Klára, Hilária, Diána2020. augusztus 12., szerda
Föld

Fotók a Naprendszer felszíni változatosságáról

2016.09.01.Lugosi Péter
National Geographic Magyarország

Az utóbbi években az űreszközök számtalan lélegzetelállító képet készítettek Naprendszer-szerte.

A legújabb generációs bolygóközi űrszondák fotói változatos tájakat mutatnak be. A képeken a Ceres, az Enceladus, a Mars, a 67P/Csurjumov–Geraszimenko, a Pluto és a Dione látható.

Első pillantásra úgy tűnhet, minden égitest ugyanolyan, mivel a hegyek, a kráterek és a kanyonok szinte az összesen megtalálhatóak. Ugyanakkor minden objektumon van egy-egy jellegzetesség, amelyet a Földön nem fedezhetünk fel.

A Ceres szirtjei


A Dawn még 2007-ben indult el, a Discovery-program kilencedik űrszondájaként. A szerkezet űrtörténelmet írt: ez volt az első eszköz, amely a Föld-Hold pároson kívül két másik égitest körül keringett – a szerencsés kiválasztottak a Vesta és a Ceres voltak. Utóbbi különlegességét az adja, hogy ez az egyetlen törpebolygó, amely a kisbolygóövben van. No, meg persze azok a félelmetesen magas szirtek, melyek a Dawn 2016 áprilisában készült képein is láthatóak. A sziklák ugyanis 4 kilométerrel magasodnak az égitesten található Occator-kráter fölé.
Fotó: JPL-Caltech/NASA, UCLA, MPS, DLR, IDA

Alkony a Dionén


A NASA Cassini űrszondájának célja a Szaturnusz környezetének feltérképezése, valamint a Huygens leszállóegység eljuttatása a Titán holdra. Útja során az űreszköz alaposan megvizsgálta a Naprendszer második legnagyobb bolygójának szomszédságát. Így került a képbe a Dione is, amely a Szaturnusz 12. holdja, és egyben „gazdája” negyedik legnagyobb kísérője.

A Cassini 2015 augusztusában fotózta le a hold felszínét, alkonyat közben. A naplementében a Butes-krátertől keletre elképesztően hosszúra nyúltak az árnyékok, a sötétségben mégis világosan kirajzolódott a Szaturnusz tükröződése.
Fotó: JPL-Caltech/NASA, Space Science Institute

Kráterek az Enceladus jeges felszínén

ACassini természetesen több, a Szaturnusz közelében keringő objektumot is megvizsgált. Így jutott el az Enceladushoz is, amely a bolygó hatodik legnagyobb holdja. Az égitest a híres Szaturnusz-gyűrű legkülső részén kering. A holdról igen keveset tudunk. Ami egészen biztos, az az, hogy a napfényt elképesztő mértékben, közel 100 százalékosan veri vissza. Ennek fő oka az lehet, hogy az Enceladus felszínét egybefüggő víz alapú jég borítja. 2015 októberében az űrszonda le is fényképezte az égitest jellegzetességét. A képen a jég mellett az is jól megfigyelhető, hogy mekkora kráterek alakultak ki a kisebb becsapódása során.
Fotó: JPL-Caltech/NASA, Space Science Institute

A Pluto sötét felvidéke

A New Horizons valószínűleg az utóbbi idők egyik legfontosabb missziójában részt, célja a Pluto, annak holdjai, valamint a Kuiper-öv vizsgálata. A törpebolygón van is mit megfigyelni, hiszen a kisméretű égitesten elképesztő a földrajzi változatosság.
Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a New Horizons 2015 júliusában létrejött felvétele. A képen az látható, miként magasodik a Krun Macula sötét felvidéke a határában elterülő Szputnyik-síkság fölé. A komor hegység mellett még jobban megfigyelhető a jeges, hímlőhelyszerű kráterekkel borított vidék képe.
Fotó: NASA, JHUAPL, SWRI

A Mars rétegei

Az amerikai Mars Reconnaissance Orbiter (azaz Marsi Felderítő Orbiter) küldetése az, hogy nagyfelbontású képeket készítsen a vörös bolygóról. A fotókra az égitest geológiájának tanulmányozása mellett azért van szükség, hogy a földi irányítás olyan pontokat találjon, melyek alkalmasak a leszállásra. Az MRO missziója során már rengeteg lélegzetelállító felvételt közölt, a 2011 áprilisában elkészült kép azonban így is kiragyog a többi közül.
A fotón az Arabia Terra rétegesen kirajzolódó terepe látható. A magyarul sokszor csak Arab-földként emlegetett területen vasoxidban gazdag homok és por található, ezért a felvételeken jóval világosabbnak tűnik az azt körülvevő részekhez képest. Korábban a kutatók azt hitték, a sötétebb területek tengerek, ezért neveztek el több, az Arabia Terrához hasonló régiót is „föld”-nek.
Fotó: JPL-Caltech/NASA UNIV.OF ARIZONA

Por a 67/P-n

Az Európai Űrügynökség Rosetta űrszondája 2004-ben indult el, hogy közelebbről is megvizsgálja a 67P/Csurjumov–Geraszimenkót. Az 1969-ben felfedezett üstökös érdekessége az, hogy valójában nem is egy égitest: egy kisebb, illetve egy nagyobb objektum összekapcsolódásával jöhetett létre.
Az üstökösön jég található, emiatt útja során a felszínéről rengeteg pára távozik. Azonban a fagyott víz mennyisége is eltörpül a 67/P-n előforduló por tömegétől.
A Rosetta 2016. júliusi felvételén a jellegzetes, finom portakaró látható az Ash régióban. Az angol elnevezés a „hamu”-ra utal, a terület pedig tényleg olyan, mint egy vulkánkitörés utáni táj.
Fotó: NAVCAM/ROSETTA/ESA ICC BY-SA IGO

Forrás: Science News

 

 


 

 


 



Hozzászólások

Darabokra tört Kanada utolsó, érintetlen selfjege

Darabokra tört Kanada utolsó, érintetlen selfjege

Darabokra tört Kanada utolsó, még teljesen érintetlen sarkvidéki selfjege, az Ellesmere-sziget északnyugati csücskénél elterülő Milne.

Nyolc tonna hulladék a Záhony és Tokaj közötti folyószakaszról

Nyolc tonna hulladék a Záhony és Tokaj közötti folyószakaszról

A nagyrészt veterán, visszatérő petkalózokból álló mezőny összehangolt munkájának eredményeképpen 8,2 tonna hulladékot sikerült eltávolítani a Tisza árteréből.

Mocsártűz pusztít Argentínában

Mocsártűz pusztít Argentínában

Példátlan tűzvészsorozat pusztít az argentínai Paraná-folyó sokszínű élővilágáról ismert torkolatvidékén, amelyet Kis-Amazóniaként is emlegetnek.

Katasztrófafelmérés műholdról: így néz ki a bejrúti robbanás helyszíne

Katasztrófafelmérés műholdról: így néz ki a bejrúti robbanás helyszíne

Az ARIA nevű projekt a katasztrófák utáni gyors kárfelmérést végzi, ezzel sok esetben a mentést is segíti.

Veszélyezteti a felgyülemlett mikroműanyag a Maldív-szigetek vízi élővilágát

Veszélyezteti a felgyülemlett mikroműanyag a Maldív-szigetek vízi élővilágát

A Maldív-szigetek körüli vizekben az egyik legmagasabb a mikroműanyag-szennyezettség a világon, aminek súlyos következményei lehetnek a sekélyvízi korallzátonyok élővilágára és fenyegetést jelenthet a szigetek lakóinak megélhetésére is.

National Geographic 2020. augusztusi címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

9 960 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlapNational Geographic 2019. augusztusi címlapNational Geographic 2019. szeptemberi címlapNational Geographic 2019. októberi címlapNational Geographic 2019. novemberi címlapNational Geographic 2019. decemberi címlapNational Geographic 2020. januári címlapNational Geographic 2020. februári címlapNational Geographic 2020. márciusi címlapNational Geographic 2020. áprilisi címlapNational Geographic 2020. májusi címlapNational Geographic 2020. júniusi címlapNational Geographic 2020. júliusi címlapNational Geographic 2020. augusztusi címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket