Tavaszi horizont
A Bakonyban található Szamár-hegyen jártunk: a Városlőd melletti ligetes vidéken ilyenkor nyílnak a gyümölcsfák, amelyek az asztrofotózás földi alapját szolgálhatják.
Az est kronológiája a Nemzetközi Űrállomás átvonulásának megfigyelésével kezdődött. Az űrjármű egy előre kiszemelt virágzó fa felett, napnyugta után egy órával menetrendszerűen át is haladt. A navigációs szürkület időszakában jártunk, azaz még nem volt teljesen sötét. „Ha egy fél órával később jön, az átvonulás sokkal látványosabb lehetett volna” – jegyezte meg útitársam, Landy-Gyebnár Mónika.
A nyugati horizont látványa azonban mindenért kárpótolt; felsorakoztak a téli égbolt jellegzetes konstellációi, amelyek idővel már nyugovóra térnek. A sort – a készült fotó bal oldalán – a Szíriusz kezdte, amely – az éjszakai égbolt legfényesebb csillagaként – kitartóan pislákolt a légkör nyugtalansága miatt. Két meghatározó alakzat, az Orion és a Bika találkozott az aktuálisan virágba borult cseresznyeszilva (Prunus cerasifera) felett, aminek egy saját fejlesztésű lámpával adtam egy kis derítést. Az ég leglátványosabb momentuma mégsem ez volt, hanem a kékes színbe ágyazódott Fiastyúk és a vöröslő Mars együttállása, amelyek 2,5 fokra tartózkodtak egymástól. A sort halvány kontrasztjelenségként állatövi fény zárta, amely a kép bal sarkából fénylik háromszögszerűen a Fiastyúk irányába.
Írta és fényképezte: Ladányi Tamás – www.astrophoto.hu