Teréz, Aranka2019. október 15., kedd
Balogh Boglárka Borneó blogja

Sandakan mélyvízi halászai és a tengeri szellemek legendája

2019.07.20.Balogh Boglárka
National Geographic Magyarország

Alig kel még fel a nap, mikor leérek Sandakan nyüzsgő kikötőjébe. Átvágok a piacon, az alig 11 éves forma kisfiú már a második nagy szatyrot teszi a mérlegre, a frissen fogott halak ide-oda csúszkálnak a keze közt, ahogy kiemel egyet-egyet. Mögötte az öbölben a hajók épp csak most befutottak az éjszakai halászat után, amikor a hangzavarban hangos kakaskukorékolás üti meg a fülemet.

Forrás: Balogh Boglárka

Körbenézek, de a félmeztelen halászok, a dobozok, és jégrakások között semmit nem tudok kivenni, így elhatározom, hogy a hang irányába indulok. Elsétálok a görögdinnyét cipelő fiúk mellet, kikerülöm a kukákban turkáló macskákat és lemegyek a lépcsőn a stégre. Közelebb lépek az egyik árbócoshoz, és akkor meglátom végre a kabin tetején a ketreceket, meg a szabadon ide-oda sétálgató kakast is.

Lepillantva Sandakan öblére, ahol halászhajók tarkítják a tengert, könnyen el tudja képzelni az ember az egykori Brit Borneó fővárosát, amelynek kikötőjében egzotikus áruk cseréltek gazdát, ahol német és indiai kereskedők, holland és kínai ültetvényesek fordultak meg, de ide hozták portékáikat a gyöngyhalászok is. Sajnos a második világháború alatt az angolok földig rombolták a települést, így próbálták meg felszabadítani a várost a japán megszállás alól. A válságos évtizedek után Sandakan ismét pezsgő életet él köszönhetően a halászatnak, a pálmaolaj sikereinek és a turizmusnak, ám a bevételek, ahogy a legtöbb helyen, itt sem egyformán oszlanak el. Sandakan mélytengeri halászai ugyanis megélhetésükért éjt nappallá téve dolgoznak a nyílt tengeren.

A halászat kultúrája mélyen gyökerezik a maláj népben, a tenger melletti élet magával a tengerrel egyenlő. Ez diktálja a mindennapok ritmusát, ez határozza meg az ember hangulatát, és ez az, ami ennivalót tesz az asztalukra. Sabah partjainál a foglalkozás igazi művészeti ág, amely évszázadokon át apáról fiúra szállt. Nem csoda hát, hogy e tevékenységet a babonák és ősi legendák szövik át. Ahogy a halászok mondják, soha nem viselnek zöldet, amikor a nyílt vízre mennek, mert ez a tenger szellemeinek a színe, és balszerencsét hoz. Amikor a habokat szelve megérkeznek a halászat színhelyére, mielőtt leeresztenék hálóikat, megsimogatják a vizet, és színes rizst szórnak a tengerbe, így kérve a szellemek áldását.

Sokan, az iszlám vallás 12. században való megjelenése ellenére, mai napig az animizmust követik, vagyis lélekkel ruháznak fel életteleneket, abban hisznek, hogy a növényeknek, az állatoknak, a természeti jelenségeknek, így a tengernek is szándékaik, érzéseik vannak. Egy bizonyos, halászokhoz fűződő mítosz pedig az egész nemzet szívét rabul ejtette, és olyan táncművészeti alkotássá fejlődött, ami elmeséli az ember találkozását a tenger szellemeivel. Ez az Ulek Mayang legendája.
A tánc története évszázadokkal ezelőtt kezdődött. A legenda szerint a Terengganu-sziget partjainál élő halászok a nagy fogás reményében egy este kimentek a vízre. A szampánjaikat, a keskeny fából készült csónakjaikat messze a tengerbe kormányozták, ahol hirtelen szörnyű vihar bontakozott ki fölöttük. A szél soha nem tapasztalt módon minden irányból fújt, és a vad hullámok végigsöpörtek a fedélzeten, míg végül az ítéletidő a tengerbe taszította a szerencsétleneket. Bár mindannyiuk kétségbeesetten a partok felé úszott, az elemekkel vívott csatában hamar elfáradtak, és életüket a tomboló hullámok irgalmasságára bízták. A viharos éjszaka elmúltával másnap a halászok testét a partra mosta a víz. Egy darabig élettelenül feküdtek a homokban, ám csodának csodájára először az egyikük, majd sorban az összes többi is kinyitotta a szemét. Csupán a legfiatalabb feküdt mély öntudatlanságban, lélegzett ugyan, de bőre hófehér volt és teljesen halottnak tűnt. A kétségbeesett halászok hiába élesztgették a fiút, végül be kellett látniuk, hogy bár teste köztük maradt, lelke már a másik, láthatatlan világba vándorolt. Úgy döntöttek, bomot vagyis sámánt hívnak abban a reményben, hogy ő majd visszahozza a barátjukat a másvilágról. A bomo füstölőt, színes rizst és a szerecsendió virágot hozott a rituáléhoz és amikor az éjszaka újra leszállt, megkezdődött a szellemvilágban elveszett halász újjáélesztésének ünnepsége.
A bomo megrázta a szerecsendió virágát, és a halász mozdulatlan teste fölött énekeleni kezdett, majd törzsét előre-hátra ringatva teljesen transzba esett. Ekkor látta meg, hogy a halász a játékos tengeri szellemhercegnők bűvkörébe került. A pajkos lányok megpróbálták magukkal ragadni az összes halászt, ám csábító szépségük csak a legfiatalabbon fogott.
Ekkor a sámán minden erejét latba vetve beszélt a halász lelkéhez, hogy térjen vissza a földre, ám a durcás hercegnők, kiknek játékát elrontották, hevesen ellenálltak és véres harc tört ki a felek között. A csata megrázta az egész világot. Megremegett a föld, szökőár pusztította a térséget, a tűzokádó vulkánok soha nem látott erővel lökték a levegőbe a lávát, míg nem a 7. hercegnő, a legidősebb a színre lépett. Mindegyiknél szebb és jóval bölcsebb lévén azonnal megértette, hogy húgai gonosz játékát őznek és így szólt: „Azok, akik a tengerből jöttek, térjenek vissza a tengerbe, akik pedig a szárazföldről, térjenek haza szülőföldjükre”- majd egy karlendítéssel véget vetett az értelmetlen háborúnak, a fiúba pedig visszatért a lélek.

A halászok hálából színes rizst szórtak a tengerbe, melynek hagyományát mai napig őrzik a törzsek. Az évek során a történetnek számos változata született, és Ulek Mayang legendája a  Malajzia néptáncában is megjelenik. A rituális koreográfia során a tenger szellemeit idézik meg, de megjelenik benne a tetszhalott halász és a hét hercegnő is. A bemutatót mindig egyedülálló dal kíséri, amelyhez az alapot hegedű, harmonika, dobok és gongok adják.

Egy hajó éppen akkor akar kikötni, mikor a móló felénél járok, fülsiketítően fújja a kürtöt, visszhangzik tőle az egész öböl, és a kéményéből fekete füstöt okád az ég felé. A fedélzeten az alig 25 éves forma fiúk félmeztelenül futkároznak, az egyik megragadja a vaskos kötelet, míg a másik egy macska ruganyosságával az orrból a mólóra ugrik. Villámgyorsan rátekeri a kötelet a póznára, megtörli vizes homlokát, majd felém bólint.

„Honnan jöttél?”- kérdezi angolul. Meglepődve válaszolok. Ali Cik Ahmadet mélyen cserzett bőre idősebbnek mutatja koránál, pedig még nem töltötte be huszonkettőt. 12 évesen hagyta ott az iskolát, hogy apjához és nagyapjához hasonlóan ő is mélytengeri halász legyen. Angolul az iskolában tanult és a kínai felvásárlóktól, akik minden héten ládaszámra viszik a rákokat Sandakánból Hong Kongba, már ha van rendes fogás. Halászként naponta átlagosan 2800 forintnak megfelelő ringgitet keres, és 7-10 napot tölt a tengeren egy-egy út során. Indulás előtt társaival együtt feltöltik a hajót elegendő üzemanyaggal, megfelelő mennyiségű jéggel, száraz élelmiszerekkel, olajjal, élő kakassal, csirkével és ivóvízzel. Ahogy mondja, ezekkel kibírják napokig.

„Még mielőtt felkelne a nap és felmelegítené a tengert, mi már kihajózunk”- mondja Ahmad, miközben behúzza a méretes sárga műanyag kosarakat a fedélzetre, és elkezdi szortírozni a zsákmányt.

„Öten dolgozunk a maláj tulajdonos hajóján, ebből ketten a Fülöp-szigetekről jöttek. Ennyi ember között osztjuk meg a terheket, a költségeket, a nyereségeket és sokszor a veszteséget is. Vannak olyan napok, amikor rengeteg hal akad a hálónkba, míg máskor csak vesztegetjük az időnket a tengeren. Túl sok a halász, és egyre kevesebb a hal a vízben. Hét éve még akkora sügért fogtunk, mint én magam, ma már be kell érnünk ennek a felével, sőt negyedével. A fogást a hálókról eltávolítjuk és típusuk szerint rendezzük el a jéggel töltött, hajópadlóba süllyesztett tartályokban. Külön pakk van a rákoknak, a tonhalnak, vajhalaknak. Akad olyan hajó, amelynek több mint tíz különböző hálója van, attól függően, hogy mit akarnak fogni, de mi nem bajlódunk ezzel, egyszerűen vontatóhálózunk. Ha ráját fogunk, annál jobb, akkor a bőrét is kiszárítjuk, amiből táskák és pénztárcák készülnek, ha meg cápa akad, az uszonyáért jó árat fizetnek a kínaik. Hogy szeretem-e ezt a munkát? Másképp nem lehetne, hisz napi húsz órát dolgozunk, és amikor tombol a vihar ide-oda lökve a hajót, végül is csak egy deszka választ el a habzó pokoltól.”

Ahmad a Sandakánhoz közeli, cölöpökre épített halászfaluban lakik, ahol kislánya és felesége várja haza. Családjának, ahogy a malájok nagy részének a halak és tengeri állatok a fő tápláléka. Bár a hatóságok a fenntartható halászat és a tengeri élőlények védelme érdekében bizonyos halászati technikákat megtiltottak, ennek ellenére azokat a mai napi alkalmazzák. Az ún. robbantó halászat, vagyis amikor házi készítésű robbanószert alkalmaznak a fogáshoz, nemcsak az adott helyen, az éppen ott tartózkodó összes élőlényt pusztítja el a sokkhatás következtében, de a tengerfenék növényzetét, és az igen színes és változatos korallvilágot is végérvényesen letarolja.

A második világháború után az ázsiai szigeteken maradt robbanószerek ma ugyan már nem találhatóak meg, a helyi törzsek, főleg a Bajau népcsoport tökéletesen megtanulták a ezek készítését, és bár csökkenő számban, de még mindig akadnak köztük olyanok, akik így halásznak.

A vontatóhálós fenékhalászat még mindig gyakori. Ennek alkalmazása során, ahogy Ahmad hajójáról is, egyszerűen kidobják a hálót a tengerbe, amit aztán kilométereken keresztül húznak maguk után, úgy, hogy érintik a tengerfenéket, nem törődve a korallokkal, a hálóba akadt teknősökkel, cápákkal, de akár delfinekkel sem.

Malajzia, Vietnam és Indonézia partjainál mindezek mellett nem ritka az egymás területeire való behatolás a jobb fogás reményében, a Fülöp-szigeteken pedig a kalóztámadások és túszejtések tartják rettegésben a tengeren dolgozókat. Ha ilyen mértékben folytatódik a halászat Ázsia szerte, a WWF csapata szerint 2048-re nem lesz hal a Dél-kínai – és a Celebes-tengerben (más néven Sulawesi-tengerben). A halász szakma jövője az egyre csökkenő fogás és az egyre veszélyesebb körülmények miatt bizonytalan. A legtöbben, a családi hagyomány ellenére, a gyermekeket iskolába küldik, mert jobb jövőt szánnak nekik, és azt remélik, hogy fiaik nem ismerik meg azt a keserves küzdelmet, ami a tengeren folyik a még meglévő táplálékért.

Balogh Boglárka blogja ITT követhető

Hozzászólások

Orvvadászból vadvédő, avagy sikersztori a Kinabalu Nemzeti Parkban

Orvvadászból vadvédő, avagy sikersztori a Kinabalu Nemzeti Parkban

Jó órája sétálunk a patakot követve a Kinabalu Nemzeti Park esőerdőjében, de még mindig csak nyomokat találunk.

Hajdani fejvadászok földjén, Sarawakon

Hajdani fejvadászok földjén, Sarawakon

Az első cseppek ráesnek a karomra, akkora nyomot hagynak, mint egy érett meggy.

Vadállatok nyomában a Kinabatangan folyón

Vadállatok nyomában a Kinabatangan folyón

Shával naplemente előtt kezdjük meg utunkat, a férfi úgy ismeri a környéket, mint a tenyerét. Egy idő után leállítja a csónak motorját, így hangtalanul siklunk a vékony mellékág felé.

Malajziai orangutánok visszatelepítése a vadonba

Malajziai orangutánok visszatelepítése a vadonba

Egy csillogó szempár hatalmasra kerekedik, ahogy az alig 3-4 hónapos kíváncsi orangután észrevesz.

Orvvadászok nyomában Malajziában

Orvvadászok nyomában Malajziában

„Felejtsd el, hogy tobzoskát látsz a vadonban!" – legyint Dr. Rahimatsah Amat, a WWF Malajzia volt elnöke, a Sabah Környezetvédelmi Alap létrehozója.

National Geographic 2019. októberi címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

8 220 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlapNational Geographic 2019. augusztusi címlapNational Geographic 2019. szeptemberi címlapNational Geographic 2019. októberi címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket