Jusztina, Kozma, Damján2020. szeptember 26., szombat
Föld

Kémrepülővel a viharok felett

2019.04.27.NG
National Geographic Magyarország

A NASA kémrepülőből átalakított kutatógépei a zivatarok és az ózont romboló, sztratoszférába kerülő anyagok kapcsolatát vizsgálják majd.

A NASA U-2 kémrepülőből átalakított kutatórepülője, az ER-2
Forrás: NASA

A világ leghíresebb kémrepülői a Lockheed U-2 gépei, amelyek a hidegháborús évektől kezdve hosszú időn át szolgálták az USA hírszerzését. Az akár 21 km magasságig, vagyis az alsó sztratoszférában is repülni képes gépek légkörkutatáshoz átalakított példányait a NASA üzemelteti, s ezen géppel folytatták az Antarktisz felett az ózonlyuk eredetével összefüggésbe hozott vegyületek légköri méréseit is.

A két gép repülő laboratóriumként szolgálja a légköri méréseket, s a különböző kamerák mellett számtalan speciális műszerrel, szenzorral szerelték fel őket. A legújabb feladatukban a nagy zivatarok feletti légrétegeket vizsgálják majd, ugyanis egy elmélet szerint e zivatarokkal is a magasba juthatnak olyan anyagok, amelyek károsak az ózonrétegre.

A zivatarfelhők függőleges növekedésének gátat szab ugyan a sztratoszféra alsó határa (ezt tropopauzának hívják), ám a nagy, ún. szupercellás zivatarfelhők képesek ezt a határt áttörni, s így a bennük hordozott víz és annak szennyező anyagai felkerülhetnek a sztratoszférába. Ezek a viharok közismerten az USA középnyugati régióját járják rendszeresen végig, a felszínen tornádókat produkálva, a magasban pedig majd a most kezdődő vizsgálatok derítik ki, hogy mivel járnak. A NASA 2018-ban döntött úgy, hogy egy 5 éves, 30 millió dollár értékű vizsgálatsorozatba kezd az átalakított kémrepülőgépek segítségével, számolt be a Science.

A NASA-nál nem új dolog a zivatarok kutatása, még a Nemzetközi Űrállomásról is végeznek megfigyeléseket.

A sztratoszféra alsó fizikai határát a földrajzi szélesség határozza meg, a sarkvidékeken kb. 8-9 km magasban kezdődik, az alacsonyabb szélességeken 12-15 km-en, a hivatalos kiterjedése 14-50 km magasan van. Az ózon a sztratoszféra alsó részén, kb. 14-35 km magasságban húzódó rétegben található, s az USA nagy középnyugati zivatarrendszerei rendszeresen áttörnek e szintre, ezt az időjárási radarok méréseiből tudjuk. Korábban úgy hitték, talán évente néhány ilyen, a sztratoszférába áttörni képes zivatarfelhő lehet az USA területén, azonban az azóta elvégzett mérések igen meglepő eredményei szerint a viharszezon tavaszi-nyári hónapjai alatt napi 250 alkalommal is előfordulhatnak. Mivel a felmelegedéssel e viharok gyakorisága és erőssége is nőni fog, tovább emelkedik majd az ilyen szupercellás zivatarok száma.

A szupercellák tetejéből púpként kiálló rész töri át a sztratoszféra határát.
Forrás: Wikipedia

A sztratoszféra rendkívül száraz, ám a zivatarokkal felkerülő víz különösen az ázsiai monszun-régiókban, illetve az USA középnyugati részén nagyobb mennyiségben van jelen, mint másutt. Feltételezhetően ennek köze van a speciális időjáráshoz, s a feltételezést néhány véletlen mérési eredmény is megerősíti.  A víz önmagában nem jelentene problémát, azonban más vegyületekkel összekapcsolódva elősegíti azokat a reakciókat, amelyek az ózon bomlásához vezetnek.

A Nemzetközi Űrállomásról Tim Peake fényképezte ezt a szupercellát, jól megfigyelhető a sztratoszféra határvonalát jelző ellapuló felhőtető, s a belőle kimagasodó csúcsok, amelyek áttörnek a sztratoszférába.
Forrás: NASA

Egy mérési adatból arra is fény derült, hogy az USA középnyugati területe felett kb. 15 fokkal hidegebb a sztratoszféra, mint e szélességeken lehetne, s elképzelhető, hogy ez a helyzet a sarkvidékihez hasonló körülményeket teremtve hozzájárul az ózonromboló részecskék kialakulásához. A nagy hideg teszi képessé arra a vízpára molekuláit, hogy apró cseppekké kicsapódva a bennük oldott aeroszol-részecskék ózonbontó kémiai reakcióit elősegítsék.

A NASA mérési kampánya során 2020-21-ben a volt kémrepülő a kansasi Salinaból indulva fogja keresztül-kasul bejárni a középnyugati régiót. A sarkvidékek feletti sztratoszféráról igen alaposak ma már az ismereteink, ugyanez nem mondható el a közepes szélességekről, így az itteni magasabb légköri réteg viselkedéséről is adatokat kell gyűjteni. A repülések során meghatározzák majd, hogy pontosan mennyi víz kerül a zivatarokból a sztratoszférába, s mennyi benne a szennyező anyag, különösen az ózonra káros klór- és kénvegyületek aránya.
A sztratoszférába áttörő zivatarokat radar- és műholdas mérésekkel azonosítják majd, s ezek közelébe irányítják a repülőgépet, hogy elvégezzék a helyi méréseket.

Forrás: Égen-Földön-Föld alatt

Hozzászólások

Régi-új hidegrekordja lett az északi féltekének

Régi-új hidegrekordja lett az északi féltekének

Az elmúlt években legtöbbször a melegrekordokról szóltak a hírek, most kivételesen egy hidegrekord került elő.

Felperzselt Pantanal

Felperzselt Pantanal

A rendkívül gazdag élővilágú, sokszínű, ám most is füstben úszó Pantanal legnagyobb részben Brazíliához tartozik.

Természetvédelmi kutatás és program Gazdagrét szomszédságában

Természetvédelmi kutatás és program Gazdagrét szomszédságában

A napokban zajlik a Környezet- és Természetvédő Civil Szervezetek Országos Nemtalálkozója. Az esemény a koronavírus miatt online térben követhető.

Szintetikus mikroszálak környezetünkben

Szintetikus mikroszálak környezetünkben

A szárazföldi műanyagszennyezés hatalmas részét teszik ki a műszálas textilekről mosáskor leszakadó mikroszálak egy új amerikai tanulmány szerint.

Új elemzések készültek a 2100-ra várható tengerszint-emelkedésről

Új elemzések készültek a 2100-ra várható tengerszint-emelkedésről

A sarkvidéki jégmezők olvadása akár további 38 centiméteres tengerszint-növekedést is produkálhat.

National Geographic 2020. szeptemberi címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

9 960 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlapNational Geographic 2019. augusztusi címlapNational Geographic 2019. szeptemberi címlapNational Geographic 2019. októberi címlapNational Geographic 2019. novemberi címlapNational Geographic 2019. decemberi címlapNational Geographic 2020. januári címlapNational Geographic 2020. februári címlapNational Geographic 2020. márciusi címlapNational Geographic 2020. áprilisi címlapNational Geographic 2020. májusi címlapNational Geographic 2020. júniusi címlapNational Geographic 2020. júliusi címlapNational Geographic 2020. augusztusi címlapNational Geographic 2020. szeptemberi címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket