Magdolna, Mária, Magda, Nara2019. július 22., hétfő
Balogh Boglárka Dél-Olaszország blogja

Hétvége Nápolyban az utolsó, helyi arisztokrata család társaságában

2019.04.28.Balogh Boglárka
National Geographic Magyarország

Nápolyi látogatásomnak két célja van, egyrészt felfedezni a várost, másrészt pedig részt venni a Serra di Cassanok évtizedek óta először megtartott családi összejövetelén.

Nápolyi kikötő
Forrás: Balogh Boglárka

„Gennaro Serra Di Cassano?”- pördül hátra hitetlenkedve a taxisunk Nápoly utolsó arisztokrata családjának neve hallatán. Igaz, kis híján belefutunk a Madonna freskó alatt parkoló Opelba, ám sofőrünket a fülsiketítő dudálás egyáltalán nem zavarja, inkább egy gombnyomással leengedi az ablakot, és üvöltve hadonászik a járókelőknek: „Egy Serra di Cassano van a kocsimban!”

A mellettem ülő, szelíden mosolygó Gennaro halkan megjegyzi: „Nem egy, hanem három.” Hatan vagyunk az autóban, a Serra Palota felé tartunk, és épp a belváros legforgalmasabb útját torlaszoljuk el minibuszunkkal.
A Serra Genova az ősi, 54 arisztokrata famíliáinak egyike, történetük szorosan összefonódik az 1799-es nápolyi forradalom eseményeivel. Leghíresebb és a helyiek által ma is hősként imádott tagja a 27 évesen kivégzett Gennaro volt, aki Porticiban született és nevelkedett, apja Luigi Francesco Serra di Cassano, Calabria hercege. Már fiatalon tanulmányokat folytatott bátyjával együtt a párizsi egyetemen, ahol származása ellenére a forradalmi köztársasági eszmék hatása alá került. 1795-ben aztán visszatért Nápolyba, ám hamarosan letartóztatták az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatának terjesztéséért. Később társaival együtt szabadon engedték.

1799 januárjában, amikor Championett tábornok francia hadserege és a nápolyi köztársaságpárti lázadók elűzték a városból IV. Ferdinand királyt, Gennaro azok közé a fiatal nemesek közé tartozott, akik csatlakoztak a Második Nápolyi Köztársaság kikiáltásához. Apját meghívták, hogy vegyen részt a városi tanácsban, ám ő elutasította az ajánlatot, így idősebb fia, Giuseppe lépett a helyére, míg Gennarót a Nemzeti Gárda kapitányává nevezték ki.

A Második Nápolyi Köztársaság minden erőfeszítés ellenére tiszavirág-életűnek bizonyult. Az új államalakulatnak nem volt saját vezetése, teljes mértékben a francia hadseregnek volt alárendelve. Bár a köztársaság vezetői Gennaróhoz hasonlóan magas rangú, iskolázott emberek voltak, gyakorlati ismereteik teljes mértékben hiányoztak. Nyár elején Ruffo bíboros Palermóban megszervezte az ellenforradalmat. Hadserege elsősorban útonállókból, elítéltekből, parasztokból és dezertőr katonákból állt, akik végül Nelson admirális flottájához csatlakozva leverték a felkelést, Gennaro volt az utolsó az ellenállók között, aki a Capodimonte-palotát még tartotta. Élete megkímélése fejében letette a fegyvert, ám Nelson, ígéretét megszegve elrendelte Gennarónak és az ellenállók vezetőinek a lefejezését. Mint megannyi fiatal, akik életüket áldozták egy eszméért, a köztársaságért, Gennaro ma is a nápolyi patrióták kedvence.

Kiszállva a palota előtt, a kiterjedt család többi tagja már a kapuban álldogál. Sokuk csak kisgyermekként emlékszik az épületre, van aki pedig még nem is látta. A turisták körében igen népszerű, 1730-ban tervezett Palazzo a királyi palotával szemközt épült, egy teljes háztömböt foglal el, és eredetileg két ajtón lehetett feljutni a kőből faragott lépcsőkre. Ám 1799-ben Gennaro apja lezáratta a palotára néző bejárati ajtót, édesanyja pedig befalaztatta, így tiltakozva fiának kivégzése ellen.

Belépve a tágas, freskókkal díszített előtérbe, a mostani herceg, Francesco Serra di Cassano vezeti a családot és a vendégeket körbe. Ahogy mondja, Cassano hercege és maga a Palazzo Serra egész Európában ismert és elismert volt kulturális gazdagsága miatt. Az itt rendezett irodalmi estekről és hangversenyekről mindenki áhítattal beszélt, páratlanul gazdag könyvtárát pedig rengetegen felkeresték. A 19. században a több ezer könyvből álló gyűjteményt aztán eladták II. Earl Spencernek, így az ma teljes egészében Manchesterben található. Az utolsó, aki a palotában még lakott, Francesco nagyapja volt, és ő volt az is, aki feleségével 1960-ban, az akkor Olaszországban megrendezett olimpiai játékok megünneplésére hatalmas bált adott. Az újságok ünnepelve írtak az eseményről, hisz a második világháború után ez volt az első alaklom, amikor Európa arisztokratái újra békésségben, politikai nézeteiktől függetlenül összejöttek.

A Serra di Cassano család a palotát végül 1982-ben a nápolyiaknak adományozta, hogy három évvel később megkezdhesse működését az Olasz Filozófia Intézete, ami a mai napig a világ minden tájáról várja a látogatókat, tökéletes helyet és szellemi hátteret biztosítva a forradalmi új eszméknek.

A Serra család összejövetele
Forrás: Balogh Boglárka

Az arisztokrata család fiatal generációja ugyan szétszéledt, de Francesco a mai napig arra törekszik, hogy a történelmi név és annak több száz éves szellemi öröksége ismert és elismert maradjon Nápoly és Olaszország szerte.

Forrás: Balogh Boglárka

A palotának a gazdag berendezése mellet van még egy különlegessége, a Bourbon-alagút, amit teljesen véletlenül, csupán 3 évvel ezelőtt fedeztek fel. Napoli Sotteranea, azaz Földalatti Nápoly a neve a város alatt húzódó 170 kilométernyi járatrendszernek, mely egykori vízvezetékek, katakombák, alagutak együttese, és amit ma már bárki megnézhet egy vezetett túrán 10 Euró ellenében. Kialakulását elsősorban a vidék geológiájának köszönheti, ugyanis Nápoly városa, ahogy az egykori Pompeji is, a Vezúv és a Campi Flegrei vulkánjainak hamuja által létrehozott tufarétegekre települt. A tufa kitűnő épületekhez felhasznált alapanyag, puha, ezért könnyen bányászható, ám ennek ellenére igen ellenálló is. A házakhoz, középületekhez szükséges kőzetet az akkori mesterek a Palazzo Serra alatt is ásták.

„1853-ban II. Ferdinánd nápoly-szicíliai király elrendelte egy alagút építését a királyi palota és a Piazza Vittoria között”- magyarázza Francesco, miközben mindannyian lesétálunk a Palazzo Serra alatt lévő alagutak egyikébe. „Elsősorban katonai célokra hozták létre, így akarták biztosítani a királyt otthonában védő testőrség utánpótlását, ugyanakkor egy esetleges lázadás esetén az uralkodó családnak tökéletes menekülési útvonalat is jelentett volna. Bár azt a könyvtárunkban lévő régi írásokból tudjuk, hogy a palotával szemközti alagutak építését 1855-ben leállították, így az teljes hosszában sohasem készült el, de azt senki nem sejtette, hogy valójában a földalatti búvóhelyek és járatok egészen ideáig, a Palazzo Serráig elérnek. A második világháború alatt Nápoly volt a legtöbb bombát kapott itáliai város, az amerikai támadások elől több ezren menekültek a palotánk alatti katakombákba, búvóhelyekre. Amikor ezeket a bunkereket aztán a régészek bontani kezdték, akkor találtak rá a titkos alagutakra, amik egészen a királyi palota előtti térig vezetnek.”

Vespa park a palota alatt
Forrás: Balogh Boglárka

Leérve a húsz méterre a föld alatt lévő búvóhelyekre, egy teljesen új világ bontakozik ki a szemem előtt. Nemcsak földalatti kutak, folyosók, kiépített mellékhelyiségek találhatók itt, de az óvóhelyként működő termekben a feltárás során több személyes tárgy is előkerült, ékszeres dobozokat, apró fényképezőt, de varrógépet is látunk a vitrinek mögött. Ahogy Francesco mondja, az élet a háborúk alatt sem állt meg, az emberek ugyanúgy kötöttek házasságokat, mint békeidőben, de volt arra is példa, hogy egy asszony itt szülte meg gyermekét, akinek, nem meglepő módon, Sziréna lett a neve. A második világháborút követően, mivel már nem volt szükség az óvóhelyként szolgáló járatokra, a nápolyiak, köztük a rendőrök is, előszeretettel használták hulladéktárolásra az alagútrendszert. Ezért nem kell csodálkoznunk, ha elkobzott autóroncsokba, sőt egy egész parknyi ősi Vespa kismotorba botlunk.

Forrás: Balogh Boglárka

A Palazzo Serra alagútjainak körbejárása után a kikötőbe indulok, hogy megkeressem a fekete maszkot viselő Pulcinellák egyikét. Pulcinella, a nápolyi hétköznapok elmaradhatatlan alakja, aki fehér zubbonyt és kalapot viselve járja az utcákat, hogy némi aprópénz ellenében mandolinjával felvidítson minket. A 17. században kialakult nápolyi bábszínház klasszikus karaktere, aki szerencsétlen sorsa ellenére mindig vidám, sokoldalúságában, életigenlésében pedig a szegénysorban élő nápolyiakat szimbolizálja, és persze rengeteg pizzát eszik.

Federico, aki egyébként színész, 17 éve bújt a karakter bőrébe. Ahogy mondja, Pulcinella népszerűsége megszületésétől, 1620-tól kezdődően töretlen, sőt, ma már a politikában is részt vesz, ő ugyanis a kritikus nápolyiak hangja. Mint megtudom, Pulcinella maszkja hagyományosan bőrből készül, ami fekete vagy sötétbarna, és a nap erős fényeitől védi viselőjét. Figyelemfelkeltő része az orra, amely lehet akár hosszú és ívelt, egészen a száj fölé lógó, vagy rövidebb, de akkor egészen karakteres, görbe. A maszkban gyakran van szemölcs is, amit általában a homlokra helyeznek.
A figura a zenéből is ismert: Igor Stravinsky, orosz származású zeneszerző tanulmányozta a 17. századi olasz muzsikus, Pergolesi műveit. A fiatalon elhunyt nápolyi zeneszerző hagyatékában talált rá ismeretlen dallamokra, melyekből megkomponálta a Pulcinella című táncjátékot.

A hosszú orrú, bibircsókos, maszkos figurának szobra is van Nápolyban, ráadásul a péksütemények között is ő figyel.

Hozzászólások

Pugliai bakancslista

Pugliai bakancslista

Puglia azúrkék öble, fehérre meszelt házai és ókori barlanglakásai tökéletes befejezései a majd' két hónapja tartó 2500 kilométeres dél-itáliai körünknek.

A nápolyi pizza története, és egy legendás szakács Dél-Olaszországból

A nápolyi pizza története, és egy legendás szakács Dél-Olaszországból

Nehéz még egy olyan konyhát találni, mint az olaszoké, aminek alapja rendkívül színes, mindig friss, alázatosan egyszerű és régiónként ennyire különböző lenne.

A halhatatlan olajfák ligete

A halhatatlan olajfák ligete

„Ez pedig Ádám és Éva olívája" – mondja büszkén Corrado, a Masseria Brancati mostani tulajdonosa, ahogy megállunk a birtokán lévő ezer éves olajfák egyike előtt.

Az örökké tartó éjszaka, avagy látogatás Pompejiben

Az örökké tartó éjszaka, avagy látogatás Pompejiben

Krisztus előtt 79-ben, Pompeji korán kelő pékjei és árusai még nem tudták, hogy ezen a bizonyos hajnalon az ítélet napjára virradtak.

Istenek ösvénye az Amalfi-parton

Istenek ösvénye az Amalfi-parton

Nem hiába hívják az Istenek ösvényének, vagyis Sentiero degli Deinek az Amalfi-part hegyi falvait összekötő sziklás útvonalat.

National Geographic 2019. júliusi címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

8 220 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket