Miklós, Csinszka, Gyopár, Gyopárka2019. december 06., péntek
Tájképfotózás Balassával

Tájak feketén-fehéren

2017.11.14.Balassa László
National Geographic Magyarország

A fekete-fehér tájképek egy teljesen külön szegletét képviselik a fotográfiának.

Emlékszem egyetemi tanárom szavaira, aki Tarkovszkij mestert idézve azt mondta, hogy amikor egy képen a vonalak és a kontrasztok dominálnak, akkor ott a szín csak elvesz a témából, mint egyfajta cukormáz, amely csupán fogyaszthatóbbá teszi a dolgot. De milyen áron? – tette fel a kérdést.

Az időtlenséggel fizetünk érte. Egy fekete-fehér tájkép kortalan lehet. Könnyebben ösztönözhet gondolkodásra, elmélyedésre, mint egy színes és élénk fotó. Többeknél előfordul, hogy miután egy fotót a számítógép képernyőjén fekete-fehérre állítanak, csak egy szürke massza lesz az eredmény, a kép pedig egyszerűen „lapos” lesz. Sokan itt el is vesztik a kedvüket attól, hogy fekete-fehér képekkel foglalkozzanak.

A probléma meglehetősen egyszerű: kimarad a számításból az a tény, hogy mi színes képet látunk és ez alapján választunk kompozíciót. A színek az egész látványt meghatározzák, így meg kell tanulnunk figyelmen kívül hagyni ezeket és teljesen más utat választani a kompozícióhoz.
Jómagam ilyenkor kizárólag a vonalakra koncentrálok és a régi japán módszert követve akár pár vonallal képes vagyok megmutatni egy állat vagy egy táj teljes valóját. Biztosan sokan hallottak már erről a történetről, amikor a császár megkérte a művészt, hogy rajzoljon neki egy tökéletes kakast. A művész több évig dolgozott a rajzon míg végül a császár elé állt egy papírlappal, amelyen egyetlen vonal volt és egy kakast formázott. A császár – attól függetlenül hogy elámult a rajz tökéletességén – megkérdezte a művészt hogy ez az egy vonal tartott több évig? Mire a művész a műtermébe invitálta az uralkodót, ahol több ezer rajz volt kiindulva a tökéletes realisztikus kakastól, egészen addig az egy tökéletes vonalig. Nem az egy vonal tartott sokáig felség, hanem az út, amíg eljutottam oda – hangzott a válasz. A történet egyes változataiban más és más állat szerepel, de a lényeg ugyanaz: Egyszerűsíts és tökéletesedik minden!

Visszatérve a fotózásra, a tájat két-három vonalra redukálom fejben. Az első és legfontosabb vonal a horizont, ami nem feltétlenül egyenes, hiszen lehet a témám egy domboldal is akár. A másik két vonal, amit keresek, az a kép témája maga, amely lehet keret, vagy akár középen is elhelyezkedhet. A lényeg az, hogy kiemelkedjen a tájból. Ilyenkor sötét és világos vonalak mentén gondolkodom, mert tudom, hogy ezek fogják meghatározni a kép kompozícióját.

A cél minden esetben az, hogy a néző tekintete lassan körbejárja a képet, és mint már említettem mindig hagyok helyet pihenésre, ahol picit elmerenghet. Erre a célra én a „bebukott” részeket használom. Sokszor hallom a tanítványaimtól, hogy fotós fórumokon a bebukott területeket hibaként róják fel. Igyekszem mindenkit megnyugtatni, hogy egy bebukott terület szerves része lehet a kompozíciónak. Kell a képen egy rész, ahol nem történik semmi. Kell, mert a néző ide helyezheti a saját dolgait, megtöltheti ezt az űrt önmagával, ez pedig nagyon vonzó tud lenni egy képen, szemben egy vizuális orgiával, ahol semminek nincs helye, csak a vibráló színeknek és formáknak. A fekete-fehér képek ha átgondoltak és jól komponáltak, akár tonnányi mozdulatlan csendet is teremthetnek.

Pierre Soulages három festménye egy római kiállításon, 2013-ban
Fotó: Profimedia

Nem tudom megállni, hogy ne hozzak fel egy példát, amit magam is követek. Pierre Soulages 1919-ben született és jelenleg az ő képei a legdrágábbak Franciaországban. Azt hiszem nem túlzok ha azt mondom, hogy ő a fekete színek mestere. Volt szerencsém élőben látni a képeit és nagy hatást gyakorolt rám, ahogy a képek barázdái játszanak a fénnyel. Nehezen szabadultam előlük, mert egyszerűségükkel, átütő erejükkel teljesen letaglóztak. Szerettem volna hasonló erőt mutatni a képeimen, ezért elkezdtem keresni azt a nyers egyszerűséget, amivel elérhetem ezt. Az első dolog, amiről le kellett mondanom, a részletgazdagság és a szürke tónusok kavalkádja. Elkezdtem sziluett-képekben gondolkodni, hogy csak a formára koncentrálhassak. Elővettem a régi filmes gépeimet, amelyekkel kellőképpen „lelassultam” a témához, hisz jóval több időt töltöttem el egy-egy kép megkomponálásával. Mondanom sem kell, hogy a született képekről megoszlottak a vélemények. De vallom, hogy amikor a fotós már a saját feje után megy, akkor egyre kevésbé fog számítani más véleménye.

Ne azért fotózzanak, hogy dicséretet kapjanak, ne is azért, hogy tökéletes legyen, kizárólag azért fotózzanak, mert szeretik csinálni, mert gondolkodásra, önismeretre serkent. Azért fotózzanak, mert mondanivalójuk van, ami egyedi és csak az önöké, s éppen ezért nem is tetszhet mindenkinek. Higgyék el, nem is ez a cél. A cél maximum az lehet, hogy hozzá tudjanak adni valamit a képhez, ami kizárólag maga a fotós, ami csak róla szól. Ennek gyakorlására a fekete-fehér tájképek készítése remek lehetőség, szép utazás, ami legalább annyira fog Önről is szólni, mint amennyire a fotózásról.

Természetesen vannak technikai paraméterek is, amelyekkel az exponálás pillanatában alakíthatjuk a képet. Mivel én szeretem a drámai hatást, ezért gyakaran használok sárga vagy vörös szűrőt. A vörös szűrő több változást is okoz a képen és leginkább a filmes fotózás során használjuk. Mivel én a mai napig dolgozom filmre annak sajátos hangulata és lelke miatt, ezért gyakran használok vörös szűrőt. Ennek köszönhetően az égbolt jóval feketébb lesz kiemelve a felhők hófehérségét, a víztükör pedig sokkal kontrasztosabb és sötétebb árnyalatot kap. Ami külön érdekesség, hogy a vörös szűrő remekül szünteti meg a vízpára és a köd által okozott halvány réteget mivel „átlát” ezeken. Ha egy arcot fotóznánk vele – és miért is ne tennénk -, akkor számítsunk arra, hogy jóllehet a bőr hófehér lesz és a bőrhibák is eltűnnek, ezzel együtt viszont a száj kontúrja is, így ezekre nem árt felkészülni mielőtt modellfotózásba vágnánk vele.

Hozzászólások

Gyakorlati javaslatok posztapokaliptikus tájak fotózásához

Gyakorlati javaslatok posztapokaliptikus tájak fotózásához

Ebben a második cikkben inkább gyakorlati dolgokra koncentrálok, szemben az első rész lelki vonalával.

Posztapokaliptikus tájakon

Posztapokaliptikus tájakon

Vannak olyan helyek ahol megváltozik és megáll az idő, ahova belépve a külvilág csak illúziónak tűnik. Minden alszik.

Romantika a tájképfotózásban

Romantika a tájképfotózásban

A klasszicizmus szabályainak elvetéseként a 18. században megjelenik a romantika a természetkultuszával, szenvedélyével, óriási kontrasztjaival.

Tájképfotózás mesterfokon

Tájképfotózás mesterfokon

Most induló sorozatunkban Balassa László fotográfustól kaphatnak ötleteket, gyakorlati tanácsot a különleges természetfotók készítéséhez.

National Geographic 2019. decemberi címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

8 220 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlapNational Geographic 2019. augusztusi címlapNational Geographic 2019. szeptemberi címlapNational Geographic 2019. októberi címlapNational Geographic 2019. novemberi címlapNational Geographic 2019. decemberi címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket