Teréz, Aranka2019. október 15., kedd
Balogh Boglárka Borneó blogja

Vadállatok nyomában a Kinabatangan folyón

2019.07.28.Balogh Boglárka
National Geographic Magyarország

Shával naplemente előtt kezdjük meg utunkat, a férfi úgy ismeri a környéket, mint a tenyerét. Egy idő után leállítja a csónak motorját, így hangtalanul siklunk a vékony mellékág felé.

Borneói nagyorrú majom
Forrás: Balogh Boglárka

A Kinabatangan folyó sodrása pont elég ahhoz, hogy lépést tudjunk tartani a parton motoszkáló két elefántbikával. A sűrű erdő teljesen eltakarja őket a szemünk elől, de most, hogy közelebb érünk hozzájuk, már én is meghallom a jól ismert ágak roppanását, és azt, ahogy a két hím a vízi kereszteződés felé csörtet a sűrűben. A mi nagy szerencsénkre inni és fürödni szeretnének.

A Kinabatangan folyó a malajziai Borneó keleti államában található Sabah-hegységből ered, és közel 350 mérföldet tesz meg, míg elér a Sulu-tengerig. Két oldalát olajpálma ültetvények közé ékelődött buja erdők és lápos élőhelyek szegélyezik, amit a szezonális monszun és az óceáni árapályok időről időre akár duplájára is felduzzaszthatnak. Borneó egyik különleges része ez, ugyanis területén a vadon élő állatok sokasága található meg.

A Kinabatangan mellékága
Forrás: Balogh Boglárka

Az alsó Kinabatangan-medence öt különböző élőhelyet foglal magában: mocsár- és száraz erdőt, a sós és édesvízi lápokat valamint erdőszerű mészkőképződményket. Ennek a biológiai sokféleségnek a központjában nem egy olyan emlős faj él, ami csupán itt honos, többek között a borneói nagyorrú majom, az orangután és a Müller-gibbon, de megtalálhatjuk a borneói törpeelefántot és a szakállas vaddisznót is. A madárfajok száma sem csekély, meghaladja a kétszázat, és ha szerencsénk van akkor pápaszemes gólyával, koronás kígyó sassal, csónakcsőrű ricsókával de akár a nagy szarvascsőrű madárral is találkozhatunk.

A Kinabatangan Vadvédelmi Területet 2005-ben hozták létre, hogy az olajpálma ültetvények terjeszkedésével szemben megvédjék a folyó mentén található vad populációt. Ennek a szívében fekszik, Sukau nevű kis falu, ahol két napot töltök, hogy házigazdám, Maria és családja segítségével felfedezzem a folyó környékét. A Kinabatangan régió legtöbb lakosa az Orang Sungai törzsből ered, amely szó szerint folyami embert jelent. Tagjai több száz éve élnek együtt a természettel, zöldségeket és fűszert termesztenek,vadásznak és halásznak is. Maria, a legtöbb falusihoz hasonlóan, nemcsak szállást és teljes ellátást biztosít a vendégeinek, de természetjáró és a területet kiválóan ismerő öccsével naponta akár háromszor is kihajózhat az ember, hogy a ködpárás reggeleken a korai madarak énekét hallgassa, vagy kifigyelje, ahogy naplementekor a majmok inni érkeznek a folyóhoz.

A mellékághoz érve Sha óvatosan bekormányozza a csónakunkat a torkolatba, és síri csendben várjuk, hogy felbukkanjanak az elefántok. A késő délutáni pára lassan száll le a vízre, és percek telnek el némaságban. Néha egy-egy ormány nyúlik ki a levelek közül, a bika megragadja a még zöld fügéket, hogy egy erőteljes rántással az egész ágat letörje, majd jóízűen csámcsogni kezd. Távoli motorcsónakok berregését hozza a víz, amit az elefántok azonnal észlelnek, egy pillanatra mozdulatlanná válnak, majd elégedetlenségüknek hangot adva, mélyről jövő trombitálásba kezdenek. Mikor újra csend lesz, végre kilépnek az árnyákból a sápadt fénybe, és óvatosan lesétálnak a mederhez. Először csak isznak, aztán belegázolnak a barna folyóba, alámerülnek és játékosan hol magukra, hol egymásra fröcskölik az ormányukkal felszívott vizet. A meghitt pillanat azonban aligha tart 15 percnél tovább, a motorcsónakok berregése egyre közelebb és közelebb ér. Úgy tűnik, a túravezetők mindegyike fülest kapott, hogy elefántok vannak a környéken, így az európai és amerikai turistáiknak mind bizonyítani akar, azonnal a helyszínre sietnek. Az első csónak finoman áll be mellénk a szűkületbe, még a második is éppen befér, ám a harmadik, mindannyiunk felháborodására szó szerint közénk fúrja magát, irányítója közelebb hajózik az elefántokhoz, és mindenki megdöbbenésére keresztbe fordítja a mellékágon csónakját. A bikák szerencsére mit sem törődnek vele, zavartalanul prüszkölnek tovább, csak bennem nem múlik el a megdöbbent kérdés: ez lenne az ökoturizmus?

Forrás: Balogh Boglárka

Sha nyilvánvalóan látja megrökönyödésünket, inkább óvatosan kihátrál a mellékágból, és miközben minél távolabbra hajt bennünket a tömegtől, azt mondja: „Bármilyen szerencsétlenül is jött most ez ki, legalább láttátok, mi ellen lépünk fel. Ezek a csónakok azoknak a nagy hoteleknek a vendégeit hozzák, akik nem Sukau vagy az Orang Sungai falvakban szállnak meg. Mi a szívükön viseljük a folyó és az állatvilág sorsát, míg ezek a luxushotelekből jöttek a tömérdek pénzért, amit kifizettek, természetesen elvárják, hogy az első sorból nézzék a vadakat. Mi pont ezt nem akarjuk, hogy a Kinabatangan folyó kontrollálhatatlan tömegturizmus áldozatává váljék, hisz akkor az állatok inkább behúzódnak a sűrűbe, és a lápokhoz mennek inni”

Visszahajózva a Kinabatanganra Sha a nagyorrú majmok nyomába ered. Ahogy mondja, a csoport tagjai  nappal aktívak, elsősorban levelekkel, gyümölcsökkel és virágokkal táplálkoznak. Jobbára egyedül alszanak a fákon, majd következő nap reggelén az átlagosan 20 egyedből álló csoportok újra összeverődnek, és folyamatosan étkezve, naponta 500 métert tesznek meg.
Nem kell sokáig keresnünk őket, a csapat két tagja épp az egyik mesterségesen kifeszített kötélhídon egyensúlyozik a folyó felett.

„Nézzétek meg az orrukat!” –  mondja Sha és leállítja a motort, a 4 méteres fák tetején egy 8 fős család ül, arra várnak, hogy ők is átkeljenek. „A nőstényeké felálló és pisze, ám a hímeké hosszú és vastag. Mai napig nem tudjuk biztosan, mi a szerepe ennek a megnagyobbodásnak. Sokan úgy gondolják, a hosszan elnyújtott kiabálásukat erősíti föl, de az is lehet, hogy a nőstényeknek ez tetszett inkább, és a szigorú szelekció eredménye lett ez a változás vagy egyszerűen az orr hasonló jelentőséggel bír, mint a szarvasok agancsa. Nagyon keveset tudunk ezekről a majmokról, fogságban hamar elpusztulnak, természetes élőhelyük pedig eddig nehezen volt megközelíthető, csupán az utóbbi években kezdték el a természettudósok a megfigyelésüket.”

Kölyök borneói nagyorrú majom
Forrás: Balogh Boglárka
Forrás: Balogh Boglárka

Az átkelni szándékozó majomcsoport úgy tűnik, problémába ütközik. A másik oldalról ugyanis egy hatalmas makákó tűnik fel, így hamar el kell dönteni, kié az elsőbbség a dupla kötélen. „Ha két nagyorrú majom találkozik, egyszerűen csak átmásznak egymáson, az agresszív makákókkal azonban más helyzet. Csak figyeljétek meg!”

Makákó
Forrás: Balogh Boglárka

Pontosan úgy lesz, ahogy Sha megjósolta, a nagyorrúak megtorpannak a kötél közepén, egymáshoz fordulnak, mintha tanakodnának, méricskélik, mennyi van még hátra az útból, de kisebb habozás után inkább jobbnak látják, ha visszafordulnak.

Forrás: Balogh Boglárka

„A nagyorrú majmok szeretnek a víz közelében tartózkodni, meglehetősen jól úsznak és búvárkodnak, láttam már olyat, hogy az egész csapat jó tíz méter magasról egyszerre ugrott a vízbe. Akkora hangzavart csináltak, hogy az összes madár elrepült a környékről. De az utóbbi években megnőtt a krokodilok száma a folyóban, egyre több majom esett áldozatul a majd’ négy méteres hüllőknek, így a vadvédelmi park mesterséges hidakat hozott létre a folyó két oldalán lévő fák közt, amit ma előszeretettel használnak nemcsak a nagyorrúak vagy a makákók de a mókusok is.”

Szarvascsőrű madár
Forrás: Balogh Boglárka
Az nagyorrúak után szarvascsőrű madarat keresünk. Néhányuk elegánsan szeli a levegőt, éles hangjuk a motor zúgásába vész. Jó két órája csónakázunk már, a nap sietősen megy le, mint aki elfelejtette a dolgát, a környék azonban nyugalmat áraszt. Az égen vékony karimával világít a hold és az első csillagok is megjelennek a horizonton. Gyorsan lesz sötét. Sha előveszi az elemlámpát, azzal világítja meg a fákat, a mozdulatlan vízen úgy tükröződik törzsük, mint a fehér csontvázak lennének. Gibbonok hangja hallatszik messziről, fák zörögnek a fejünk felett, valahol újabb majmok járják az erdőt, és a dzsungel, mintha csak az estére várt volna, életre kel.

Hazafelé egy zsákmányát lakmározó bagolyba botlunk, majd Sha sötéthez szokott szemének köszönhetően a világ egyik legritkább főemlősét, az éjszaka aktív borneói lajhármakit is láthatom.

Forrás: Balogh Boglárka
Forrás: Balogh Boglárka

A folyón töltött órák után mindannyian megéhezünk, így szállásunkra visszatérve örömmel látunk neki házi készítésű vacsorának. Míg eszünk, Maria magáról és a családjáról beszél.

Ahogy meséli, a legkorábbi emléke a Kinabatangan folyóról az, amikor édesapjával, nagybátyjával és unokatestvérével elhajózott Sandakánig. Akkor még nem volt összekötő út a falvak és a város között, így egy egész napba telt az oda-vissza hajózás az ütött-kopott csónakon. Tízen voltak testvérek, így nem csoda, hogy az édesanyja a második legidősebb gyermektől azt várta, hogy az általános iskola befejezése után maradjon otthon, hisz kellett a segítő kéz a házban. Ám Maria édesapja megmakacsolta magát, és úgy döntött, márpedig a lánya Sandakánba megy és tanulni fog. Maria csakis ennek köszönhette, hogy elvégezte a középiskolát, tanult némi angolt majd munkát kapott a városban. Sukauba csak akkor tért vissza, amikor édesapja majd bátyja, aki anyjára vigyázott meghalt. Hazaköltözése után nyitott meg az első hotel a Kinabatangan folyó mellett, akkor kezdődött el a terület fellendülése is és az ökoturizmus. Maria 14 évig volt mindenes a szállodában, kitanulta a vendéglátást, a túravezetést, a marketinget, és később úgy döntött, saját vállalkozásba kezd. Meggyőzte családját, hogy alakuljanak háromszobás vendégházzá, és az ideérkezőknek ők mutassák be a környéket, akik szeretik és ismerik a területet. A projektbe később az egész közösség bekapcsolódott, tőlük érkezik a zöldség, a gyümölcs, ők látják el Maria vendégeit hallal és csirkével is.

Forrás: Balogh Boglárka

A sikeres évek után azonban Sukau újabb problémával küzd. A kormány utat és hidat akar építeni a folyón át, hogy a pálmaültetvényeken dolgozók életét könnyebbé tegye, ám ez automatikusan a vadállatok természetes élőhelyének elvesztését és az átjárófolyosó megszűnést eredményezné.
Maria és a közösség elhatározta, bármi legyen is az ára, foggal-körömmel harcolnak azért a természetért, amit őseiktől örököltek.

Balogh Boglárka blogja ITT követhető

Hozzászólások

Orvvadászból vadvédő, avagy sikersztori a Kinabalu Nemzeti Parkban

Orvvadászból vadvédő, avagy sikersztori a Kinabalu Nemzeti Parkban

Jó órája sétálunk a patakot követve a Kinabalu Nemzeti Park esőerdőjében, de még mindig csak nyomokat találunk.

Hajdani fejvadászok földjén, Sarawakon

Hajdani fejvadászok földjén, Sarawakon

Az első cseppek ráesnek a karomra, akkora nyomot hagynak, mint egy érett meggy.

Sandakan mélyvízi halászai és a tengeri szellemek legendája

Sandakan mélyvízi halászai és a tengeri szellemek legendája

Alig kel még fel a nap, mikor leérek Sandakan nyüzsgő kikötőjébe.

Malajziai orangutánok visszatelepítése a vadonba

Malajziai orangutánok visszatelepítése a vadonba

Egy csillogó szempár hatalmasra kerekedik, ahogy az alig 3-4 hónapos kíváncsi orangután észrevesz.

Orvvadászok nyomában Malajziában

Orvvadászok nyomában Malajziában

„Felejtsd el, hogy tobzoskát látsz a vadonban!" – legyint Dr. Rahimatsah Amat, a WWF Malajzia volt elnöke, a Sabah Környezetvédelmi Alap létrehozója.

National Geographic 2019. októberi címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

8 220 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlapNational Geographic 2019. augusztusi címlapNational Geographic 2019. szeptemberi címlapNational Geographic 2019. októberi címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket