Klaudia, Alexandra2019. március 20., szerda
Kultúra

A háború kellékei: a robotrepülőgépek

National Geographic Magyarország

2500 km távolságból 10 méter pontossággal találja el a célját, pilóta nélkül képes felderíteni és megsemmisíteni az ellenséget. Robotrepülőgéppel a világ lakott területének 90%-a elérhető.

A “Sivatagi Vihar” hadművelet ráirányította a világ figyelmét egy olyan intelligens robotrepülőgépre, a Tomahawkra, amely hihetetlen pontossággal képes eltalálni kijelölt célpontjait.

Egy ilyen fegyver létrehozásához egy egész sor technikai problémát kellett megoldani. Hogyan lehet egy másfél tonnás rakétát a tenger felszíne fölé emelni? Hogy lehet vele óránként nyolcszáznyolcvan kilométeres sebességgel 2500 kilométert megtenni? Hogy lehet vele megzavarni az ellenséges radarok működését, majd a célra vezetni, és halálos biztonsággal eltalálni a célpontot?

Indítás

Manapság az óceán mélyén biztonságosan rejtőző tengeralattjáró elindíthatja a rakétáit, majd észrevétlenül elillanhat. A tengeralattjáró egyszerű víz alatti fegyverből stratégiai csapásmérő eszközzé vált. Az első kihívás, kilőni egy tengerfelszín alatt úszó tengeralattjáróról egy személyautó tömegével vetekedő rakétát.

Az 1950-es években a haditengerészet csak a tengeralattjárók fedélzetéről tudott rakétákat indítani, ami nagyon veszélyes művelet volt. A tengeralattjárónak a biztonságos mélységből a tengerfelszínre kellett emelkednie, hogy a legénység feltankolhassa a rakétát, és összerakhassa a kilövéshez szükséges indítószerkezetet. A tengeralattjáró ilyenkor könnyen felderíthető, és sebezhető volt.

A haditengerészet nagyon szerette volna, ha a felszín alatt maradhat a tengeralattjáró a rakéta indítása idején, de ha zárt térben beindítanak egy rakétahajtóművet, a detonáció akkora, hogy az szétveti a tengeralattjárót. A haditengerészet mérnökei zseniális megoldást találtak: Első lépésben a rakétát nagy nyomású vízsugárral kilövik a torpedóvető csőből. Majd mikor a rakéta elhagyta a tengeralattjárót és biztonságos távolságba ért, beindítják a rakétahajtóművet.

A Tomahawk rakétahajtóműve mindössze 270 kilogramm, de a víz alatt nyolcvan kilométeres óránkénti sebességre gyorsítja a fegyvert, és tizenkét másodperc alatt háromszáz méter magasra a levegőbe repíti a rakétát.

A legtöbb rakétát folyékony hajtóanyaggal üzemeltetik, azaz két különböző folyadékot vegyítenek az égőtérben, ahol azok begyulladnak, és az égéstermékek hajtják előre a rakétát. Ez nagy teljesítményű, de veszélyes is. A tengeralattjárón nem működhet. Biztonságos alternatíva csak a lőporhoz hasonló szilárd hajtóanyag használata. Ezek biztonságosabbak, de korántsem termelnek elég tolóerőt ahhoz, hogy egy hatalmas rakétát a tenger felszíne fölé emeljenek. .

A Channel ajánlata
Hogyan válhattak a robotrepülőgépek napjaink egyik leghatékonyabb, sebészi pontosságú becsapódásra képes támadófegyverévé? E lenyűgöző szerkezetek – amelyeket magyarul angol nevük alapján cirkálórakétának is szoktak nevezni – páratlan fejlődésen mentek át az elmúlt évtizedekben; ismerje meg a Tomahawk robotrepülőgép felépítését, és legyen tanúja halálos küldetése valamenyi fázisának – a kilövéstől a levegőben való manőverezésen át egészen a célpontba való becsapódásig – A National Geographic Channelen!

Mikor? November 8-án (vasárnap) 13 órakor.

A szilárd hajtóanyagnak ezt a tulajdonságát igencsak növelni kellett. Ennek a problémának a megoldására Charles Henderson és Keith Rumbel kapott megbízást. Olyan vegyületet kellett találniuk, amelyekkel a rakétahajtómű magasabb hőmérsékleten működtethető, és nagyobb tolóerőt termel „Olyan adalékanyagot kerestünk, ami a szilárd hajtóanyaghoz keverve megemeli az égéshőt. Végigzongoráztuk az egész periódusos rendszert.” Számos próbálkozás után ráakadtak az ideális jelöltre: Az alumíniumra. A porított alumínium könnyen lángra kap, és a Nap felszíni hőmérsékletének kétharmadára képes felhevülni. Márpedig, ha nagy tolóerőt akarunk létrehozni, akkor az a kívánatos, hogy nagy sebességgel lépjenek ki az égéstermékek, vagyis növelni kell az égés hőmérsékletét. Az alumíniumkeverék hozzáadása a hajtóanyaghoz ezért drámai módon meg lehet növeli a tolóerőt. Ma a legkülönfélébb rakétákat lövik fel alumíniumos hajtóanyaggal az űrsiklótól a Tomahawk-ig. De a szilárd hajtóanyagú hajtóművek nagyon gyorsan kiégnek, még a legnagyobbak is csak pár percig üzemelnek. De akkor a Tomahawk, hogy képes megtenni 2000 kilométert egyetlen tank üzemanyaggal?

Amint kitör a hullámokból, a Tomahawk átalakul. A farokrészén kinyílik négy stabilizátor, előttük egy levegőbeömlő nyílás, a rakétából pedig, mint bicskából a pengék, két szárny. A gyorsító fokozat leválik. A robotrepülőgép pár másodperc alatt rakétából repülőgéppé változik, és 880 kilométeres sebességgel tovaszáguld.

A célpont felkutatása
Amint a Tomahawk a cirkáló fázisba lép, azonnal megkezdi a célpont felkutatását. Több száz kilométert kell repülnie úgy, hogy közben nem szabad eltévednie. Mindig is a navigáció volt a rakétatervező mérnökök legtöbb fejtörést okozó problémája. Különösen a hidegháború alatt, mikor az amerikai rakéták célpontjai a Föld másik felén, több mint nyolcezer kilométer távolságra helyezkedtek el. Ekkora távolságon már egy kezdetben kicsi eltérés is nagy hibává válhat. Akkoriban Bill Hallmark vetette fel azt az ötletet, hogy a Föld felszínének minden pontja egyedi sajátságokkal rendelkezik. A domborzati térképekből kiindulva a hegyek és völgyek adatait digitális térképpé alakította, és betáplálta a fedélzeti számítógépébe. Találmányukat “Ujjlenyomatnak” nevezték. A rakéta radarjeleket bocsátott ki, majd a visszaverődő jelek alapján kirajzolódó domborzatot összehasonlította a memóriájában tárolttal. Az 1970-es években, amikor hozzáfogtak a Tomahawk fejlesztéséhez ezt a módszert és átültették az új rakétába, ahol a mai napig működik.

A radarral történő navigáció még egy óriási előnnyel jár: a rakéta képessé válik a lopakodásra. Amint a Tomahawk eléri a partot, lebukik, hogy kikerüljön az ellenséges radarok hatóköréből. A robotrepülőgépek radarnavigációs rendszere sohasem fárad el, de van egy komoly hiányossága. Földrajzi tájképi elemekre van szüksége a tájékozódáshoz. Ez az oka annak, hogy a Sivatagi Vihar hadműveletben a robotrepülőgépek nem támadták szemből, a legrövidebb úton Bagdadot. Az amerikai stratégák ugyanis attól tartottak, hogy az egyhangú és lapos iraki sivatagban a tomahawkok eltévedtek volna. Ehelyett a hosszabb kerülőutat választották: az iráni Zagros-hegység felett vezették az útvonalukat.

Támadás!
Ha egy Tomahawk befogta a célpontját, akkor félelmetes biztonsággal eltalálja azt.
De vajon honnan tudja, hogy mikor kell támadni? Először egy fényképet készít a célterületről, és összehasonlítja a fedélzeti számítógép memóriájában tárolt digitális képpel. Ezután egy GPS jel vezeti a rakétát a célpontra. Ha a Tomahawk megcélozta a célpontot, akkor tíz méteres pontossággal eltalálja.

Az első Öbölháborúban a sugárhajtású vadászgépek a robotrepülőgépekkel együtt alacsonyan repülve támadták a célokat. A másodikban ezt a kockázatos feladatot egyre inkább a robotrepülőgépek látták el. Ez a jövő útja? A robotrepülőgép csupán a felderítési adatokra támaszkodhat, amelyek lehetnek tévesek.
A robotrepülőgép kilövése, és a célpont elérése között tetemes idő telik el. Ha valaki elhatározta, hogy beveti a robotrepülőgépet, akkor a kilövés után már hiába szeretné megváltoztatni a döntését. A legtöbb robotrepülőgépnél nincs lehetőség a már kilőtt eszköz visszahívására.
Ezzel szemben egy hajózó legénységgel és pilótával működtetett repülőgép esetében, ha a célterületen észleltek eltérnek a bevetési eligazítás során hallottaktól, akkor a legénység dönthet a támadás felfüggesztéséről, és visszatérhetnek. Ha szükséges a célpontot később újra támadhatják.

Az online változatot szerkesztette: Jakab András

Hozzászólások

Ókori hajóroncs igazolja Hérodotoszt

Ókori hajóroncs igazolja Hérodotoszt

A roncs a Nílusban fekvő elsüllyedt városnál, Thonisz-Héraklionnál került elő.

A szabadságharc dicső tábornoka

A szabadságharc dicső tábornoka

1794. március 14-én született Józef Zachariasz Bem, Bem József, avagy Bem apó, a lengyel és a magyar szabadságharc hőse.

Megtalálhatták a legendás skót hercegnő elveszett kolostorát

Megtalálhatták a legendás skót hercegnő elveszett kolostorát

Régészek és amatőr kutatók azonosíthatták Aebbe hercegnő zárdájának romjait.

Elveszett kincses hajó nyomára bukkanhattak

Elveszett kincses hajó nyomára bukkanhattak

Különleges horgonyra bukkantak a cornwalli Land's Endtől 32 kilométerre.

Újra látogatható a világ legrégebbi ismert temploma

Újra látogatható a világ legrégebbi ismert temploma

Hivatalosan is újranyitották a délkelet-törökországi Sanliurfa tartományban a világ legrégebbi ismert, mintegy 12 ezer éves templomát, Göbekli Tepét.

National Geographic 2019. márciusi címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

7 800 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket