Enikő, Melitta2019. szeptember 15., vasárnap
Kultúra

200 éve halt meg az oxigén felfedezője

National Geographic Magyarország

Az oxigén felfedezőinek nem volt könnyű sorsa: mindkét kémikus az életéért retteghetett Európában, s míg a francia tudóst kivégezték a jakobinusok, az angolnak sikerült Amerikába menekülnie.

Az oxigén felfedezője – a közhiedelemmel ellentétben – nem a francia Lavoisier volt, ő csupán azt állapította meg, hogy a levegő különböző gázokból tevődik össze, és ő nevezte el a két fő alkotóelemet oxigénnek és nitrogénnek.

De ki is volt az oxigén valódi felfedezője? Érdekes módon egy olyan emberről van szó, aki bölcsészeti és teológiai tanulmányokat folytatott, és íróként, filozófusként, illetve lelkészként is dolgozott. Egy angol protestáns, unitárius egyházi személyről van szó, aki mégsem a szavak, hanem a kísérletek embere volt, ha vegyészeti munkásságát akarjuk jellemezni. Joseph Priestley-ről van szó, aki 1733-ban született, és 1804. február hatodikán, azaz éppen kétszáz évvel ezelőtt hunyt el, s 130 évvel ezelőtt, 1774-ben fedezte fel a deflogisztonizált levegőt, amelyet később Lavoisier nevezett el oxigénnek. (Az addigi flogiszton-elmélet tehát, amely az égéshez egy bizonyos anyag, a flogiszton jelenlétét tartotta feltétlenül szükségesnek, Lavoisier nyomán dőlt meg, Priestley ugyanis nem vont le mélyreható elméleti következtetéseket felfedezéséből.)

Priestley zavaros élete elsősorban annak volt köszönhető, hogy nem maradt egyszerű vidéki lelkész, ahogyan egyébként pályája indult, hanem egyre-másra tette közzé szentháromság-tagadó nézeteit filozófiai-teológiai munkáiban. Így aztán hiába kapta sorra a legmagasabb tudományos kitüntetéseket, például a Royal Society, az angol tudományos akadémiának megfelelő szervezet Copley-érmét, mert a feldühödött tömeg az életére tört a korabeli Angliában. Nem véletlen, hogy Priestley – miután minden vagyonát elvesztette, ugyanis házát felégette a lincshangulatban tobzódó tömeg – élete vége felé, 1794-ben kivándorolt Amerikába.

Priestley, az oxigén felfedezője még időben elmenekült hazájából. Nem tette ezt meg a francia Lavoisier, akivel pedig Priestley személyesen is találkozott, és felfedezéseiket meg is beszélték egymással. Lavoisier-nek nem volt szerencséje: még abban az évben, amikor Priestley elhagyta az Óvilágot, őt a jakobinusok koholt vádakkal, ellenforradalmi tevékenység miatt kivégezték.

De térjünk vissza az angol tudósra, és lássuk, miért is tisztelhetjük benne a modern kémia egyik megalapítóját! Priestley sorsának alakulása kezdetben nem mutatott semmiféle természettudományi vonatkozást. Különböző egyházi intézményekben tanult, illetve tanított, s közben megtanult görögül, latinul, héberül, továbbá az ősi káld, szír és a modernebb arab nyelven. Aztán a német és az olasz nyelvet is elsajátította, ami nem kis részben azzal magyarázható, hogy teológiai, filozófiai téziseit a Biblia és a régi dokumentumok eredeti nyelven való tanulmányozásával akarta alátámasztani.

Miközben bölcseleti művein dolgozott, mintegy mellékesen más tudományterületekkel is foglalkozni kezdett az angol lelkész. Az elektromosságról szóló művéért például beválasztották a Royal Society tagjai közé 1766-ban. Miközben ezt a The History and Present State of Electricity című munkáját írta, arra gondolt, hogy mindez túl elvont a nagyközönség számára. Amikor egy populárisabb hangvételű művet készített, azokhoz viszont látványos ábrákat szeretett volna. Minthogy olyan rajzolót nem talált, aki segíthetett volna, maga állt neki a feladatnak, s megtanulta a perspektíva szabályait. Márpedig ha egy tudományterülettel elkezdett foglalkozni, azt igen alaposan tette Priestley, ezért hamarosan a perspektivikus ábrázolásmódról is megjelentetett egy könyvet, s ennek során, felhasználta a radírt is, amelynek akár a feltalálójának is tekinthetjük a brit lelkészt.

Később az ásványvizekkel kezdett foglalkozni, és kiderítette, hogy ezek „kötött levegőt”, azaz mai szóval, széndioxidot tartalmaznak. A szénsavas üdítőitalok előállítása így tulajdonképpen ma is Priestley kísérleteire vezethetők vissza. A „kötött levegőről” szóló tanulmányaiért aztán megkapta a Royal Society Copley-érmét is.

Legfontosabb kutatásai azonban nem a szénsavval kapcsolatosak, hanem a gázkémia egy másik területéhez kötődnek. 1774-ben ugyanis felfedezte az oxigént. Az égést és a légzést vizsgálva megállapította, hogy a levegőnek mindössze egyötöd része hatásos (ez körülbelül az oxigén arányának felel meg a nagyrészt nitrogént tartalmazó levegő összetételében).

Nem véletlen, hogy az angliai Leeds városában az egyik téren egy olyan szobor áll, amely jobb kezében lencsét tart, a balban pedig egy tégelyt, higanysalakkal megtöltve. Ez a szobor Joseph Priestley leghíresebb kísérletétére emlékeztet, amelyet a következőképpen végzett el, a műalkotás talapzatán olvasható felirat szerint: “Szert tettem egy két hüvelyk átmérőjű, húsz hüvelyk fókusztávolságú lencsére, és segítségével tanulmányozni kezdtem, milyen fajta levegő válik ki a legkülönbözőbb, természetes és mesterséges úton előállított anyagokból. Sok különböző kísérlet után, 1774. augusztus elsején megkíséreltem a higany tetején képződött salakból levegőt kivonni, és azt észleltem, hogy ebből az anyagból a levegő könnyen kihajtható a lencse segítségével. Ezt a levegőt a víz nem nyelte el. Milyen nagy volt a meglepetésem, amikor észrevettem, hogy ebben a levegőben a gyertya nem mindennapian fényes lánggal ég. Hasztalan igyekeztem a jelenség magyarázatát megtalálni.”

Tulajdonképpen a „leghatásosabb levegőt”, más néven a deflogisztonizált levegőt találta meg ekkor Priestley. Felfedezéséről beszámolt Lavoisier-nek, aki rögtön felismerte a jelentőségét mindennek. Lavoisier jött rá arra, hogy a minket körülvevő levegőben ez az egyötödnyi rész az oxigén, a többit pedig a nitrogén teszi ki. A nitrogén szerepe pedig az, hogy kissé lassítja az égést, nem olyan intenzív az égés ily módon, mintha csak oxigén venne körül minket.

Hozzászólások

Magyar fotós sikerek a neves nemzetközi versenyen

Magyar fotós sikerek a neves nemzetközi versenyen

Két hazai fotós is igen rangos elismerésben részesült az IPA idei megmérettetésén.

Egy kalapmíves emlékére

Egy kalapmíves emlékére

Immáron a 24. órán is túl vagyunk, ami a kalapos mesterség élő hagyományként való bemutatását illeti, ugyanis hazánk utolsó kalaposmestere évszázados tudást vitt magával égi műhelyébe.

Hogyan készültek a holt-tengeri tekercsek pergamenjei?

Hogyan készültek a holt-tengeri tekercsek pergamenjei?

A 20. század közepén felfedezett tekercsek nemcsak kulturális, hanem technikai tudást rejtő kincset is jelentenek.

A magyar eklektikus építészet kiemelkedő alakja

A magyar eklektikus építészet kiemelkedő alakja

1919. szeptember 5-én halt meg Schulek Frigyes, a magyar eklektikus építészet kiemelkedő alakja, a Halászbástya és a János-hegyi kilátó tervezője.

300 éves boszorkány maradványait keresik

300 éves boszorkány maradványait keresik

Az 1704-ben elhunyt Lilias Adie a skóciai boszorkányüldözés áldozata volt.

National Geographic 2019. szeptemberi címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

8 220 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlapNational Geographic 2019. augusztusi címlapNational Geographic 2019. szeptemberi címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket