Béla, Adalbert2019. április 23., kedd
Balogh Boglárka Kína blogja

Kína nemzeti ikonja: az óriáspanda

2018.07.25.Balogh Boglárka
National Geographic Magyarország

2016 különleges év a természetvédők naptárában, ugyanis ekkor került le Kína nemzeti kincseként számon tartott kabalája az IUCN veszélyeztetett fajok vörös listájáról. Az országban a medvékért való rajongás azonban nem mindig volt ilyen egyértelmű.

Két és fél hónapos kínai utazásom első állomásaként Szecsuan tartomány fővárosába, Csengtuba érkezem. A majd’ 15 milliós település ősidőktől fogva lakott, ráadásul nemrégiben tárták fel a titokzatos körülmények között eltűnt csinsa (Jinsha) népcsoport nyomait is, melynek tagjai felbecsülhetetlen értékű leletanyagot hagytak maguk után, ám a város mégsem miattuk nevezetes, hanem a pandák miatt. Csengtu ad ugyanis otthont a világ legnagyobb medvebázisának, a Csengtu Óriáspanda Tenyésztő és Kutató Állomásnak, melynek célja a faj megőrzése mellett az, hogy oktatási és turisztikai célpont is legyen.

Reggel fél nyolcra beszéltem meg időpontot a központ dolgozóival, bízva abban, hogy ilyen korán még alig lesznek a parkban, ám ahogy kiugrottam a taxiból, már hosszú sor kígyózott. a pénztáraknál. Szerencsére a helyi, kínai turisták tömbben mozognak, így átvágok az álldogáló, zászlót lobogtató túravezetők közt, és végigsietek a méteres bambuszokkal ölelt útszakaszon, ami a kölyökpandák területére vezet. Sietek, hogy megelőzzem a tömeget.

A medvék reggel a legaktívabbak, ilyenkor még játékosak és kíváncsiak is, most sincs ez másképp. Mire odaérek, a vizes köveken előbukkannak a mancsok, majd a pápaszemes fejek is, és a két kölyök, rólam tudomást sem véve birkózni kezd.

Chen Shan, a fiatal önkéntes, akivel a találkozót megbeszéltem, türelmesen megvárja, míg a pandákat fotózom, és csak azután lép hozzám, mikor a látogatók egyre többen lesznek, és a hangos nevetgélés, sípolás, meg gyermeksikoltozás kezdetét veszi.

„Sajnos ezt az egyet nem tudjuk megtiltani a kínaiaknak – mutat Chen Shan rosszallóan a tapsoló, füttyögető honfitársai felé. – Kína rajongása a pandák iránt meglehetősen új jelenség, ám annak ellenére, hogy a kötődés nagyon erős, nem jelenti automatikusan azt, hogy az ország lakói különösebben odafigyelnének akár rájuk, akár a többi veszélyeztetett fajra.

Még mindig nagyon le vagyunk maradva az állatjogok és a környezetmegőrzés terén Európához képest. De a panda országos népszerűsége olyan közös érzelmet keltett, amely talán más fajok megmentésére is példaként szolgálhat a jövőben.”

Ahogy a fiatal férfi mondja, a medve nemzeti szimbólummá válása fokozatosan történt az elmúlt évszázadban. Az ősi időkben a kínaiak féltek a pandáktól, növényevőhöz képest igencsak kifejlett foguk miatt sokáig vasrágó, fekete-fehér tapírként ábrázolták őket. Az anekdotákban úgy mesélték, a medvék azért ereszkednek le a hegyekről, hogy a bambuszból, vasból vagy rézből készült edényeket megegyék és a városokat feldúljak. A babonás félelmet később a vadászat váltotta fel, a hiedelem szerint ugyanis a pandabőrön való alvás képes volt távol tartani a szellemeket, és segítette a nők menstruációs ciklusának szabályozását is.

Volt olyan idő is, amikor kínai engedéllyel külföldi hobbivadászok tizedelték a populációt. Az egykori amerikai elnök, Theodore Roosevelt fiai, Kermit és Theodore büszkén hangoztatták, hogy ők voltak az első nyugatiak, akik 1928 áprilisában kínai pandát ejtettek el. Annyira elégedettek voltak a hódításukkal, hogy mindent megírták Óriás Pandák nyomában címmel.

A pandák kb. 130 grammal születnek, és világrajövetelük után azonnal az inkubátorba kerülnek

A jellegzetes fekete foltok 6-8 hetes korban jelennek meg

A pandák rendszeres orvosi felügyelet alatt állnak

Panda es gondozója közt szoros a kapcsolat


Mégis, hogyan sikerülhetett annak a fajnak a túlélés, amelyről sokáig úgy gondoltuk, hogy kipusztulásuk egy visszafordíthatatlan folyamat része? Az élőhely fokozatos elvesztése, az élelmiszerforrások hiánya, az emberi tevékenységek terjeszkedése már évtizedekkel ezelőtt megpecsételték a pandák sorsát, ezért mindenki meg volt győződve arról, hogy a medvék ugyanolyan tragikus áldozatai lesznek a környezeti változásoknak, mint ahogy a fekete orrszarvú, a kvagga, vagy a tasmán tigris volt annak idején. A panda azonban minden várakozást felülmúlt, köszönhetően a kínai erőfeszítéseknek.

Kína régóta ellentmondásos ország, elegendő csak a Tibethez való viszonyát, az évente megrendezett jülini kutyahús-fesztiválját, vagy az egzotikus állatok illegális kereskedelemében való vezető szerepét említeni, ám az az állhatatos munka, amit a pandák megmentése és népszerűsítése érdekében tesz, valóban párját ritkítja világszerte.

A 80-as évek fordulóján a kínai természetvédők felismerték az emberi populáció terjeszkedése miatti veszélyeket, rájöttek, hogy a bambuszerdők irtásával együtt megannyi állatfaj is elveszik – mondja Chan, míg az inkubátorház felé sétálunk. A turisták egy része már megunta a parkot és a korai hőséget, inkább az árnyékos padokat választják, majd kártyázni kezdenek. – A kínai kormány végül a zöldek lobbijának köszönhetően felvette a kapcsolatot a WWF-el abban a reményben, hogy velük közösen talán sikerül kidolgozni egy jól működő tervet az őshonos panda védelmére.

Ebben az időben mindössze 1000 példány élt az erdőkben, és ez a szám folyamatosan csökkent. Bár Csengtu vadregényes völgyei a pandák őshazája, valójában a régió hegyvidéki területei az 1980-as években a szárazság miatt szó szerint élhetetlenné váltak, a medvék természetes táplálékforrásai egyszerűen kiégtek, vagy nem nőttek, ami 250 éhes egyed tragikus halálához vezetett.

Az 1987-ben újonnan alapított bázis szakértői keményen megdolgoztak azért, hogy a területen megmaradt pandákat megmentsék. A csapat összességében 63, rendkívül legyengült példányt fogott be, állatorvosok és helyi szakértők segítségével táplálták és kezelték őket, majd amint az állatok erőre kaptak, 6 kivételével mindet szabadon engedték. A bázison maradt három nőstény és három hím lett hamarosan a Csengtu Óriáspanda Tenyésztő és Kutató Állomás első hivatalos lakója. Velük kezdődött az a program, amely a faj túlélését tűzte ki célul.

Mielőtt bemegyek az inkubátorházba, az emberről átterjedhető fertőzések megelőzése miatt kezeslábast, és maszkot kapok a gondozóktól. Az élesen megvilágított szobában két apró, rózsaszín bőrű, ritkás szőrű újszülött előtt állunk meg. Nem nagyobbak 15 centiméternél. Mellettük a kiságyon egy egész csapat pandakölyök alszik. A jellegzetes fekete foltok már megjelentek rajtuk, olyan 6-8 hetesek lehetnek.

„A bázison a pandák megmentése után a következő cél a mesterséges megtermékenyítés volt – magyarázza kísérőm, míg az éppen nagyot ásító kölykök egyikét figyeljük. Ez a módszer kissé furcsának tűnhet, ám a tudomány bevonása nélkül az medvék szaporítása igencsak nehézkes volna, mert a nőstények évente egyszer, tavasszal, akkor is csupán 24 órán át fogamzóképesek. Muszáj rásegítenünk a természetre!

A Csengtuban végzett munka eredményeképpen a pandák nemcsak a természetvédők sikerének és a reménynek a szimbólumai, hanem Kína nemzeti kincsei, és az ország elképesztő bevételi forrásai is lettek. Ma körülbelül 1800 egyed él szabadon, 350 pedig állatkertekben vagy tenyésztőállomásokon. Függetlenül attól, hogy melyik országban születik meg a pandakölyök, Kína tulajdona marad, majd ha elérte a 4 éves kort, az anyaországba szállítják. A külföldi állatkertek nem magát a pandapárt kapják meg tíz évre, hanem az évi 1 millió dollár értékű kölcsönzési jogot, amit Kínának fizetnek a kutatások illetve a tenyésztés támogatása céljából.

Bár a pandák szándékos veszélyeztetése vagy kínzása ma már elképzelhetetlen, sajnos más medvefajok nem élvezik ugyanezt a védelmet. A kínaiak még mindig előszeretettel fogyasztják a medveepét, mely a hagyományos kínai orvoslás egyik alapanyaga. Kínának sikerült mára elérnie, hogy az ország 1,4 milliárd lakosa kötődjön a pandához, és hogy igenis aktívan részt kíván venni mentésükben.

Csak bízni lehet abban, hogy az elkövetkezendő években a figyelem az olyan kihalófélben lévő állatokra is kiterjed majd, mint az ázsiai tobzoska, mely ma a világ legszélesebb körben csempészett vadja.

Hozzászólások

Ami a blogból kimaradt: érdekességek Kínából

Ami a blogból kimaradt: érdekességek Kínából

Két és fél hónapos utazásom során Kína teljesen ismeretlen arcát mutatta meg.

A világ egyik legszebb erdeje és sziklába rejtett kolostora

A világ egyik legszebb erdeje és sziklába rejtett kolostora

Légy olyan, mint a bambusz: minél magasabbra jutsz, annál mélyebbre hajolj! – tartja egy kínai közmondás.

Zhangjiajie homokkő erdeje és a kínai óriásszalamandra

Zhangjiajie homokkő erdeje és a kínai óriásszalamandra

Helyi vezetőmmel éppen letérünk a kitaposott útról, egy mélyvizű patak felé kanyarodva a Zhangjiajie Nemzeti Erdőparkban.

A Li-folyó természeti csodája és utolsó kormoránhalászai

A Li-folyó természeti csodája és utolsó kormoránhalászai

Hajnali fél hat, még koromsötét van, amikor a Xianggong hegy tetejére érkezem. Sűrű köd szállt le az éjjel, a vastag, húsos levelek szüntelenül csepegnek a párás levegőben.

Kínai gasztronómia, a kutyahús-fogyasztás és ami mögötte van

Kínai gasztronómia, a kutyahús-fogyasztás és ami mögötte van

Három napja ugyanabba az étterembe járok, mégsem tudom megunni a szecsuani fűszeres ételeket.

National Geographic 2019. áprilisi címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

7 800 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket