Az intifada kezdete
1987. december 9-én vette kezdetét az a palesztin népfelkelés, melynek keretén belül a palesztinok két nagy szakaszban indítottak harcot az izraeliek ellen. Az erőszakhullám alapjául az szolgált, hogy az izraeliek megöltek egy 17 éves arab fiút.
A palesztin-izraeli konfliktus a második világháború utáni időkre nyúlik vissza. Ekkor az ENSZ Palesztinát két részre osztotta, így létrejött egy arab és egy zsidó állam. Az újonnan megalakult Izraelbe egyre több zsidó származású települt a világ minden részéről, ami azzal a következménnyel járt, hogy egyre több területre lett volna szükségük. Így vette kezdetét az immáron hosszú évtizedek óta tartó konfliktus a két nép között.
A területükért és függetlenségükért harcoló palesztinok 1987. december 9-én robbantották ki az intifadat, azaz a palesztin népfelkelést az izraeliekkel szemben. Az előzményekhez hozzátartozik, hogy a felkelést megelőző napokban egy izraeli katonai tehergépkocsi belerohant egy palesztin személyautóba, melynek következtében négy palesztin életét vesztette. Ehhez csak ráadásként jött, hogy zsidó katonák lelőttek egy 17 éves arab fiút, aki belehalt sérüléseibe. A zsidók által elfoglalt területeken zavargások kezdődtek.
Az első intifada az 1993-as oslo-i szerződés, és az 1994-es Gáza-Jerikó megegyezés aláírásával ért véget. Ezzel azonban a közel-keleti konfliktus még közel sem fejeződött be. 2000 szeptemberében következett az intifada második szakasza.
A radikális palesztin erők Ariel Sharon izraeli elnök Templom-hegyi látogatását arra használták ki, hogy elindítsák a régóta tervezett erőszakos megmozdulásukat. Míg az első intifada alatt mindkét fél részéről elsősorban katonai akciók zajlottak, addig a második szakaszban már megnőtt azoknak a palesztin merénylőknek a száma, akiknek célpontja az izraeli civil lakosság volt.