Egyre sósabbak a trópusi óceánok
Újabb jelei mutatkoznak a globális felmelegedésnek: míg az Északi- és Déli-sark tengereinek sókoncentrációja egyre kisebb, az Egyenlítő közeli trópusi óceánok egyre sósabbak.
A trópusi óceánok az elmúlt negyven évben jelentősen sósabbá váltak, míg a sarkok közelében egyre kisebb a felszíni vizek sókoncentrációja – írja a Nature tudományos folyóirat eheti számában.
A Föld felszíni hőmérsékletének növekedése a trópusi területeken fokozza az óceánok párolgását, növelve ezzel a víz sókoncentrációját. A légkörbe kerülő pára a sarkok felé mozdul el, és eső vagy hó formájában visszahullva csökkenti az észak-atlanti vizek sókoncentrációját.
Az óceánoknak ez a relatíve gyors változása azt sugallja, hogy a klímaváltozás alapvetően átalakítja bolygónk vízkörforgását – írja a lap. A kutatást amerikai, brit és kanadai kutatóintézetek munkatársai (WHOI Physical Oceanography Department, Centre for Environment, Fisheries, and Aquaculture Science Lowestoft, Igor Yashayaev of the Bedford Institute of Oceanography) közösen végezték.
A Föld vízkörforgása
A Föld vízkörforgásában a meleg, trópusi területekről felszálló pára a hidegebb hőmérsékletű területek felé vándorol. A pára víz vagy hó formájában végül visszahull az északi tengerekbe. Az édes víz ezután az Egyenlítő felé visszaáramlik, ezáltal egyensúlyt biztosítva a víz összetételét illetően.
Az óceánok-tengerek a Föld vízkészletének 96 százalékát adják, a Föld párolgásának 86 százalékáért felelősek és a bolygó csapadékának 78 százalékában részesülnek.
A kutatók az elmúlt négy évtizedben számos mérést végeztek az Atlanti óceánban Grönlandtól Dél Amerikáig. Azt tapasztalták, hogy nem csak egyre sósabbak a trópusi óceánok, a sarki vizek sótartalma pedig egyre kisebb, a folyamat 1990 óta fel is gyorsult. (Az elmúlt másfél évszázad legmelegebb évtizede volt a XX. század utolsó dekádja.) A nettó kipárolgás (párolgás – visszahulló csapadék) az Atlanti óceán trópusi vidékei felett az elmúlt negyven év során 5-10 százalékkal növekedett.
Más kutatások sókoncentráció-változást mutattak ki a Földközi tengerben, a Csendes és az Indiai Óceánban is.
Lassuló tengeráramlás
A folyamat azért is aggasztó, mert előidézheti az óceánok nagy tengeráramlási rendszerének lelassulását, amire egyébként már most is vannak jelek.
A “great conveyor belt” elnevezésű áramkör, melynek a Golf-áramlás is része, a felszínen a Fülöp-szigetektől, Afrika megkerülésével, a Jeges-tenger térségéig halad, majd lebukva mélységi áramlatként tér vissza oda, ahonnan elindult. Ha viszont a Jeges-tenger vízének sókoncentrációja jelentősen csökken, az áramlat nem lesz képes lesüllyedni, alábukni. (A geológusok szerint a Föld története során már többször is előfordult, hogy az áramkör lelassult vagy átmenetileg le is állt.)
Ráadásul a sarki vizek „sótalanítását” erősíti a gleccserek és sarki jég olvadása is. Ezért a tudósok szerint a Föld vízkörforgásában komoly változások következhetnek be már rövid távon is.