Ervin, Klétusz2019. április 26., péntek
Kultúra

33 éve Nobel-díjas Szolzsenyicin

National Geographic Magyarország

33 évvel ezelőtt, 1970. december 10-én, Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicinnek ítélték oda az irodalmi Nobel-díjat. Öröme mégsem lehetett teljes, az átadási ceremóniára nem mert elutazni hazájából.

Szolzsenyicin 1918. december 11-én, Kiszlodovszkban született egy gazdag paraszti családban. Édesapja még világrajövetele előtt meghalt, nagyapját az üldözések elől volt cselédei haláláig bujtatták. Édesanyja gyermekét ortodox hitben nevelte egészen 1929-ig, mikor az egyházellenes támadások lerombolták a terület összes templomát.

A kis család Rosztovba költözött és Szolzsenyicin teljesen hétköznapi iskolába került, ahol csupán hihetetlen aktivitásával tűnt fel. Egyetemét is a városban végezte el matematika-fizika szakon, közben levelező hallgatója volt a moszkvai Történeti-Filozófiai-Irodalmi Főiskolának. Az egyetem elvégzése után Morozovszkban tanított matematikát és csillagászatot, 1940-ben házasságot kötött volt iskolatársával, Natalja Resetorszkajával.

Háború és börtön

1941-ben mozgósítják, majd egy évvel később tüzérségi ütegparancsnokként kiküldik a frontra (más források szerint a légifelderítésnél szolgált). Bátorsága elismeréseként megkapja a századosi rangot, nyugodt életet biztosíthatott volna magának, ha nem levelez volt iskolatársával. Ekkor követte el élete addigi legnagyobb hibáját, bandafőnöknek nevezte a Szovjetunió akkori diktátorát, Sztálint.

A katonai kémelhárítás (szmers) azonnal letartóztatta és a bíróság hazaárulás címén nyolc év lágerre ítélte. Szolzsenyicin a lágerélet minden borzalmát átélte, volt segédmunkás egy építkezésen, „tudós” a Marfinói börtön-kutatóintézetben, ahol egy újfajta lehallgatókészüléket kellet létrehozni, Ekibasztuzban öntőmunkás, később építésvezető. Számos műve ismerteti az itt átélteket: Pokol tornáca, Ivan Gyenyiszovics egy napja, GULAG szigetcsoport egyes részei. A lágerekben is folyamatosan „írt”, természetesen nem papírra, hanem úgynevezett „imafüzér” technikával memorizálta gondolatait.

Kint – majdnem szabadon

1953-ban kiengedték és a kazahsztáni Dzsambul terület Kok-Terek auljában jelölték ki örökös kényszerlakhelyét. Ekkor már minden idejét az írásnak szentelte, vékony papírra vetett sorait pezsgősüvegbe rejtve elásta udvarában. Két év múlva a taskenti kórházban rákos daganatot diagnosztizálnak szervezetében, az élet-halál között lebegő Szolzsenyicin azonban rövidesen legyőzi a betegséget, ekkorra tudatosult benne: arra született, hogy világgá kürtölje a lágerlakó milliók szenvedését. 1956-ban rehabilitálták és ismét tanárként helyezkedett el, 1962-ben jelent meg nyomtatásban: Ivan Gyenyiszovics egy napja (eredeti címe SCS-854, Szolzsenyicin rabszáma lehetett) Hruscsov személyes jóváhagyásával, a Novij Mir folyóiratban.

A folytatásos regény hatalmas visszhangot váltott ki, az író világhírűvé lett, az olvasók levelekben számoltak be lágerélményeikről, amelyek A GULAG szigetcsoport vázát alkotják később. Folyamatosan publikálja írásait egészen 1965-ig, amikor Hruscsov hatalmának vége szakad és ismét a keményvonalasok veszik át a Kreml irányítását. Kéziratait elkobozzák és teljes némaságra ítélik Szolzsenyicint, nem közlik sem a Rákosztályt, sem A pokol tornáca című művét. Mégis mindenki olvashatta, ha elég bátorsága volt a szamizdatok kézbevételére. Szolzsenyicin 1967-ben háborút indított a rendszer ellen, nyílt levélben követelte az Írószövetség IV. Kongresszusától, hogy ítélje el a cenzúrát és a személye elleni támadásokat, bár ő már nem félt: „írói feladatomat minden körülmények között teljesítem, a sírból pedig még sikeresebben és cáfolhatatlanabbul, mint élőként. Az igazság útjait senki nem torlaszolhatja el és előmozdításáért kész vagyok a halált is vállalni.” Válaszában Solohov (a Csendes Don szerzője, aki ekkor már Nobel-díjas) írótársának a teljes betiltását javasolta.

Irány: nyugat

A betiltott író műveit Európa nagy érdeklődéssel fogadja, 1968-ban a The Times irodalmi melléklete megjelentette a Rákosztály egyes részleteit, majd könyvformát kap A pokol tornáca is. Mikrofilmen csempészték ki nyugatra A GULAG szigetcsoportot, de egyelőre az író nem engedi megjelentetni a kötetet. 1970-ben François Mauriac javaslatára megkapta a Nobel-díjat, az indoklás szerint: „azért az etikai erőért, amellyel követi az orosz irodalom hagyományait”. Ám Szolzsenyicin nem vehetett részt az átvételi ünnepségen, félt, többi nem mehet vissza országába. Három év múlva a KGB háborút indított az orosz szamizdat-irodalom ellen, az író titkárnőjét napokig vallatták, aki előadta A GULAG szigetcsoport egy kópiáját. Másnap holtan találtak rá. Szolzsenyicin azonnal megadta az engedélyt művének kiadatására, a könyv előszavában így fogalmazott: „Én – nem én vagyok, irodalmi sorsom – nem az én sorsom, hanem azoké a millióké, akik nem tudták már papírra kaparni, elsuttogni, elhörögni azt, ami a börtönben, lágerekben történt velük.”

Óriási felháborodást váltott ki a leleplező könyv, a Legfelsőbb Tanács Elnöke külön rendeletben fosztotta meg állampolgárságától, és azonnal kitoloncolták az országból. Még hevesebb vitát váltott ki nyugaton a könyv. Az 1956-os magyar, 1968-as prágai beavatkozás után ez volt az utolsó csapás a nyugati baloldal teoretikusaira, akik kétségbeesésükben még fasizmussal is megvádolták Szolzsenyicint. Az írót nem nyűgözte le a fejlett világ sem, 1978-as Harvard egyetemi beszédében megtámadta a nyugati fogyasztói társadalmat, az országok közömbösségét, lelki kiüresedését, önmérsékletet nem ismerő életmódját. Teljes elvonultságban élt 1994-ig amerikai birtokán. Az orosz rendszerváltás után hazaköltözött, de szavai, gondolatai nem találtak támogatókat.

Hozzászólások

A sör tarthatott fenn egy ősi társadalmat

A sör tarthatott fenn egy ősi társadalmat

Az inkákat megelőző perui birodalom sörfogyasztási és sörfőzési szokásait vizsgálta meg egy amerikai kutatócsoport.

Újabb bizonyíték Leonardo da Vinci kétkezességére

Újabb bizonyíték Leonardo da Vinci kétkezességére

Leonardo da Vinciről köztudott, hogy balkezes volt, azonban egy új olasz kutatás szerint mindkét kezét használta a festés és az írás során is.

Legenda és igaz történet Harkányból

Legenda és igaz történet Harkányból

Néhány régóta ismert gyógyfürdőhöz különleges történetek kapcsolódnak. Egy ilyen legenda szól a Tenkes-hegy lábánál feltörő gyógyító vízről is.

Vizelet árulkodik az anatóliai állattartás kezdeteiről

Vizelet árulkodik az anatóliai állattartás kezdeteiről

A hagyományos régészeti vizsgálatokat kiegészítő kémiai elemzések érdekes adatokkal szolgáltak a háziasítás legkorábbi időszakából.

Zobordarázs varázsa

Zobordarázs varázsa

Az újabb elbűvölő szlovákiai nevezetesség a Zobor-hegy nyugati gerincén található.

National Geographic 2019. áprilisi címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

7 800 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket