Áron, Ferenc2020. április 02., csütörtök
Kultúra

Álmok óriása Sanghaj

National Geographic Magyarország

Minden városnak megvan a saját ritmusa, szívverése. Sanghaj tősgyökeres népe már-már külön törzset alkot, a Nyugat felfogásában a titokzatos Kínához, a többi kínai szemében viszont inkább a külvilághoz tartozik.

Írta: Brook Larmer
Fényképezte: Fritz Hoffmann

Egykor bunkernek használták Sanghajban, ma mintha külön univerzum lenne a föld alatt. Odafönt, a napsütötte járdán vándormunkások ücsörögnek, nyelik a rizst meg a tofut. Kikeményített fehér ingben pompázó hivatalnokok kerülgetik őket; munkába igyekeznek, rá se hederítenek a külföldi wc-ülőkéket kínáló kirakatra. Mögöttük fiatal lány tűnik el a kapualj torkában; lesiet a lépcsőn, és eltűnik a 0093-as mélyén.

Sammy, polgári nevén Sheng Jiahui, 22 esztendős. Belöki a bombabiztos dupla vasajtót, végigszalad a gyéren világított folyosón. Alig oldja a 0093-as félhomályát a természetellenes, zöldes derengés, ma is érezni a bunkerrendszerben a háború pállott leheletét. A kommunisták forradalma már a vég kezdete volt, sokáig nem talált magára, és azóta is keresi magát Kelet Párizsa.

Ajtó csikordul, fültépő hang, elektromos gitár szólója szaggatja szét a csöndet. Sammy és három másik sanghaji lány punkzenekara, a Black Luna próbál odabent, a szűkös odúban. A falon plakát, rajta a legenda, Jimi Hendrix. Paradoxon a javából: Sanghaj rettegő népének egykori búvóhelyén ma világhírnévre törő zenészpalánták verődnek össze. Száznál is több rockbanda bontogatta már szárnyait a 0093-as bugyrai mélyén (az utcanévből és a házszámból tevődött össze a bunker közkeletű neve). Nekik is köszönhető, hogy éledezik a város egykori kultúrája, újra elmosódni látszik a határ Kelet és Nyugat között.

Sammy ledobja a pulóverét, odaszökken a többiek közé. A zenekar belecsap a húrokba. Veszettül nyomják – a húszéves Orange a dobot püföli, Juice, a 23 éves gitáros vadul tépi a húrokat, Sammy önfeledten énekel, miközben a frufruja szinte önálló életre kel. Édesanyja még a régi iskolából való, a sanghaji opera énekesnője; ő azonban már új műfajban éli ki zenei adottságait. „Madárfiókák vagyunk, merészet álmodunk. Az egész világ hallhatja a hangunk!” – hirdeti a dal.

Minden városnak megvan a saját ritmusa, szívverése. Légkalapácsok, cölöpverő gépek, földgyaluk, daruk, szüntelen háttérrobaj – a világ egyik leggyorsabban fejlődő megapolisa. A felvonulási területek, gombamód szaporodó felhőkarcolók között hamar eltéved az ember. Szédítő tempójú az átalakulás, nem véletlenül lett Sanghaj a májustól októberig tartó Expo, a 2010-es világkiállítás házigazdája. Kína egyetlen igazi világvárosában mégsem a munkagépek, hanem a külföldi hatásokra éhező, és patinás múltját is visszaszerezni igyekvő kultúra diktálja a fejlődés ütemét. Sanghaj tősgyökeres népe már-már külön törzset alkot: nyelvében, szokásaiban, építészetében és konyhaművészetében is különbözik Kína többi lakójától. A hajpaj, vagyis a sanghaji stílus a messzi múltban gyökerezik – még abból az időből ered, amikor a honi vándormunkások mellett külföldi kalmárok is sokszor megfordultak errefelé, amikor állandóan érintkezett, s lassan összegyógyult itt keleti és nyugati világ. A színész Zhou Libo szerint: „Sanghaj a Nyugat felfogásában a titokzatos Kínához, a többi kínai szemében viszont inkább a külvilághoz tartozik.”

Itteni viszonylatban, például a hajdani császári rezidenciához, Pekinghez képest, fiatalnak és újgazdagnak számít Sanghaj. Másfél évszázada még szerény halászkikötő volt, bár születésétől fogva sejteni lehetett, hogy egyszer nagyváros lesz belőle. A britek által kikényszerített nankingi szerződés megnyitotta az utat az európai kereskedők előtt. Nem is Kína, hanem a külföldi hatalmak erejét jelképezte a folyóparton emelt tömör épületsor, a Bund. Brit bankárok, orosz táncosnők, amerikai hittérítők, francia világfik, zsidó zámkivetettek, turbános szikh testőrök – tarkabarka sereglet tódult ide a földkerekség minden tájáról.

Az 1930-as évekre Sanghaj a világ tíz legnagyobb városa közé emelkedett. Könnyű pénzkereset és laza erkölcsök: e kettőről lett nevezetes a maga nemében páratlan, soknemzetiségű metropolis. A britek, franciák és amerikaiak koncessziós negyedekre osztották a várost, tágas villákat építettek az árnyas utcákban. Az üzletek a legújabb divat- és luxuscikkeket kínálták, a városközpontban lóversenypálya épült. Éjszaka is pezsgett az élet az ezernyi lokálban, előkelő klubban, ópiumbarlangban, nyilvánosházban. (Mesélik, hogy egy időben több volt itt az örömlány, mint a világ bármely másik nagyvárosában.) Milliószám özönlöttek a kétkezi munkások az ország többi részéből, nekik köszönhette a város, hogy olyan szédítő iramban gyarapodott. Sokan menekültként jöttek, miután vidéken véres harcok törtek ki; első hullámuk az 1800-as évek közepén, a Tajping-felkelés kirobbanása után érte el a várost. A betelepülők kereskedőként, ügynökként, kuliként, bűnözőként igyekeztek boldogulni. A birodalom legnagyobb részén továbbra is paraszti sorban tengődött a lakosság, Sanghajban viszont szép lassan kiforrta magát Kína első modern városi közössége.

 

A teljes cikket elolvashatja a magazin 2010. augusztusi lapszámában.

Hozzászólások

Kapcsolat az ólombányászat és egy adott kor történelmi eseményei között

Kapcsolat az ólombányászat és egy adott kor történelmi eseményei között

Az alpesi gleccserekben lerakódott anyagok vizsgálatából következtethetni lehet történelmi eseményekre.

Négy aranyat szerzett az 1936-os berlini olimpián

Négy aranyat szerzett az 1936-os berlini olimpián

1980. március 31-én hunyt el a 20. század első felének legkiemelkedőbb amerikai atlétája, aki távolugrásban 25 évig tartotta a világcsúcsot.

Virtuális hitélet karantén idején

Virtuális hitélet karantén idején

Az olaszországi lakosok karantén idején biztonságos távolságból gyakorolják hitüket

Ókori kultusz helyszínére bukkantak

Ókori kultusz helyszínére bukkantak

A mezopotámiai városban Ningírszu istenséget tisztelték.

Cápa és delfin húsa is ott volt a neandervölgyiek étlapján

Cápa és delfin húsa is ott volt a neandervölgyiek étlapján

Egy portugáliai lelőhelyen előkerült maradványok sokat elárulnak ősi rokonaink étrendjéről.

National Geographic 2020. márciusi címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

9 960 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlapNational Geographic 2019. augusztusi címlapNational Geographic 2019. szeptemberi címlapNational Geographic 2019. októberi címlapNational Geographic 2019. novemberi címlapNational Geographic 2019. decemberi címlapNational Geographic 2020. januári címlapNational Geographic 2020. februári címlapNational Geographic 2020. márciusi címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket