‘Félelmetes dolog történt: A Führer él!’
Von Stauffenberg ezredes 1944. július 20-án, pontosan 60 évvel ezelőtt egy aktatáskába rejtett bombával akarta megölni Hitlert saját főhadiszállásán – a merényletet azonban a Führer túlélte.
Az 1944-es Hitler elleni merénylet irányítója az a Stauffenberg ezredes volt, aki már 1942-ben csatlakozott a német katonai ellenálláshoz. A Carl Friedrich Goerdeler vezette polgári ellenállással szoros kapcsolatot kiépítő mozgalom legfőbb céljáról történészek mindmáig vitatkoznak, az viszont biztos, hogy Hitler őrült diktatúrájában egy idő után már a német fejlődés zsákutcáját látták a katonai vezetés egyes tagjai is.
1944. július 20-án von Stauffenberg Hitler főhadiszállására utazott. Pontosan 12 óra 35 perckor egy aktatáskával a kezében jelent meg a „Wolfschanze”-ban. A tervekkel ellentétben, a teremben lévő tolongás miatt, azonban nem tudta közvetlenül Hitler mellett elhelyezni a robbanóanyaggal teli táskát, így a falhoz tette le és elhagyta a termet.
Pár perccel később meg is történt a detonáció, mely során többen meghaltak, de Hitler nem volt közöttük. A Führer csak könnyebb égési sérüléseket és zúzódásokat szenvedett. Erich Fellgiebel a berlini szervezkedés egyik vezetője közölte a hírt: „Félelmetes dolog történt: a Führer él!”
A Berlin felé repülő Stauffenberg pedig meg volt róla győződve, hogy Hitler nem élte túl a merényletet. Ám tévedett: már este fél 11-kor őrizetbe vették, mint a merénylet egyik szervezőjét, és hazaárulás vádjával halálos ítéletet szabtak ki rá.
Klaus Schenk von Stauffenberget társaival, Werner von Haeftennel, Albrecht Ritter von Quirnheimmal és Friedrich Olbrichttel együtt agyonlőtték, holttestüket másnap rangjelzéses uniformisban eltemették. Himmler azonban elrendelte a holtestek exhumálását, és elégetését. Hamvaikat pedig egy mezőn szóratta szét. Hitler a merényletben résztvevők rokonságának a megbüntetését is elrendelte.
Von Stauffenbergre a második világháború után sokáig mint a német ellenállás emblematikus figurájára tekintettek, mivel a Harmadik Birodalom vezetője ellen az egyetlen komoly merényletet a grófi származású ezredes hajtotta végre. A katonai felsővezetés valóban vonakodva fogadta Hitler egyre őrültebbnek tűnő haditerveit, ám komolyabb lépésekre már csak a végórákban sikerült elszánnia magát.
A német történetírás 1968-as fordulata után így egyre több kritika érte az arisztokrata ellenállás kitervelőit és végrehajtóit, sőt manapság sokan azzal vádolják a korabeli német társadalmi és katonai elitet, hogy valójában nem is a polgári demokrácia visszaállítása volt a legfőbb célja, hanem egy arisztokratikus-autoriter rendszer megteremtése.