Auguszta, Bertold2024. március 29., péntek
Föld

A Grand-kanyon története 1. rész – A terület

2009.07.29.Admin
National Geographic Magyarország

A kutatók több mint egy évszázada igyekeznek megfejteni, hogy egy kis folyó miként tudott ilyen mély völgyet vájni magának. Ma új felfedezések új válaszok felé mutatnak. A szakemberek közel kerültek ahhoz, hogy megértsék azokat az erőket, amelyek létrehozták a világ egyik természeti csodáját.

Lenyűgöző természeti képződmény
Égnek meredő sziklatornyok és meredek falú szurdokok gigantikus labirintusa. A Grand-kanyon méretei oly hatalmasak, hogy a képződményt még az űrből is látni. 440 kilométer hosszú, közel 30 kilométer széles és 1600 méter mély. A Föld egyik legmélyebb szakadékvölgye, amelynek falai merőlegesen hasítanak bele a Föld kérgébe. A Colorado folyó kevesebb, mint ötmillió év alatt átvágta magát bolygónk kétmilliárd éves történetén, rétegről-rétegre feltárva a geológiai korokat.

Az első emberek évezredekkel ezelőtt jelentek meg ezen a tájon. A kanyon azóta félelemmel vegyes tisztelet tárgya: hogyan került ide, és milyen titkokat rejtenek a falai? Sok amerikai őslakos számára ez szent vidék. Évszázadok óta szakrális tisztelettel tekintenek a kanyonra. A kanyon egy nagyon spirituális és jelentős hely.

A kutatók számára a kanyon igazi kincs és rejtély. Megdöbbentő, mert körös-körül minden lapos, és a kanyon peremétől még 30–40 méterre is azt hiheti az ember, hogy milyen unalmas ez a táj. Ha viszont teszünk még néhány lépést, és lenézünk a szakadékba, hirtelen kitárul előttünk az egész gigantikus völgy.

A kanyon falait alkotó kőzetrétegek több milliárd év alatt jöttek létre. Minél mélyebbre ereszkedünk, annál messzebb jutunk vissza a múltba. A legfiatalabb kőzetek vannak felül és a legősibbek a völgytalpnál. Mintha csak a feje tetején állna a Grand-kanyon: felül fosszíliák egy ősi tengerből, alul pedig egy régi hegylánc maradványai

 A Grand-kanyon kőzetrétegei nyitott könyvként tárják fel a terület földtani múltját; a hely a geológusok igazi paradicsoma.

A Grand-kanyon kőzetrétegei nyitott könyvként tárják fel a terület földtani múltját; a hely a geológusok igazi paradicsoma.

Ősi hegység a völgy mélyén
Karl Karlstrom, az Új-Mexikói Egyetem geológiaprofesszora a kanyon legősibb, ezerhatszáz méter mélyen fekvő kőzeteit kutatja, amelyek arról mesélnek, hogy miként nézett ki az Egyesült Államok délnyugati része kétmilliárd évvel ezelőtt.

A Grand-kanyon története legrégebbi fejezetének rekonstrukcióját gyönyörűen feltáródott rétegek teszik lehetővé. ezeknek az alsó kőzetrétegeknek az a különlegessége, hogy egy ősi hegylánc részét képezik – amely mára másfél kilométeres mélységbe került. A Vishnu Schist nevű hegyvonulat maradványai egy metamorfizálódott kőzetréteg, amely körülbelül 1, 7 milliárd éve keletkezett.

Az emberi szem csupán egy sziklafalat lát, Karlstrom műszerei viszont egy valaha 9 és fél kilométeres magasságba törő hegylánc nyomait mutatják ki. Vezérfonalként egy olyan ásványt használ, amely nyomás alatt megváltoztatja kémiai összetételét. Minél magasabb a kőzetoszlop, annál nagyobb az alsó rétegre nehezedő nyomás. Ez az egyik kőzetalkotó ásványt, a gránátot több kalcium felvételére kényszeríti. Minél magasabb a gránát kalciumtartalma, annál világosabb a színe a mikroszkóp alatt. Ez elárulja a kutatóknak, milyen mélyen temetődött el a kőzet. A kutatók megállapították, hogy ezek a kőzetek nagy mélységben feküdtek. Akkora nyomásnak voltak kitéve, amely egy körülbelül 9 és fél kilométer vastag kőzetoszlop súlyának felel meg. Karlstrom eredményeinek segítségével rekonstruálni lehetett a régió 1, 7 milliárd évvel ezelőtti képét.

A Channel ajánlata: Mindennapi tudomány – Grand-kanyon
A Grand Canyonra sokan a Föld egyik leglátványosabb természeti képződményeként tekintenek. Bár az elmúlt száz évben a geológusok úgyszolván minden négyzetméterét átvizsgálták, a függőleges falú völgy máig számtalan földtani rejtélyt tartogat az utókornak. Annál is inkább, mert aki pontosan fel tudja tárni a fejlődéstörténetét, az az egész észak-amerikai kontinens múltjának megismerése felé nagy lépést tesz.
A National Geographic filmje július 29-én (szerdán) 19 órától tekinthető meg.

Ron Blakey az Észak-Kaliforniai Egyetem geológiaprofesszora Flagstaffben. Az őskontinenseket kutatva felfedezte, hogy Kalifornia nem volt mindig Amerika nyugati partvidékének része. Nagyon valószínű, hogy Észak-Amerika partvidéke ebben az időben valahol Wyomingtól délre futott, talán a Wyoming-Colorado határ mentén, és innen kanyargott tovább egészen a Felső-tó vidékéig, és még tovább Kanadába. Erre az időre tehát még csak a fele-kétharmada született meg a mai Észak-Amerikának. A Vishnu-hegység egy, a maitól erősen elütő tájat koronázott – az általunk ismert Észak-Amerika déli része még nem létezett. A hegylánc egy óceánból magasodott ki az ősi partvidék mentén; idővel azonban hozzáízesült az észak-amerikai kontinenshez, és a Grand-kanyon fekükőzetévé vált.

9 és fél kilométerrel e hegyszigetek alatt, a kőzetek lassan szert tettek a ma is nyomozható különleges, kalciumban gazdag kémiai összetételükre. A felettük tornyosuló hegyek nem voltak hosszú életűek. Az erózió körülbelül ötszázmillió év alatt annyira lepusztította őket, hogy csak ez maradt meg belőlük: a Grand-kanyon legősibb rétege.

Hosszúnyakú hüllő a kréta-tengerből
A kanyon falai mentén felfelé kapaszkodva előre haladunk az időben. Minden egyes méter közelebb visz a jelenhez – és minden egyes időszaknak megvan a saját története. Az év-százmilliók során a szárazulatok folyamatosan változtatják alakjukat. A Föld mélyének erői széthasítják a szárazföldeket, darabjaikat szétsodorják, és új kontinenseket hoznak létre. Mély árkok nyílnak meg az óceánok alatt. A tenger szintje megváltozik, és az alacsony fekvésű területek víz alá kerülnek. Legalább nyolc különböző tenger öntötte el a területet, mióta az erózió lepusztította a Vishnu-hegységet. Elárasztották a tájat, néhány millió évig felette hullámoztak, majd ismét visszahúzódtak. Bizonyítékaik itt rejtőznek – közel 800 méterrel a mai Colorado folyó, és 1600 méterrel a mai tengerszint felett: egy százmillió évvel ezelőtt itt virágzó osztrigatelep maradványai.

A kréta időszaki tenger kelet–nyugati irányban Kansastől Nevadáig, délről északra pedig Mexikótól az Északi-sarkvidékig terjedt. Egy sekély beltenger volt, amely a kontinens nagy részét beborította. A tengeri élőlények lesüllyedtek az óceán fenekére, és ott vastag, szürke iszapréteget alkotva fosszilizálódtak. Ezt az összletet a kutatók trópusi agyagpalának hívják, amely tartalmaz néhány fosszíliákban gazdag réteget, amely nyitott könyvként tárja fel a terület múltját.

 A plezioszauruszok a földtörténeti középidő (mezozoikum) tengereinek ragadozó hüllői voltak; virágkorukat a jura és kréta időszakokban élték; a kréta végén kihaltak.

A plezioszauruszok a földtörténeti középidő (mezozoikum) tengereinek ragadozó hüllői voltak; virágkorukat a jura és kréta időszakokban élték; a kréta végén kihaltak.

A több millió osztrigát tartalmazó osztrigatelep egy sekély tengerből származik, amely Észak-Amerika belső területeit borította 80–90 millió évvel ezelőtt. Ebben az őstengerben nem csak osztrigák éltek. Vize nyüzsgött az élettől; cápák, teknősök és ammoniták is megtalálhatóak voltak benne. Ma a folyamatos erózió hatására újabb, és újabb fosszíliák kerülnek napvilágra. 2005-ben, mindössze 110 kilométerre a kanyon peremétől a paleontológusok egy hosszú nyakú halevő hüllő, egy plezioszaurusz jól, nagyjából félig megőrződött csontvázára (a test első fele maradt meg) bukkantak. A plezioszauruszok tengeri hüllők voltak. Utolsó példányaik 65 millió évvel ezelőtt, a kréta és a harmadidőszak határán éltek. Az itt megtalált példány körülbelül 90 millió évvel ezelőtt élt, egyértelműen bizonyítva, hogy abban az időben tenger hullámzott ezen a területen. A tenger agyagból, homokból és élőlények maradványaiból álló üledéket hagyott maga után. A tengeráramlatok áttelepítették ezt az anyagot, amely a későbbiekben leülepedett, és hosszú idő alatt vastag kőzetrétegekké kompaktálódott.

A rétegek a magasba kerülnek
Az idő múlásával sok-sok millió év üledéke préselődött kőzetrétegekbe – és vált a kanyon építőkövévé. De a Föld mélyén ekkor már hatalmas erők készülődtek, amelyek ezeket a kőzeteket másfél kilométeres magasságba tolták: az egymásnak feszülő kőzetlemezek mindent elsöprő feszültsége, amelyet a lemeztektonika elméletével magyaráznak.

A Föld felszínét több nagy kőzetlemez alkotja, amelyek a földköpeny lágy, képlékeny felső részén úsznak. A Föld belső magjának hőmérséklete meghaladhatja a 6000 Celsius fokot. A magból megszökő hő a következő rétegben, a köpenyben feláramlásokat hoz létre, lassan odébb tolva a kontinenseket a felszínen. A tudósok ezt kontinensvándorlásnak hívják. Az idők során egész lemezek hasadnak ketté, és ütköznek ismét össze, újra és újra átformálva világunkat.

 A Föld jelenlegi kőzetlemezeinek téképe. A lemezek többségének óceáni illetve kontinentális lemezrészei is vannak.

A Föld jelenlegi kőzetlemezeinek téképe. A lemezek többségének óceáni illetve kontinentális lemezrészei is vannak.

A lemezütközések fontos szerepet játszottak a Grand-kanyon kialakulásában is. Körülbelül 130 millió évvel ezelőtt az óceáni lemez nekiütközött az Észak-Amerikai-lemez nyugati peremének. Az óceáni lemezek mintegy 50–100 kilométer vastagok, és a tengerek alatt fekszenek. Sűrű bazaltból állnak, és ütközéskor a mélybe nyomódnak. A kontinentális lemezeket főként gránit alkotja, és könnyebbek az óceáni lemeznél. Ütközéskor az óceáni lemezek alájuk buknak. Amikor tehát az óceáni lemez nekiütközött a könnyebb Észak-Amerikai-lemeznek, meghajlott, és Amerika nyugati partvidéke alá bukott. A folyamat során, több tízmillió év alatt a kontinentális kéreg összepréselődött és magvastagodott, miközben az óceáni lemez lefelé nyomódott, Észak-Amerika egész nyugati régiója pedig lassan megemelkedett. A térszín megemelkedésével a tenger visszahúzódott, létrehozva az általunk ismert szárazföldet. Az ütközés a kontinentális kéreg peremének egyes darabjait a mélybe rántotta. A felszín alatt anyaguk megolvadt, és a kérgen keresztül a magasba nyomódott. Északon kiemelkedett a Sziklás-hegység, délen pedig magasabbra tolódott egy ősi hegységlánc, a Mogollon-magasföld. A mai Colorado-fennsík területe körülbelül 1600 métert emelkedett, az ősi tengerfeneket a mai – 2100 méteres tengerszint feletti – magasságába emelve.

A Grand-kanyon régiója most már magasan a tenger szintje felett volt, de ebben az időben még megszakítatlan fennsíkot alkotott, a kanyon még nem létezett. Létrejöttéhez egy másik természeti erőre volt szükség: az erózióra.

A cikk folytatása: A Grand-kanyon története 2. rész – A folyó

Kapcsolódó cikk:
Káprázatos képek a Grand Canyonról

Véget ért egy klímamérnöki kísérlet

Véget ért egy klímamérnöki kísérlet

Úgy döntöttek, befejezik a Harvard Egyetem kis léptékű klímamérnöki kísérleteinek sorozatát, a SCoPEx-et.

Hogyan nőhetett ekkorára a Denali?

Hogyan nőhetett ekkorára a Denali?

Észak-Amerika legmagasabb hegycsúcsa 6190 méteres tengerszint feletti magasságú, és több mint 2700 méterrel nyúlik a környezete fölé.

A világ legdélebbi postahivatala

A világ legdélebbi postahivatala

A postát egy alapítvány üzemelteti, a közvetlen szomszédok pedig elegáns frakkot hordva csúszkálnak a hóban.

Kína nem beszél, csak halad

Kína nem beszél, csak halad

A kínai űripar hatalmas lépésekkel halad előre, nemrégiben indították el a Hold körül kiépülő kommunikációs átjátszó műholdrendszer új tagját.

Még több holdrengés

Még több holdrengés

1969-1977 között mintegy 13 ezer holdrengésről készítettek méréseket a Holdon elhelyezett szeizmométerek, legalábbis eddig így tudtuk.

National Geographic 2024. márciusi címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

18 780 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlapNational Geographic 2019. augusztusi címlapNational Geographic 2019. szeptemberi címlapNational Geographic 2019. októberi címlapNational Geographic 2019. novemberi címlapNational Geographic 2019. decemberi címlapNational Geographic 2020. januári címlapNational Geographic 2020. februári címlapNational Geographic 2020. márciusi címlapNational Geographic 2020. áprilisi címlapNational Geographic 2020. májusi címlapNational Geographic 2020. júniusi címlapNational Geographic 2020. júliusi címlapNational Geographic 2020. augusztusi címlapNational Geographic 2020. szeptemberi címlapNational Geographic 2020. októberi címlapNational Geographic 2020. novemberi címlapNational Geographic 2020. decemberi címlapNational Geographic 2021. januári címlapNational Geographic 2021. februári címlapNational Geographic 2021. márciusi címlapNational Geographic 2021. áprilisi címlapNational Geographic 2021. májusi címlapNational Geographic 2021. júniusi címlapNational Geographic 2021. júliusi címlapNational Geographic 2021. augusztusi címlapNational Geographic 2021. szeptemberi címlapNational Geographic 2021. októberi címlapNational Geographic 2021. novemberi címlapNational Geographic 2021. decemberi címlapNational Geographic 2022. januári címlapNational Geographic 2022. februári címlapNational Geographic 2022. márciusi címlapNational Geographic 2022. áprilisi címlapNational Geographic 2022. májusi címlapNational Geographic 2022. júniusi címlapNational Geographic 2022. júliusi címlapNational Geographic 2022. augusztusi címlapNational Geographic 2022. szeptemberi címlapNational Geographic 2022. októberi címlapNational Geographic 2022. novemberi címlapNational Geographic 2022. decemberi címlapNational Geographic 2023. januári címlapNational Geographic 2023. februári címlapNational Geographic 2023. márciusi címlapNational Geographic 2023. áprilisi címlapNational Geographic 2023. májusi címlapNational Geographic 2023. júniusi címlapNational Geographic 2023. júliusi címlapNational Geographic 2023. augusztusi címlapNational Geographic 2023. októberi címlapNational Geographic 2023. novemberi címlapNational Geographic 2023. decemberi címlapNational Geographic 2024. januári címlapNational Geographic 2024. februári címlapNational Geographic 2024. márciusi címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket