Gedeon, Johanna2024. március 28., csütörtök
Föld

Égi jelenségek 2018. február második felében

National Geographic Magyarország

Az év legrövidebb hónapjában összejön a Vénusz a Holddal és a Merkúrral, de az is kiderül miért látjuk remegni a csillagokat.

Az elkövetkező hónapok során többször is láthatjuk majd a holdsarlót és a Vénuszt az alkonyi égen,
Fotó: Mike Black, forrás: APOD/NASA

17-én alkonyatkor holdsarló és Vénusz
Az esti ég idei első, már megfigyelhető együttállása a napnyugta után 45 perccel lenyugvó Vénusz miatt nem lesz könnyű, de tiszta égbolt esetén már észlelhetjük az esti égre átkerült fényes bolygót, akár 20 perccel a napnyugtát követően. A Hold a látóhatár felett 12 fokkal áll ekkor, s tőle jobbra, de épp csak 4 fokkal a horizont felett lesz a Vénusz. Mivel csak kevés idő van arra, hogy a Vénuszt megpillantsuk, még fényessége ellenére sem könnyű az alkonypírban. Nem árt, ha esetleg velünk van a binokulárunk.
A holdsarló már igen látványos, és könnyen észrevehető is lesz, 3,3 százalékát éri a napfény és majdnem két órával a Nap után bukik a horizont alá, így a sarló szépsége mindenképp magával ragadó lesz majd, a megfigyelésre ideális időpontban látszik. A holdsarló ezen fázisában a földfény is látványos, de ezt még a következő kora estén is megcsodálhatjuk a 18-án már 7,8 százalékos sarló mellett.
A napnyugta időpontját érdemes megjegyezni: keleten 16:57, Budapesten 17:10, nyugaton 17:20; a Vénusz észlelését igazítsuk ehhez. Viszont annyi bizonyos, hogy a Vénuszt csak kristálytiszta horizonton tudjuk megpillantani, ha ez nem sikerül, ne csüggedjünk, lesz még rá lehetőségünk a későbbi hetek során! Belső bolygószomszédunkat a hajnali égen láthattuk legutoljára, és azzal, hogy immáron az esti égre került, újra érdemes lesz az alkonyi eget is figyelni, mert nem csak a korán kelők számára akadnak együttállások a következő hónapokban!

Figyeljük meg a legfényesebb csillagot, a Szíriuszt!
A bolygónkról látható legfényesebb csillag kora ősztől késő tavaszig van horizontunk felett, az őszi időszakban csak hajnalban, tavasszal alkonyatkor látjuk, ilyenkor tél vége táján viszont sötétedéstől kicsivel éjfél utánig a látóhatár felett marad, kora este a déli égbolton, 25 fok magasan látszik. A Nagy Kutya csillagképben ragyogó fiatal, kékesfehér csillag mindössze 8,6 fényévre van tőlünk, nagy látszólagos fényességét ennek köszönheti. Mi pedig a fényességének köszönhetően igen könnyen tanulmányozhatunk egy, csak a csillagokra jellemző légköri jelenséget, a szcintillációt. Aki valaha is az éjszakai égre vetette a szemét, annak feltűnt, hogy a csillagok fénye hunyorog, vibrál. A légkörünkben uralkodó szelek, turbulens áramlatok hatására eltérő sűrűségű, és emiatt kissé eltérő fénytörési tulajdonságú légcsomagok folyamatosan mozognak felettünk. Ha egy pontszerű fényforrást, vagyis egy csillagot e mozgó légcsomagokon keresztül éri el szemünket, a fénytörés kissé kitéríti, ezért úgy látjuk, mintha a csillag remegne, vibrálna a fénye. A Szíriusz esetében, mivel a csillag nagyon fényes, ehhez még egy kis extra is jár: a színét is változtatja pillanatról pillanatra. A színváltozás oka szintén a fénytörés, és bár ugyanez minden csillaggal megtörténik, a Szíriusznál szabad szemmel is könnyen észlelhető. Meg is tudjuk örökíteni a jelenséget egy kisebb teleobjektívvel is, csupán kicsit „ügyetlennek” kell hozzá lenni, ehhez két módszer is rendelkezésünkre áll. Egyrészt a kép élességét szándékosan elrontva a pontszerű csillag helyett aprócska korongot fotózhatunk (videón még látványosabb), élességállításkor a gép nézőkéjében láthatjuk, hogy nő a csillag „mérete”, ha életlen a kép, ám minél életlenebb, annál kevésbé fényes, így érdemes megkeresni a megfelelően életlen beállítást. Ezután rövid záridőkkel készítsünk néhány képet sorozatban, majd a képeket megfigyelve észrevesszük, hogy a kis korongok színe minden képen eltér.  A második módszerre spontán ügyetlenség útján bárki rájöhetett magától is: ha véletlenül exponálás közben meglökjük a fotóállványt, a pontszerű csillagból kis vonalka lesz, azonban ez a vonalka színes szakaszokból áll majd. 2-3 másodperces záridővel, a meglökött állványon készült kép egy kusza vonal lesz, igen látványos színváltozásokkal! Ügyesebb kezűek kézben tartott kamerával is megpróbálhatják, akár „rajzolni” is lehet így a csillag húzta vonalkával. Érdemes kipróbálni több fényesebb csillaggal és bolygóval is: a bolygók nyoma nem lesz színes, ők nem szcintillálnak, mivel nem pontszerűek, hanem kis korongok, ezek fényét pedig csak egészen a horizont közelében tudja kitéríteni a fénytörés.
A szcintilláció mértéke attól függ, mennyire nyugtalan a légkörünk egy adott helyzetben, szeles időben biztosan jelentősebb, mint nyugodt időjárás esetén, azonban nemcsak a felszíni, hanem a magasabb rétegekben fújó szél is befolyásolja, így a megfigyelésével információt kaphatunk arról is, hogy néhány kilométerrel a fejünk felett milyen szélviszonyok uralkodnak. Ha a csillagok nagyon erősen vibráló fényűek, akkor bármennyire is kristálytiszta az ég és bármilyen jól is állítjuk be az élességet, a teleobjektívvel vagy távcsövön át készülő fotókon ez nyomot hagy, a célobjektumok kissé elmosódottak lesznek.

Amikor véletlenül meglökjük az állványt, a Szíriusz nyoma fotón a szcintillációnak köszönhetően lesz színes
Fotó: Landy-Gyebnár Mónika

23-án a Hold elfedi az Aldebarant
A rutinos észlelők valószínűleg már várták, hogy ismét tanúi lehessenek egy szép csillagfedésnek, ezúttal újra a Bika legfényesebb csillaga, az Aldebaran kerül sorra.
Nem véletlen, hogy ez a csillag gyakran bújik a Hold mögé, hiszen a Hold látszó égi pályája és az Ekliptikán lévő állatövi csillagképek rendszeresen keresztezik egymást. A Hold viszont elmozdul az Ekliptikához képest az égbolton, így az elmúlt években gyakori Aldebaran-fedéseknek egy időre vége szakad, s egészen 2034-ig várniuk kell a hazai észlelőknek a jelenség ismétlődésére!
A csillagfedés kezdete 18:15, ekkor tűnik el az Aldebaran a félhold árnyékban lévő oldalán, majd 18:59-kor már újra elő is bújik a megvilágított oldal mögül. A csillagot szabad szemmel csak akkor látjuk, amikor picit távolabb van a Holdtól, így a fedés megfigyeléséhez érdemes távcsövet, binokulárt használni. Ilyen esetekben, ha nincs távcsövünk, de van teleobjektív a fényképezőgépünkhöz, a gép nézőkéjén át is sokkal jobban kivehető a csillag eltűnésének és előbukkanásának a pillanata, és persze az se baj, ha egyúttal le is fényképezzük. Nagy nagyításban azonban ez még sokkal látványosabb, ráadásul, azon alkalmakkor, amikor a fedés nem sötétben, hanem nappali égen történik, a távcsővel még akkor is megpillanthatjuk a Hold mellett a fényes csillagot.

23-án kora este a Bika legfényesebb csillaga kis időre eltűnik a Hold mögött, az ábrán a belépés előtti és a kilépés utáni állapotot látjuk
Forrás: Stellarium

Merkúr és Vénusz az alkonyi égen 28-án
A hónap utolsó alkonyán, tiszta horizontnál esélyünk lehet a Vénusz és a Merkúr megpillantására is. Fél órával napnyugta után (a napnyugta időpontja keleten 17:16, Budapesten 17:26, nyugaton 17:36) keressük a két bolygót a nyugati ég alján. A Merkúr ekkor 2,5 fokkal, a Vénusz pedig 5 fokkal a látóhatár felett lesz, ez azt jelenti, hogy nem sok időnk van a megfigyelésre, sokkal korábban pedig az alkonypírban megpillantani nincs esélyünk. Ha tiszta az égbolt, mindkét bolygót szabad szemmel is láthatjuk, de a megtalálásukhoz segítséget adhat egy binokulár. A Vénusz már egy órával nyugszik a Nap után, így jóval könnyebb lesz megfigyelni, mint a halványabb és negyed órával előbb lenyugvó Merkúrt. Nem tűnik soknak negyed óra különbség, de alkonyatkor vagy hajnalban a fényviszonyok nagyon gyorsan változnak, így az ilyen megfigyeléseknél ennyi különbség is sokat számít. A Merkúr egészen március végéig a nyugati égen látszik majd alkonyatonként, így ha most lemaradunk, lesz még lehetőség pótolni a nehezen látható belső bolygó megfigyelését.

Az alkonypírban úszó Vénusz és a Merkúr egészen március végéig egymás közelében lesznek, február utolsó napján már megfigyelhetjük őket
Fotó: Ladányi Tamás, forrás: APOD/NASA

Véget ért egy klímamérnöki kísérlet

Véget ért egy klímamérnöki kísérlet

Úgy döntöttek, befejezik a Harvard Egyetem kis léptékű klímamérnöki kísérleteinek sorozatát, a SCoPEx-et.

Hogyan nőhetett ekkorára a Denali?

Hogyan nőhetett ekkorára a Denali?

Észak-Amerika legmagasabb hegycsúcsa 6190 méteres tengerszint feletti magasságú, és több mint 2700 méterrel nyúlik a környezete fölé.

A világ legdélebbi postahivatala

A világ legdélebbi postahivatala

A postát egy alapítvány üzemelteti, a közvetlen szomszédok pedig elegáns frakkot hordva csúszkálnak a hóban.

Kína nem beszél, csak halad

Kína nem beszél, csak halad

A kínai űripar hatalmas lépésekkel halad előre, nemrégiben indították el a Hold körül kiépülő kommunikációs átjátszó műholdrendszer új tagját.

Még több holdrengés

Még több holdrengés

1969-1977 között mintegy 13 ezer holdrengésről készítettek méréseket a Holdon elhelyezett szeizmométerek, legalábbis eddig így tudtuk.

National Geographic 2024. márciusi címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

18 780 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlapNational Geographic 2019. augusztusi címlapNational Geographic 2019. szeptemberi címlapNational Geographic 2019. októberi címlapNational Geographic 2019. novemberi címlapNational Geographic 2019. decemberi címlapNational Geographic 2020. januári címlapNational Geographic 2020. februári címlapNational Geographic 2020. márciusi címlapNational Geographic 2020. áprilisi címlapNational Geographic 2020. májusi címlapNational Geographic 2020. júniusi címlapNational Geographic 2020. júliusi címlapNational Geographic 2020. augusztusi címlapNational Geographic 2020. szeptemberi címlapNational Geographic 2020. októberi címlapNational Geographic 2020. novemberi címlapNational Geographic 2020. decemberi címlapNational Geographic 2021. januári címlapNational Geographic 2021. februári címlapNational Geographic 2021. márciusi címlapNational Geographic 2021. áprilisi címlapNational Geographic 2021. májusi címlapNational Geographic 2021. júniusi címlapNational Geographic 2021. júliusi címlapNational Geographic 2021. augusztusi címlapNational Geographic 2021. szeptemberi címlapNational Geographic 2021. októberi címlapNational Geographic 2021. novemberi címlapNational Geographic 2021. decemberi címlapNational Geographic 2022. januári címlapNational Geographic 2022. februári címlapNational Geographic 2022. márciusi címlapNational Geographic 2022. áprilisi címlapNational Geographic 2022. májusi címlapNational Geographic 2022. júniusi címlapNational Geographic 2022. júliusi címlapNational Geographic 2022. augusztusi címlapNational Geographic 2022. szeptemberi címlapNational Geographic 2022. októberi címlapNational Geographic 2022. novemberi címlapNational Geographic 2022. decemberi címlapNational Geographic 2023. januári címlapNational Geographic 2023. februári címlapNational Geographic 2023. márciusi címlapNational Geographic 2023. áprilisi címlapNational Geographic 2023. májusi címlapNational Geographic 2023. júniusi címlapNational Geographic 2023. júliusi címlapNational Geographic 2023. augusztusi címlapNational Geographic 2023. októberi címlapNational Geographic 2023. novemberi címlapNational Geographic 2023. decemberi címlapNational Geographic 2024. januári címlapNational Geographic 2024. februári címlapNational Geographic 2024. márciusi címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket