenbe.

Hozzászólások

Búcsú Afrikától

Búcsú Afrikától

Négyhónapnyi afrikai utazás és közel ötvenezer kilométer megtétele után hazafelé visz a repülő.

Vadászatra tenyésztve: Dél-Afrika oroszlánipara

Vadászatra tenyésztve: Dél-Afrika oroszlánipara

A Krüger Nemzeti Parktól mintegy két és fél órányi autóútra lévő oroszlánfarmok egyikére tartok éppen.

Vagány nők az orvvadászat ellen

Vagány nők az orvvadászat ellen

A Krüger Nemzeti Park egyik zsúfolt piknikparkjában ülök éppen, elmerülten bámulom, ahogy az éjszakai vadászatról hazatérő denevérek fenn csüngenek a kávézó fagerendái közt.

Az elefánt ébreszt, a hiénák kacagnak

Az elefánt ébreszt, a hiénák kacagnak

A Krüger Nemzeti Park kempingjében egyedül a mi sátrunk és autónk áll a fákkal, bokrokkal körbevett tisztáson.

Afrikai madármentők

Afrikai madármentők

Kissé késve érkezem a bemutatóra, így gyorsan megváltom a jegyemet, és besietek a ragadozó madarak közé.

National Geographic 2019. októberi címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

8 220 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlapNational Geographic 2019. augusztusi címlapNational Geographic 2019. szeptemberi címlapNational Geographic 2019. októberi címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket