István, Bernát2019. augusztus 20., kedd
Föld

Mágikus Menorca

2003.11.07.Admin
National Geographic Magyarország

Menorca, a legkeletibb Baleár-sziget nevét a rómaiak idején kapta, utalva a szomszédos nagytestvérre, Mallorcára. Néhány költői elnevezéssel is büszkélkedhet: Joan Lluís Cebriàn regényében „Szelek szigetének” nevezi, Carlos Garrido remek könyvének pedig „A Mágikus Menorca” címet adta.

Késő délután érkeztem a szigetre a „Nura Nova” fedélzetén. A tenger nyugodt volt, nem korbácsolta fel a hírhedt északi szél, a Tramuntana. Mégis, csaknem három órába telt a harmincöt km-es út: „Talán, mert túlsúlyos a hajó” – gondoltam magamban. Valóban rengetegen voltunk. Mindnyájan a María de Gràcia ünnepségekre igyekeztünk Maóba, a sziget fővárosába.

Nomen est omen

Szállásom Playas de Fornells egyik aparthoteljában, a Tramuntana Parkban volt. Mielőtt elfoglaltam volna szobámat, hirtelen ötlettől vezérelve rövid kitérőt tettem, és felmentem a Toro-hegyre. (Toro a sziget legmagasabb pontja: 358 m).

Mire felértem, alkonyodott. Éppen esküvőt tartottak. A lemenő napban azonban még be lehetett látni a szigetet, amely ünnepélyes volt, pici és titokzatos. Előre sajnáltam, hogy csak két napot maradok. Akkor még nem tudtam ugyanis, hogy négy lesz belőle.

Minden a pomadával kezdődött…

Másnap a fővárosba vezetett első utam, ahol a lakosok már kora reggel óta az óriások (gigantes) felvonulására és az azt követő lovasbemutatóra (jaleo – e. ’haleo’ ) készülődtek. Parkolóhelyet alig lehetett találni, a máskor üres utcákon most hömpölygött a tömeg, és mindenki pomadát nyakalt. (A pomada helyi ’Xoriguer’ gin és szénsavas citromlé keveréke. Bár meglehetősen erős „üdítőital”, a legtöbb fiatal mégis ötliteres palackból issza.) Az óriások után, közvetlenül a lovasbemutató előtt el eredt az eső. A hirtelen jött égszakadás elől, aki csak tudott, a legközelebbi bárba menekült.

Amíg együtt vártuk az eső elálltát, újdonsült menorcai barátaimmal pomadát ittunk (sok-sok ginnel) és pizzát rendeltünk (sok-sok majonézzel). Maó ugyanis arról is nevezetes, hogy itt készítették az első majonézmártást, amit a városról mahonesának neveztek el. Az „eredeti” maói recept szerint a majonéz olívaolaj, tojássárgája, néhány csepp citrom, frissen őrölt feketebors, só és hagyma keveréke!.

Már a tetőfokára hágott jókedvünk, amikor elterjedt a rosszhír: a lovasbemutatót másnapra halasztják. Aznap későn értem haza: meg kellett várnom, amíg elszáll fejemből a pomada…

Menorca rabul ejt

 Jaleo a főtéren

Jaleo a főtéren

]Másnap reggel már megtartották a lovasbemutatót. A jaleo lényege, hogy a lovasok két lábra ágaskodva minél hosszabb távot tegyenek meg a tömegben. Az győz, aki a leghosszabb távot teszi meg. A viadalban még a polgármester is indul; Maóban ugyanis a lovaglás tudománya feltétel a választásokon!

A játék azonban nem veszélyetelen. A helyi lap másnapi beszámolója szerint „a mentőknek az idén 40 esetben kellett elsősegélyt nyújtaniuk. (…) Az esetek többsége ájulásos rosszullét volt, és csak néhány embert taposott meg a ló, közülük is mindössze csak egy 51 éves embernek a sérülése volt súlyos. (…) Idén ez normális arány volt…” (Menorca, Diario Insular, 2003/09/09)

Az aznapi hírekből azonban mást is megtudtam: „Menorca-szerte többnapos vihar várható, az orkánerejű Tramuntana szél miatt a kompok határozatlan ideig nem közlekednek”. Bizonyossá vált, aznap nem tudok visszatérni Mallorcára (mint utóbb kiderült, a következő nap sem). Bár másnap dolgoznom kellett volna, nem volt mit tennem, maradtam. Miután elintéztem egy-két fontos telefont, tudatosult bennem: Menorca rabul ejtett.

A bronzkori kultúra nyomában

 Naveta des Tudons

Naveta des Tudons

Bevallom, néha nagyon jó érzés a rabság, pláne, ha az ember börtöne Menorca! Mivel a sziget egyedülállóan gazdag bronzkori építészeti emlékekben, első nap ezeket az épületeket jártam be. A bronzkori épületek (csakúgy, mint az egyháztörténeti múzeumok) első hallásra unalmasnak tűnhetnek, Kölcsey sorai juthatnak eszünkbe: „vár állott, most kőhalom.” De nem!

Első nagy meglepetésem Naveta des Tudons volt (Ciutadella és Ferreries között félúton). Az ötezer éves, magányosan álló csónakformájú épület (naveta) egy épségben fennmaradt bronzkori kőépítmény! Az építménybe egy szűk nyíláson át be is lehet bújni, majd az emeletre föl is lehet mászni. A navetákat régen temetkezési helynek használták: erről tanúskodnak az ott talált emberi csontok is.

 Talati de Dalt

Talati de Dalt

A másik jelentős bronzkori lelőhelyet Alaior és Maó között találjuk. Talati de Dalt egy komplett bronzkori falu, amely – csodával határos módon – szintén épségben maradt fenn. Az ötezer éves faluban barlangszerű, földbevájt lakásokat, toronyszerű, kerek épületeket tekinthetünk meg (ezek a talayák), valamint Stonehenge-re emlékeztető, T-alakban egymásra rakott kultikus köveket (ezek a taulák). Megnéztem a legnagyobb bronzkori falut is Ciutadella városától délre (Son Catlar), de Talati de Dalt a maga teljességében mégis jobban tetszett. Son Catlar utána valóban csak „kőhalomnak” tűnik…

Titokzatos őskori barlangok mélyén

 Gigantikus ősbarlang

Gigantikus ősbarlang

Mivel a komp következő reggel sem indult, Menorca déli részén folytattam felfedező utamat. Első úti célom Cova des Coloms ősemberbarlangja volt. Az út kiindulópontja Es Migjorn Gran faluja. Bár kényelmes gyalogút indul a falu temetőjéből, én – biztos, ami biztos – autóval vágtam neki. (Döntésemet utólag sem bánom: egészen Binigaus Vell tanyájáig elmehetünk kocsival, onnan pedig mindössze negyed óra az út gyalog.) A gyalogút keskeny, bokrokkal benőtt ösvényen vezet.

Éppen egy fügefa ágain keresztül préseltem át magam, amikor elém tárult a barlang sötét szája. Elámultam, mert amit láttam, egyszerre volt lenyűgöző és félelmetes. Minél tovább néztem a barlangot, annál nagyobbnak tűnt. Úgy éreztem, a roppant üregbe az egész palmai katedrális beleférne harangtornyostól. Mindenképpen ajánlom, hogy aki tud, maradjon itt estére, sátorhely van bőven!

Délután, mivel az ősemberbarlang hangulatától nem tudtam és nem is akartam szabadulni, elmentem egy másikba, Cova d’en Xoroi-ba. Xoroi barlangja, gyorsan hozzáteszem, jóval több annál, mint egy barlang: kikapcsolódás és szellemi feltöltődés! Xoroi Cala en Porter parti szikláinak természetes üregeiben, száz méterrel tenger és föld között lett kialakítva. Nappal cafetería, este discoteca. Különleges hangulatát egy hozzá fűződő legenda fokozza.

 Xoroi barlangja

Xoroi barlangja

E szerint Xoroi arab kalóz volt, aki egy hajótörés után a barlangban talált menedéket. A környéken elszaporodtak a lopások, ám az elkövető kilétét sokáig homály fedte. Egy napon eltűnt egy lány is a közeli Biniedrís falujából: reggel kiment ruhát mosni a patakhoz, ám vissza sose tért.

Évekkel később, egy téli reggelen újabb lopásra lettek figyelmesek a falubeliek. Mivel aznap éjjel vastag hó esett Menorcára, követték a nyomokat, így találtak rá a partmenti, titkos barlangra. A barlangban azonban nem csak az arab kalózt találták meg, hanem az eltűnt lányt és két szép gyereküket is. Xoroi üldözői elől a mélybe vetette magát, és – bár, állítólag, túlélte a zuhanást – soha többé nem hallottak felőle. A lány gyerekeivel hazatért a faluba, leszármazottjai ma is élnek a szigeten, ha meg nem haltak

A bár teraszán ülve – természetesen pomadát kortyolgatva – a tengerben gyönyörködtem és Xoroi sorsán elmélkedtem: „Vajon milyen lehetett nekik ebben a barlangban…”, amikor megcsörrent a telefon. Ismerőseim kerestek, akik két napja szintén a sziget rabjai voltak, de már nagyon mehetnékük lehetett, mert izgatottan újságolták: A tenger megnyugodott, este indul a komp Mallorcára. Igyekezz!. Épp csak annyi időm volt, hogy befejezzem pomadám és összekapjam magam. Egyenest Ciutadellába siettem, mert számítottam rá, hogy óriási tömeg lesz. Az is volt, mégis mindenki felfért a kompra! (Máig csodálkozom, hogyan.) Mire feleszméltem, már Port d’Alcúdia kikötőjébe érkeztem.

Menorca tehát szabadon engedett, pedig szívesen maradtam volna még különös fogságában.

Kapcsolódó cikkeink:

  • A másik Mallorca
  • Afrika Svájca – a modern Tunézia
  • Az Atlasztól az óceánig – pillanatképek Marokkóból

  • Hozzászólások

    Egyre kevesebb gerinces állat él az erdőben

    Egyre kevesebb gerinces állat él az erdőben

    Több mint felére csökkent az erdőben élő gerinces állatok populációja az elmúlt 50 év alatt.

    A jégkor vége, vagy az ember végzett a barlangi medvékkel?

    A jégkor vége, vagy az ember végzett a barlangi medvékkel?

    A jégkori megafauna egyik ikonikus tagja volt a barlangi medve, s rengeteg csontlelete maradt ránk Európában, amelyekről számtalan kutatás is született.

    Egymilliárd éves megkövült sejteket vizsgáltak

    Egymilliárd éves megkövült sejteket vizsgáltak

    Skócia északnyugati részén, egymilliárd évvel ezelőtt keletkezett tavi üledékben találták meg a nyomait az egykori sejteknek.

    Az eddigi legforróbb hónapot mérték a Földön

    Az eddigi legforróbb hónapot mérték a Földön

    A mérések kezdete óta 2019 júliusa volt a legmelegebb hónap.

    Mikroműanyagok hullanak a hóval is

    Mikroműanyagok hullanak a hóval is

    Miután a vizekben nagy mennyiségben kimutatható, igazán nem túl nagy meglepetés, hogy a hulló hóban is viszontlátjuk a műanyagokat.

    National Geographic 2019. augusztusi címlap

    Előfizetés

    A nyomtatott magazinra,
    12 hónapra

    8 220 Ft

    Korábbi számok

    National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlapNational Geographic 2019. augusztusi címlap

    Hírlevél feliratkozás

    Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

    Kövess minket