Gellért, Gerda, Mercédesz2020. szeptember 24., csütörtök
Kultúra

85 éve határozták el a magyar Vörös Hadsereg felállítását

National Geographic Magyarország

A magyarországi Tanácsköztársaság kikiáltása, 1919. március 21. után számos rendelkezés született, ezek közül az egyik legfontosabb a XXIII. sz. rendelet a Vörös Hadsereg felállításáról. A jogszabályt 1919. március 25-én, 85 éve alkották meg.

Mielőtt a rendeletről és következményeiről részletesebben szólnánk, meg kell említeni, hogy a Tanácsköztársaságnak van egy olyan jellemzője, amelyet 1945 és 1989 között a nacionalizmus vádja nélkül nem lehetett elemezni, utána pedig a bolsevik típusú rendszerek elleni gyűlölet homályosítta el.

Az egyetlen kísérlet a trianoni határok önerőből való megváltoztatására

Ez a jellemző pedig az, hogy a XX. századi Magyarországon egyedül a Tanácsköztársaság küzdött fegyverrel a trianoni határok megváltoztatásáért – hogy ez jó-e vagy rossz, azt döntse el mindenki a saját belátása szerint –, és ehhez a Vörös Hadsereg átmenetileg ütőképes erőnek bizonyult. A helyzet megértéséhez tudni kell, hogy az őszirózsás forradalom nyomán hatalomra került Károlyi Mihály 1918-1919 fordulóján képtelen volt az ország megvédésére, és a Vix-jegyzéket, Magyarország hatalmas arányú megcsonkítását, illetve akkor még csak a magyar csapatok hatalmas területekről való visszavonását Károlyi nem fogadta, nem fogadhatta el. Az antanthatalmak rendkívül nagy területeket akartak elszakítani – utóbb sikeresen – Magyarországtól.

A Tanácsköztársaság ezért kezdett fegyveres erőt toborozni megalakulása után néhány nappal, hiszen az országot megpróbálta megvédeni. A később hatalomra kerülő Horthy Miklós pedig éppen az antantcsapatok oldalán masírozott – a Tanácsköztársaság románok általi leverése után – Budapestre a Nemzeti Hadsereg, voltaképpen különítményesei élén. Horthy hatalomra jutásáért cserébe vállalta, hogy nem vitatja a trianoni határokat.

Később Horthy retorikai küzdelmet folytatott a kisantant, Románia, Cseh-szlovákia és Jugoszlávia ellen, de valójában semmit soha nem tett a határok megváltoztatásáért saját erőből. Csak 1938 után, a németek csatlósaként foglalt vissza jelentős területeket a történelmi Magyarországból az akkori magyar vezetés. Ez azonban rövidlátó politika volt, mert a második világháborút Németország elvesztette, és így az 1938 és 1941 között visszaszerzett részterületek sem váltak tartósan Magyarország részévé.

Mindez tehát azt jelenti, hogy a Tanácsköztársaság előtt és után egyetlen rendszer sem tett fegyveres erőfeszítést a történelmi Magyarország visszaszerzésére, legalábbis önerőből nem.

A hadsereg szervezése

Visszatérve 1919-re, március 25-én megjelent a XXIII. sz. rendelet a Vörös Hadsereg felállításáról. A hadseregbe átvették a korábbi alakulatok tagjait. A csapattestekhez, önálló osztagokhoz a kommunista párt előterjesztésére politikai biztosokat neveztek ki. Az új vezetői kar kiképzésére pedig parancsnokképző tanfolyamot szerveztek.

A Vörös Hadseregnek hamarosan „sok dolga akadt”: április másodikán Böhm Vilmos lett a hadügyi népbiztos, április negyedikén pedig e posztot már öten töltötték be, Böhm és Kun Béla mellett még hárman, Fiedler Rezső, Haubrich József és Szántó Béla is ilyen címet viselt, miután eltörölték a népbiztos-helyettesi posztokat.

A Vörös Hadsereg nemzetközi ezrede április hatodikán alakult meg, egy katonai szemle alkalmából. Ennek tagjai között osztrákok, oroszok, románok és olaszok is voltak. Ez az ezred volt az egyik legjobb katonai alakulat a Vörös Hadseregen belül.

Támadnak a románok

1919. április 10-én a román koronatanács határozatot hozott a Tanácsköztársaság elleni katonai támadás megindítására. Hamarosan készen álltak az olasz vezetés alatt álló csehszlovák egységek is, amelyek a magyar kommunista államra akartak támadni. A jugoszláv kormány azonban elutasította a részvételt a kisantant akciójában.

1919. április 16-án a francia katonai vezetők támogatásával és a többi nagyhatalom hallgatólagos jóváhagyásával a román királyi csapatok átlépték a demarkációs vonalat. A magyar Vörös Hadseregnek ekkor körülbelül 55 ezer katonája volt.

1919. április 18-án a románok már Nagyváradnál álltak. Április 20-án megkezdődött a Vörös Hadsereg toborzóakciója. Ekkor még a jugoszláv megszállás alatt álló Pécsről is szöktek át önkéntesek, akik katonának jelentkeztek. Április 21-én felállították a Keleti Hadseregparancsnokságot Böhm Vilmos vezetésével. A vezérkari főnök Stromfeld Aurél lett.

A román csapatok április 23-án már Debrecent is elfoglalták. A helyzet napról napra súlyosabb lett. Április 26-án a védelem magvát alkotó úgynevezett székely hadosztály parancsnoka, Kratochwill Károly megegyezett a román parancsnoksággal, és letette a fegyvert. Így Stromfeld kénytelen volt elrendelni a visszavonulást. Április 27-én a csehszlovák csapatok is támadást kezdtek, elfoglalták Csapot, s összeköttetést teremtettek a románokkal. A jugoszláv csapatok megszállták Makót, Nagylakot, de a támadást nem folytatták.

A magyar ellentámadás

Április 30-án a román csapatok elérték a Tisza vonalát, a csehszlovákok bevonultak Sátoraljaújhelyre és Miskolc felé nyomultak előre. A románok május másodikán – részben a szovjet kormány fellépése nyomán – beszüntették előrenyomulásukat, a csehszlovákok viszont elfoglalták ezen a napon Miskolcot. Május 14-ig további 44 ezer ember lépett be a magyar Vörös Hadseregbe.

Május hatodikán Stromfeld Aurélt nevezték ki a Vörös Hadsereg vezérkari főnökévé, aki nagy szakértelemmel szervezte meg a magyar ellentámadást. 1919. május 8-án a nagyhatalmak békekonferenciája jóváhagyta a magyar-román és a magyar-csehszlovák határvonalat, ez a későbbi trianoni határnak felel meg.

Május kilencedikén a Vörös Hadsereg ellentámadásba lendült, és Salgótarján felé közeledett. Tizedikén elfoglalták Szécsényt, majd néhány nap múlva Füleket. Május 20-án még nagyobb szabású magyar haműveletek kezdődtek. A Vörös Hadsereg északi ellentámadása 73 zászlóaljjal és 46 tüzérüteggel visszafoglalta Miskolcot (21-én), Losoncot (30-án) és Rimaszombatot (31-én).

Május 31-én a Kormányzótanács elrendelte az általános védkötelezettséget a háború idejére. Június elején a Vörös Hadsereg elvágta egymástól a román és a csehszlovák csapatokat, elfoglalta Szerencset, harmadikán Lévát, negyedikén Tokajt, Érsekújvárt és ötödikén Sátoraljaújhelyt.

Június hatodikán bevonult a magyar hadsereg Korponára, Selmecbányára és Kassára, kilencedikén magyar kézre került Eperjes és Bártfa, 10-én pedig Rozsnyó.

Kun visszavonja a magyar csapatokat

Kun Béla ekkor azonban elfogadta a nagyhatalmak békekonferenciájának ajánlatát, és a Tanácsköztársaság visszavonta június 30-án csapatait a Felvidékről, a mai Szlovákia területéről. Kunnak azt ígérték a nagyhatalmak, hogy cserébe kiürítik a Tiszántúlt, ám ezt ígéretüket nem tartották be. Július elsején lemondott Stromfeld Aurél, ugyanis a katonai vezetés nem értett egyet a politikai döntéssel. A hátországban is elégedetlenség kísérte a Felvidékről való kivonulást. Románia hamarosan bejelentette, hogy nem hajlandó visszavonni csapatait, így Párizs, vagyis Clemenceau nem tartotta be ígéretét.

Ezután Kun Béla kétségbeesetten a Tiszántúl visszafoglalására akart katonai akciót indítani, de ez a terve összeomlott, sőt a románok ellentámadásba mentek át július 24-én. Alighanem árulás is segítette a románokat a tiszai áttörésben, amelynek nyomán a Tanácsköztársaságot elsöpörték az intervenciós seregek. A románok július 30-án keltek át a Tiszán, a Tanácsköztársaság vezető szerve, a Kormányzótanács pedig augusztus elsején lemondott.

Hozzászólások

15 évvel az indiai-óceáni földrengés és szökőár katasztrófája után

15 évvel az indiai-óceáni földrengés és szökőár katasztrófája után

2004. december 26-án a Richter skála szerinti 9,1-9,3 erősségű földrengés rázta meg Szumátra északnyugati partját.

Rekonstrukció igazolja, hogy pontos portré született az ókori fiúról

Rekonstrukció igazolja, hogy pontos portré született az ókori fiúról

Az 1-3. századi Egyiptomban gyakran készítettek portrét az elhunytakról.

Több mint egy tucat jó állapotú szarkofágot találtak Egyiptomban

Több mint egy tucat jó állapotú szarkofágot találtak Egyiptomban

A 14 érintetlen koporsó 2500 éve várhat a felfedezésre Szakkara nekropoliszában.

120 ezer éves emberi lábnyomokat találtak

120 ezer éves emberi lábnyomokat találtak

Homo sapiensek egy kis csoportja haladt el egy tó partján, a mai Szaúd-Arábia területén.

Ujjnyomok alapján vizsgáltak barlangrajzokat

Ujjnyomok alapján vizsgáltak barlangrajzokat

Az emberiség írásbeliséget megelőző korszakának rendkívül fontos emlékei maradtak ránk barlangrajzok formájában, egy új kutatással arra igyekeztek választ találni, hogy kik is készíthették ezeket az alkotásokat.

National Geographic 2020. szeptemberi címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

9 960 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlapNational Geographic 2019. augusztusi címlapNational Geographic 2019. szeptemberi címlapNational Geographic 2019. októberi címlapNational Geographic 2019. novemberi címlapNational Geographic 2019. decemberi címlapNational Geographic 2020. januári címlapNational Geographic 2020. februári címlapNational Geographic 2020. márciusi címlapNational Geographic 2020. áprilisi címlapNational Geographic 2020. májusi címlapNational Geographic 2020. júniusi címlapNational Geographic 2020. júliusi címlapNational Geographic 2020. augusztusi címlapNational Geographic 2020. szeptemberi címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket