Eleonóra, Zelmira, Péter2019. február 21., csütörtök
Kultúra

Nusu, a kínai nők titkos nyelve

National Geographic Magyarország

Örömeiket, bánataikat, reményeiket vagy éppen csalódottságukat a kínai nők évszázadokon át nem fejezhették ki írásban. Az egyik tartományban azonban különleges, csak lányok és asszonyok által használt titkos nyelv jött létre.

Kínában hosszú évszázadokon keresztül csak a férfiak tanulhattak meg írni-olvasni. A társadalmi korlátozások miatt a női szerepek kizárólag a családra „összpontosulhattak”. Ugyanakkor ezt nem mindenütt „tűrték” a kínai asszonyok. Hunan tartományban, egy igen termékeny völgyvidéken, különleges nyelv jött létre, amelynek keletkezéséről egyelőre csak keveset tudnak a kutatók. Nem tudni, mikor és hogyan jött létre ez a titkos „kódrendszer”, amely nagymamáról unokára, anyáról lányra szállt át. Az írást barátnők is megismertethették egymással, de fiút, férfit sohasem vontak be a titokba.

Így született a nusu, vagy „a nők írása”, amelyet a Washington Post „egynemű írásrendszernek” nevez, a kínai írásspecialisták pedig le vannak nyűgözve tőle, mondván az írás egyedülálló a világon.

Összegyűltek, énekeltek, összeesküdtek

„A lányok összegyűltek, énekeltek, beszélgettek, így tanulták meg egymástól” – mesélte a nyelv továbbéléséről a 98 éves Yang Huanyi, egy Pumei faluban élő, a nyelvtudósok számára igencsak értékes özvegyasszony.

Ő a nusu használói közül talán az utolsó, aki tökéletesen olvas és ír ezen a nyelven, a titkos kódrendszert ma már egyre kevesebben ismerik a tartományban. Yang asszony szerint a nusu „jobbá tette az életüket, mert így ki tudták fejezni magukat”.

Tudósok és a helyi hatóságok egyaránt igyekeznek most a lehető legalaposabban megvizsgálni ezt az unikális nyelvet, amelynek utolsó ismerője életének végéhez közeledik. Nők generációi írták naplóikat „nusuval”, és néhány megmaradt régi újság is egyedülálló betekintést nyújt ebbe a különleges (szub)kultúrába. A mai lányok a kínai nyelvet tanulják az iskolákban, a nusunak csökkent a vonzereje.

Emlékeztet a kínai írásra

A nusu fentről lefelé rendezett, a kínaira emlékezető írásjelekből áll. Az oszlopokat jobbról balra haladva kellett olvasni. A kínai írásjelek egy részét megnyújtották vagy megváltoztatták. Ám nemcsak ez a különbség: a tudósok szerint a betűk hangokat jelölnek, az ebben a régióban használatos Cheng Guan Tuhua dialektus hangjait. Tehát alapvetően eltér a kínaitól, amelynek a jegyei inkább fogalmak megfelelői, s amelyet csak a férfiak tanulhattak meg.

Egyelőre keveset tudni a nyelv történetéről. Eredete talán a 3. századba nyúlik vissza, és alighanem Hunan tartomány Jiangyong megyéjében használták a leginkább. Ez a térség Guangzhou (Kanton) városától 200 kilométerre északnyugatra található. A nyelv elterjedése még Jiangyong megyében sem nevezhető általánosnak, inkább csak egyes faluközösségek területén volt használatos.

Leszbikusok használták a nusut?

A nusu kifejlődése alighanem összefüggött azzal, hogy a régióban nagy hagyományai vannak az egymásnak „fogadalmat tevő nővérek” irányzatának, ami azt jelentette, hogy a falusi lányok örök barátságot és hűséget esküdtek egymásnak. A szoros barátság, testvériesség a munkára, a közösségi életre is kiterjedt.

A nők testvéri közösségét a házasság szakította meg. Az esküvő utáni harmadik napon azonban ismét belépett a nők életébe a nusu. Ekkor kapták meg a „Harmadik Napi Könyvet”, amelyben az újdonsült asszonynak korábbi társai és édesanyja kifejezik, mennyire fájlalják, hogy elvesztették őt, mint barátjukat és lányukat, és egyben házassági jókívánságokat is tartalmaz. Ezt a szöveget a vőlegény nem tudta elolvasni, hiszen nusuval írták. A könyv elején a kívánságok voltak, a többi lapon viszont az immár asszonyként élő nő jegyezhette fel saját tapasztalatait, érzéseit.

Van olyan teória is, amely szerint a nusut leszbikusok titkos nyelveként fejlesztették ki, ám ezt az álláspontot a pekingi kutatónő, Zhao Liming elveti. Ő a kínai fővárosban, a Cinghua Egyetemen az irodalom professzora, a nusu egyik legtekintélyesebb szakértője. Zhao szerint a hunani nők egyszerűen csak szerették volna kifejezni az érzéseiket. Szükségük volt a lelki életre, ám nem tudtak kínaiul írni, s ezért kerestek megfelelő kifejezésmódot. A nők gyakran – papír híján – memorizálták a szövegeket, tenyerükre írva a sorokat.

Későn fedezték fel a nyelvet

A nusut az 1980-as években fedezte fel a nemzetközi tudományos közvélemény. Ám nemcsak a nyelv eredete homályos, hanem annak újrafelfedezése is „a ködbe vész”. A Minnesotai Egyetem kutatója, Lin Lee Lee a nyolcvanas években számolt be arról, hogy egy Jiangyong megyei nő, amikor meglátogatta pekingi rokonait, valami olyasféle nyelven kezdett énekelni és olyan írást használt, amelyet a rokonok képtelenek voltak megérteni. A rokonság továbbadta az információt a tudósoknak, és ezután kezdődött meg a „nyomozás” a titkos nyelv után.

A 78 éves Zhou Shuoyi asszony szerint, aki a nevezetes Jianyong megye közelében él, a nyelv felfedezése máshogy történt. Szerinte a nyelvet akkor fedezték fel, amikor egyik felmenője, egy hat generációval ezelőtt élő „ősanyja” írt egy verset „Neveld a lányokat” címmel.

Ezt a költeményt generációról generációra adták tovább a helybeliek, és közben lefordították nusura is. Egyik nagynénje viszont az 1920-as években elhozta ezt a fordítást Zhou édesapjának, mint valami különlegességet. Zhou apja, aki egy iskolai tanárként dolgozott, le volt nyűgözve az írástól. Minthogy ő nem értette a szöveget, lányát bízta meg a kutatással, értelmezéssel.

Zhou később, amikor Jiangyong megyei hivatal kulturális osztályán dolgozott az ötvenes években, felfedezett egy parasztasszonyokból álló csoportot, akik még használták a nusut. Minthogy Zhou is a tuhua nyelvjárást beszélte, megértett valamit a nusuból, és annak jelentőségéből.

Akkoriban még sok nagymama tudott énekelni, írni és olvasni ezen a nyelven – magyarázta Zhou a Washington Post-nak. Minthogy az akkori társadalomban még erősen érvényesült a nők hátrányos megkülönböztetése, szükségük volt valamilyen önálló kifejezésmódra. Zhou beszámolt a fővárosi, pekingi hatóságoknak a felfedezéséről, de a Kulturális Forradalom alatt (Mao kínai elnök radikális átalakítási programjának megvalósításakor, számos értelmiségi üldözése idején) a kommunisták „jobboldali elhajlónak” minősítették őt, és a Vörös Gárda fanatikusai megsemmisítették azokat a fáradságos munkával összegyűjtött dokumentumokat, amelyeket Zhou szedett össze, és amelyek értékes bizonyítékai voltak a nusunak.

„De azt, ami a fejemben van, azt nem tudták elégetni” – magyarázta Zhou, így aztán 1979-ben, amikor a politikai helyzet csillapodott Kínában, a helyi múzeumban újrakezdte munkáját. Ekkor tanult meg írni és olvasni nusu nyelven. 1982-ben egy könyvet is írt a régió kultúrájáról, és ebben egy fejezetet szentelt a nusunak. Ezután számos városból, majd külföldről is elkezdtek szállingózni a tudósok, akik kíváncsiak voltak a nusura. Egyre nagyobb nyilvánosságot kapott az ügy, s Zhou szerint így fedezték fel immár hivatalosan is a nusut.

Már az egyetemen is tanítják

Zhao Liming, a pekingi professzornő arról számolt be, hogy az elmúlt húsz évben számos érdeklődő külföldi kutatót fogadott egyetemén. A nyelvet immár tanítják is az egyetemen. A nusu jelenlegi szótára 670-1500 szót tartalmaz. Zhao tanítványai most kezdték rendszerezni ezeket a szavakat, és egy valódi szótárat akarnak szerkeszteni belőle. A professzor asszony arra is büszke, hogy három diákja férfi…

Ugyanakkor szakértők felhívják arra a figyelmet, hogy a nusu nyelvet a tanult Zhaón és Zhoun kívül már tízen sem beszélik. Yang, a 98 éves parasztasszony a legöregebb közülük. Rajta kívül még néhány Jiangyong megyei nő beszéli ezt a különleges dialektust, de már ők is igencsak idősek.

„Nusu-biznisz” Pumeiben

A helyi hatóságok mindenesetre igyekeznek kihasználni a nusuból adódó lehetőségeket: a kulturális értékek mellett persze itt már idegenforgalmi szempontok is megjelennek. Nemrégiben 80 ezer dollárért építettek fel egy kisebb múzeumot és iskolát Pumeiben, ahol a 42 éves Hu Mei Yue tanítja a nusut azoknak a falusi lányoknak, akik érdeklődnek iránta.

Hu egyébként táskákat és zsebkendőket is varr, amelyeken nusu szimbólumokat tüntet fel. Ezeket a turistáknak akarja eladni, minthogy Pumeit idegenforgalmi központtá kívánják átalakítani. A települést máris „előkelő” jelzővel látták el a helybeliek, s falujukat immár „Pumei, a Nusu Kultúrfalu” néven emlegetik.

Hozzászólások

Nő volt az egyik leghíresebb viking harcos

Nő volt az egyik leghíresebb viking harcos

Szakértők egy csoportja egy 140 éve felfedezett, 10. századi viking harcos sírját vizsgálták.

A National Geographic óriási sikere az Instagramon

A National Geographic óriási sikere az Instagramon

A NatGeo az Instagramon üzleti profilként elsőként érte el a százmilliós követőtábort.

Az éjszaka fényei egy szabadtéri múzeumban

Az éjszaka fényei egy szabadtéri múzeumban

Régen minden jobb volt! - sokszor gondoljuk ezt.

Megtalálhatták az egyik utolsó neandervölgyi lábnyomait

Megtalálhatták az egyik utolsó neandervölgyi lábnyomait

Néhány tízezer évvel ezelőtt ősi rokonunk az Ibériai-félsziget egyik partján sétálgatott.

Fiatal lány sírjára bukkantak a piramis tövében

Fiatal lány sírjára bukkantak a piramis tövében

Egy nagyjából 13 éves lány maradványai kerültek elő egy 4 600 éves egyiptomi piramis közelében.

National Geographic 2019. februári címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

7 800 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket