Eleonóra, Zelmira, Péter2019. február 21., csütörtök
Kultúra

Még egyszer a rossebről és az erről elnevezett ezredről…

2005.02.04.Admin
National Geographic Magyarország

Nagy érdeklődést váltott ki az elmúlt hetekben a rosseb szó eredete olvasóink között. A kifejezés gyökereit keresve, most megemlékezünk a magyar hadtörténet egyik legsúlyosabb áldozatot hozó ezredéről is.

Olvasóinkat – úgy tűnik – igencsak érdekli a rosseb szó eredete. Nemrégiben Kérdezz! Felelek!-rovatunk egy olvasói kérdés kapcsán foglalkozott a szó eredetével. A cikk megjelenését követően számos újabb kérdés és felvetés érkezett szerkesztőségünkbe „rosseb-ügyben”. Friss kutakodásaink eredményeit az alábbiakban foglaljuk össze.

Összetett magyar szó

Ahogy azt már korábban is írtuk, a rosseb összetett szó, a „rossz seb”-ből származik. Szinte minden szótár, lexikon a szifilisszel és a vérbajjal azonosítja ezt a kifejezést. Később származott a betegség nevéből a szitokszó, akárcsak a fene vagy a frász és a nyavalya esetében. A rosseb egyébként azért „rossz” A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára szerint, mert a betegség, amelyet jelölt gyógyíthatatlan volt a szó kialakulásakor. A rosseb összetett szó utótagja pedig a kórral járó gennyes, rákos fekélyekre utalt. (Hozzátehetjük ehhez: a szifilisz ma már gyógyítható a penicillin felfedezésével, illetve más antibiotikumok segítségével.)

Egyik korábbi kérdezőnk különösen a radai rosseb eredete iránt érdeklődött. Az akkori magyarázatot most kiegészíthetjük azzal, hogy a legtöbb tájnyelvi lexikonban szereplő „a radai rosseb egye meg” kifejezésnek időközben rábukkantunk az egyik legteljesebb verziójára. Az azonban nem véletlen, hogy ezt a hosszabb változatot nem szívesen idézik a könyvek – és mi sem tesszük ezt. Viszont Szabó József és felesége, Sz. Bozóki Margit Koppány menti tájszótárában feltünteti az egész mondatot, ahol a teljes (itt nem egészében idézett) kifejezés szerepel: „A radai rosseb egye meg ezeket […], má megen eloptak három tikot az éjjel az óbu.” (A Koppány folyócska a Somogyi-dombságtól a Tolnai-Hegyhátig csörgedezik, tehát viszonylag messze a mai Nagyradától, amely a Kis-Balaton mellett fekszik, s ahonnan talán a radai rosseb kifejezés is ered.)

Somogyban gyakori a rossebezés

Somogy megyében és az Ormánságban (Baranya Dráva menti részén) különösen gyakori a „rossebezés”. Nem véletlen, hogy a környéken, pontosabban Somogy megye székhelyén, Kaposváron kapta a 44-es sorgyalogezred a „rosseb” melléknevet. Egy másik olvasónk ezért arra biztatott minket, hogy nézzünk utána a szó eredetének jobban, mert szerinte a katonai egységről terjedt el a rosseb kifejezés. Akkora veszteségeket szenvedett ugyanis az első világháborúban a kaposvári ezred, hogy „a rosseb” tényleg „elvitte” a tagjait.

Ezzel a nézettel nem érthetünk egyet, hiszen a Magyar Nyelvőr, a Magyar Tudományos Akadémia nyelvtudományi kiadványa már 1880-ban foglalkozott a rossebbel, és akkor Vázsonyi Izidor közölte gyűjtését a Zala megyei Tapolca környékéről. (Tapolca és a Balaton-felvidék nagyobb része ekkoriban még nem Veszprémhez tartozott.) Vázsonyi gyűjtése szerint „A radai rosseb rággyon meg!” kifejezést használta a környék lakossága. Más források még korábbra, 1779 utáni időkre teszik a rosseb szó felbukkanását. S A magyar nyelv értelmező szótára is csak negyedik jelentésként tünteti fel a „Roszseb-baka” kifejezést, ami viszont már tényleg a 44-es kaposvári ezredre utal, vagyis arra, hogy a szóban forgó katona a Rosseb-ezredben szolgált, „rossebes” volt.

Akárcsak a zalai Radán, valószínűleg a somogyi Kaposváron is sokat rossebeztek, ezért váltak e települések a betegségnévvel kapcsolatos kifejezések „névadóivá”. (Erdélyi tájszótárban nemigen találjuk a rosseb kifejezést, úgy tűnik, ez a szóösszetétel inkább a Dél- és a Nyugat- Dunántúlon terjedt el. Ezt igazolja az Új Magyar Tájszótár, amely sümegi, kajdacsi (Tolna megyei), ormánsági és somogyi előfordulásokat említ, s kivételt ez alól talán csak a torontáli „rossz seb” – így különírva – jelent. Torontál megyénk a Délvidéken, a mai Vajdaság keleti felén helyezkedett el. Ottani megjelenését a nyelvészek szintén a rossz sebből eredeztetik, vagyis távolról sem katonai kifejezésről volt szó.

A „Rosseb-ezred” története

De térjünk vissza a nevezetes ezredre, amely ha nem is a rosseb nevet adta nekünk, hanem inkább ez a katonai egység kapta ragadványnévként a „megtisztelő címet”. Kiss Balázs a Kaposvári Egyetemen készített 2004-es tanulmányában dolgozta fel talán a legfrissebben ennek a katonai egységnek a történetét.

Az alakulat 174 éves históriája 1744-ben kezdődött, amikor az olasz Giorgio Antonio Marchese de Clerici engedélyt kért arra Mária Teréziától, hogy önálló ezredet alakíthasson. Az egységet még ebben az évben bevetették Madonna del Olmónál.

A következő fontosabb dátum 1859 az alakulat életében. Ekkor Ferenc József rendeletére sorgyalogezreddé alakítják át, és Kaposvárra helyezik az immár 44-es számot viselő alakulatot, amely hamarosan felveszi Albrecht főherceg nevét is. A somogyi megyeszékhelyre 1860-ban költöznek a „44-esek”, illetve „kétszer négyesek” egységei – tudjuk meg Kiss Balázs dolgozatából.

Kaposváron kapták a melléknevet

De hogyan fonódott össze az ezred neve a rossebbel? Kiss szerint már a kaposvári évekre tehető ennek a melléknévnek a felbukkanása. Bár volt olyan etimologizálás, hogy az alakulat legendás piros parolijából fakad a rosseb, de ez nem valószínű, inkább utólagos belemagyarázás az olasz „rosso” (piros, vörös) szóból. Mint tudjuk, az ezredet egy olasz katona alapította, és G. A. Marchese di Clerici később ezredtulajdonos is lett, de a „rosso”-ból nem keletkezhetett a rosseb; Kiss Balázs szerint a Somogyban gyakori káromkodás, „rossebezés” eredményeként ragadt rá a katonákra, akik maguk is sokat szitkozódhattak.

Kiss említi a helyi változatokat is: rossz-seb, roszseb, rozseb, rospic. Szerinte a rossebezés a „fenével etetés” megfelelője volt, és a népi szóhasználatban különösen Somogy járt elöl. Kiss is hivatkozik az Új Magyar Tájszótárra, amely szerint sokszor „általános” mondatokba foglalták a környékbeliek a szitkozódást: Csömödéren például a „Rosseb egye meg a májad levét, a szíved gyökerit, az órod közfalát, szemed világát!” dívott.

Az ezredre tehát ráragadt a név, de miért is vált tartóssá az elnevezés? Erre a magyarázatot az első világháború szörnyű vérveszteségei adják meg – sajnos. Weisz Ernő adatai szerint a „Rosseb-ezredben” összesen 51 ezer 693 fő szolgált a világégés során, s ez még akkor is drasztikus és drámai adat, hogy ha tudjuk, hogy egy ezredben nem ezren harcolnak. Kiss Balázs szerint a háború folyamán végig mintegy 3500 körüli volt az ezred létszáma, amelyet a szerb fronton egyszer, az orosz fronton pedig tizenegyszer(!) kellett teljes létszámra feltölteni. Andrássy Antal az első világháború után úgy fogalmazott, hogy ilyen hatalmas veszteséget a magyar hadtörténetben egyetlen ezred sem szenvedett el.

Az áldozatok száma bizonytalan

Illyés Gyula is megemlékezik a Rosseb ezredről: a Puszták népében az író éppen a somogyi szegények helytállását látja igazoltnak, amikor arra hivatkozik, hogy a háború kezdetén négy hónap alatt négyszer semmisült meg az alakulat, és négyszer támadt fel.

Fekete István a másik neves író, aki a Rosseb-ezredhez kapcsolódó kijelentéseket tesz műveiben. Kiss megjegyzi azonban, hogy Fekete István inkább az ezred másik nevét, az Albrecht főhercegre utalót használja elsősorban.

A vég

Mindenesetre a rosseb ragadványnevet a katonák büszkén vállalták: az ezred jelvényén egy szuronnyal és koszorúval díszített „Csak előre rosseb!” felirat volt olvasható (hasonló című nóta is „divatban volt”). A katonai jelvények általában csak megtűrt kiegészítők voltak a ruházaton. Sokszor csak a körleteken belül lehetett használni, és volt, ahol tiltották a feltűnőbb ruhadarabokon, például a sapkán való hordásukat. A 44-es ezrednél is alighanem spontán módon alakulhatott a jelvény használata, egy ilyen szót, mint a rosseb, a legfelsőbb hadvezetés aligha rendelt volna el hivatalos megnevezésként egy fontos katonai alakulat számára.

Az ezred históriája 1918 végén, 1919 végén ért véget. Közvetlenül a háború végén az olasz, pontosabban a piavei frontról tértek vissza a 44-esek. Ugyan már 1918-ban feloszlatták az alakulatot, a következő évben dandárként a Tanácsköztársaság idején harcoltak egyes egységei a románokkal és a csehekkel, ám e küzdelmek végére teljesen szétzilálódott a „Rosseb-ezred”.

Hozzászólások

Nő volt az egyik leghíresebb viking harcos

Nő volt az egyik leghíresebb viking harcos

Szakértők egy csoportja egy 140 éve felfedezett, 10. századi viking harcos sírját vizsgálták.

A National Geographic óriási sikere az Instagramon

A National Geographic óriási sikere az Instagramon

A NatGeo az Instagramon üzleti profilként elsőként érte el a százmilliós követőtábort.

Az éjszaka fényei egy szabadtéri múzeumban

Az éjszaka fényei egy szabadtéri múzeumban

Régen minden jobb volt! - sokszor gondoljuk ezt.

Megtalálhatták az egyik utolsó neandervölgyi lábnyomait

Megtalálhatták az egyik utolsó neandervölgyi lábnyomait

Néhány tízezer évvel ezelőtt ősi rokonunk az Ibériai-félsziget egyik partján sétálgatott.

Fiatal lány sírjára bukkantak a piramis tövében

Fiatal lány sírjára bukkantak a piramis tövében

Egy nagyjából 13 éves lány maradványai kerültek elő egy 4 600 éves egyiptomi piramis közelében.

National Geographic 2019. februári címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

7 800 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket