Eleonóra, Zelmira, Péter2019. február 21., csütörtök
Kultúra

Rejtett értékeink: A pokol kapuja

National Geographic Magyarország

Megnyílt a nagyközönség előtt „A pokol kapuja”. Az egykor lakóhelyként is szolgáló pécsi barlangrendszer különös, szivacshoz hasonló lyukacsos kőzetben, ún. mésztufában alakult ki. Ilyen jelentős méretű mésztufa barlangrendszer nagyon kevés van az országban.

Egy évszázada, 1906-ban már egyszer megnyílt a nagyközönség előtt a pécsi Tettye-mésztufa barlang, amelyet leginkább A pokol kapujaként emlegettek. Akkor azonban nem a természeti képződmény tudományos bemutatása volt a cél, hanem a látogatók riogatása, megtréfálása. Egy mesterséges vízesés mögött a barlangba lépőket sejtelmesen megvilágított színes őslények, repülő papírgyíkok és egy kaszásnak öltözött ember ijesztgette.

A fenti attrakció szerves része volt a századfordulón indult folyamatnak, a Tettye „felfedezésének.” A 19-20. század fordulóján ugyanis egyre több nyaraló épült a településrészen, valamint a hegyoldal a pécsiek kedvelt kirándulóhelyévé vált. A Tettye népszerűsítése nem utolsó sorban Reéh Györgynek, ismert pécsi polgárnak köszönhető. Az ő kezdeményezésére történt meg a századfordulón a barlang rekonstrukciója és bemutatása a nagyközönség számára.

A pár napja újra átadott barlang ma már nem a látogatók adrenalinszintjének növelését szolgálja, hanem a terület kialakulását, történetét mutatja be, nem kevésbé izgalmas módon. A régi idők mementójaként a bejárat közelében a látogatókat egy mennyezetről lelógó papírsárkány fogadja. Hogy miért pont a sárkányt tartották egykor a barlang félelmetes lakójának, ezzel kapcsolatban szakvezetőnk igazít útba: a karsztos kőzetben áramló víz hatására időnként a felszínen hallható különös morajlást a néphit föld alatt élő sárkányoknak tulajdonította.

Édesvízi múlt

De lássuk, mitől olyan különleges ez a képződmény! A látogató számára rögtön szembetűnik a falak különleges lyukacsos szerkezete, ami leginkább a szivacsra emlékeztet. Ez a kőzet az ún. mésztufa, amely a többi karbonátos kőzettől (mészkő, dolomit) eltérően nem tengeri élőlények mészvázából halmozódott fel az évmilliók során, hanem viszonylag fiatal, édesvízi képződmény. A kalcium-karbonát folyóvizekben, forrásokban válik ki, és az így keletkező édesvízi mészkő idővel akár vastagon beboríthat nagy kiterjedésű területeket is. A kőzet nagyon porózus, könnyen faragható változatát nevezik mésztufának (travertinónak).

A Tettye forrás vize a felszín alatt haladva sok kalcium-karbonátot oldott ki, amikor pedig a felszínre tört, a patakmederben kivált és felhalmozódott a kalcium-karbonát. A Tettye völgyében mintegy 30 méter vastag és egy kilométer hosszú mésztufa réteg alakult ki. Viszonylag fiatal képződményről van szó, a mésztufa keletkezése ugyanis a pleisztocén végén, néhány tízezer évvel ezelőtt kezdődött.

Évszázadokon keresztül laktak a barlangokban

A puha kőzetben a víz által létrehozott járatokat az itt élő emberek már a 13. századtól tovább tágították, és birtokba vették: lakófülkéket, szellőző nyílásokat vájtak a puha kőzetbe. A járatokban a 19. század végéig számos barlanglakás volt. Ez akkoriban külön életformát jelentett; az itt lakók nem csak ideiglenesen, hanem egész életükre berendezkedtek a föld alatti járatokban. A „normális” lakásokhoz hasonlóan berendezett fülkék a 18-19. században még helyrajzi számot is kaptak.

A mésztufa jól faraghatósága miatt kedvelt építészeti alapanyag volt, ezért évszázadokon keresztül jelentős bányászati tevékenység folyt a Tettyén. A világos színű kőzetet Pécs számos nevezetes épületéhez – például a dzsámi, a Püspökvár vagy Szatmári György palotájának építéséhez is felhasználták.

A tettyei mésztufa képződése tulajdonképpen a 19. század végéig tartott. 1892-ben a Tettye forrást befoglalták, a víz csatornán keresztül jutott az alsó városrészbe, ily módon a felszínen megszűnt az mészkőlerakódás. A hegyoldal fokozatosan beépült, a bányászat kiszorult, a barlanglakások megszűntek. A Tettye kedvelt kirándulóhellyé vált. Az idelátogatók szórakoztatását szolgálta a megmaradt barlangrendszer rendbehozatala, és bemutatása a nagyközönség számára. „A pokol kapuja” 1906-ban nyílt meg, és az első világháborúig fogadta a látogatókat. Az ezt követő évtizedekben a feledés homályába merült barlang hajléktalanok és környékbeli gyerekek kedvelt búvóhelye volt.

Az ökoturisztikai program része

A tettyei mésztufabarlang felújítása 2005-ben kezdődött, és a napokban adták át a nagyközönségek. Hazánkban ezen kívül még két jelentős mésztufa barlangrendszer létezik: a budai Várbarlang és a lillafüredi Anna-barlang. A beruházásra a „Mecsek Gyöngyszemei a Jakab-hegytől a Völgységi-patakig” című projekt részeként került sor. A projekt többek között leromlott állapotú vagy jelenleg funkció nélküli épületek ökoturisztikai hasznosítását (látogató központ, erdei iskola), tanösvények, bemutatóhelyek felújítását, erdei fürdők rehabilitációját foglalja magában. Ennek részeként többek között már felújították a Jakab-hegyi pálos kolostor romjait, az orfűi Pécsi-tavat alkalmassá tették vízisportolásra, valamint kerékpárút épült Orfűn.

A mintegy 200 méter hosszú pécsi barlangrendszert végigjárva számos érdekes információt megtudhatunk a balrang kialakulásáról, történetéről, akárcsak arról, hogyan nézett ki egy korabeli barlanglakás. Egy terepasztal segít megérteni a karsztosodás folyamatát, de nagyítóval bepillantást nyerhetünk a mészkövek élővilágába is. A barlang kis csoportokban, szakvezetővel látogatható. Habár itt nem láthatunk cseppkőcsodákat vagy hatalmas földalatti termeket, a hely kialakulásának története, mozgalmas múltja és különös hangulata semmiképp sem okozhat csalódást a látogatónak.

Fotó: Komlós Attila/DDNPI

Kapcsolódó oldal: Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság

Hozzászólások

Nő volt az egyik leghíresebb viking harcos

Nő volt az egyik leghíresebb viking harcos

Szakértők egy csoportja egy 140 éve felfedezett, 10. századi viking harcos sírját vizsgálták.

A National Geographic óriási sikere az Instagramon

A National Geographic óriási sikere az Instagramon

A NatGeo az Instagramon üzleti profilként elsőként érte el a százmilliós követőtábort.

Az éjszaka fényei egy szabadtéri múzeumban

Az éjszaka fényei egy szabadtéri múzeumban

Régen minden jobb volt! - sokszor gondoljuk ezt.

Megtalálhatták az egyik utolsó neandervölgyi lábnyomait

Megtalálhatták az egyik utolsó neandervölgyi lábnyomait

Néhány tízezer évvel ezelőtt ősi rokonunk az Ibériai-félsziget egyik partján sétálgatott.

Fiatal lány sírjára bukkantak a piramis tövében

Fiatal lány sírjára bukkantak a piramis tövében

Egy nagyjából 13 éves lány maradványai kerültek elő egy 4 600 éves egyiptomi piramis közelében.

National Geographic 2019. februári címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

7 800 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket