Az év legjobb hullócsillag-lese – Megérkeztek a Geminidák
A különleges eredetű Geminida-meteorraj kitörési csúcsa december 13-14-e éjszaka várható. Derült idő esetén éjfél körül akár percenként láthatunk hullócsillagot. Az észlelést a Hold nem akadályozza, a csípős hideg ellen pedig öltözzünk fel rétegesen!
Minden meteorraj radiánsáról, azaz arról a csillagképről kapta elnevezését, amelyből szétsugározni látszik. A Geminidák esetében ez a Gemini, azaz az ikrek csillagkép. (A meteorikus testek egymással párhuzamosan haladnak az űrben, ezért amikor a légkörben felizzanak, a perspektivikus hatás miatt tűnnek úgy, mintha egy pontból erednének.)
A hét eleji meteorhullás az északi és déli féltekéről is élvezhető, bár ez utóbbin várhatóan kevésbé látványos lesz. A pazar látvány feltétele a derült ég. A zavaró fényektől távol akár tízszer több hullócsillagot is láthatunk adott idő alatt, mint a nagyvárosokban.
Rejtélyes eredet
A Geminida-meteorraj különlegessége, hogy míg a legtöbb meteoráram „szülőanyja” üstökös, a Geminidáké a 3200 Phaeton kisbolygó. A kisbolygó törmelékképzése körülbelül hatszáz éve megszűnt, így a meteorraj legfiatalabb tagjai is hatszáz évnél idősebbek. A 3200 Phaeton az egyetlen ismert kisbolygó, amelyhez meteoráram kapcsolódik.
Míg a legtöbb meteoráramról már az ókori, különösen kínai, és középkori arab feljegyzések is beszámolnak, a Geminida-meteorrajról nem esik szó az ősi forrásokban, csak az 1860-as években fedezték fel.
Ütközés eredménye a meteoráram?
Amikor egy üstökös a Nap közelében felmelegszik, szublimáló gázai sok port repítenek ki az űrbe. A porszemcsék (meteoroidok) a szülő égitestéhez hasonló, de attól kissé eltérő pályára kerülnek – ezek csoportját nevezzük meteorrajnak. A meteoroidok idővel szétoszlanak a pályán, a raj egyre diffúzabb lesz. Az üstökös minden napközelségekor újabb port termel, fiatal, sűrű felhőket alkotva. Egy meteorraj tehát idősebb, diffúz, és fiatalabb, sűrűbb komponensből áll. Amikor a raj metszi a földpályát, bolygónk légkörében a porszemcsék felizzanak.
Az aszteroidák azonban az üstökösekkel ellentétben kőzetbolygók, így a napközelség idején nem keletkezik hosszú csóvájuk. A Geminidák eredete így tulajdonképpen rejtély. A feltételezések szerint az alig 5 kilométeres kisbolygó valaha egy másik aszteroidával ütközhetett, és ennek az eredményeképpen jött létre törmelék-árama.
Egy másik elmélet azonban azt vallja, hogy a 3200 Phaeton tulajdonképpen egy halott üstökös. A teória szerint az üstökös a Nap közelében fokozatosan elvesztette jégkészletét, és ami mostanra maradt belőle, az csupán egy sziklás üstökös-tetem.
Rejtélyes forrásuk ellenére a Geminidák évről-évre a legegyenletesebb meteor-showt nyújtják. Érdemes jól felöltözni, és éjszaka néhány órát észleléssel tölteni!