Márk, Ányos2019. április 25., csütörtök
Kultúra

Algarve-ban, a világ végén

2016.06.29.Balogh Boglárka
National Geographic Magyarország

Algarve, Portugália egyik leggazdagabb régiója, 16 városával és 450 ezer fős népességével Európa délnyugati részének csücske, az egyik legkedveltebb úti cél.

Sagrest vagy pontosabban Cabo de Sao Vincente pontot régtől fogva a „világ végének” emlegetik, mivel a felfedezések előtti korszakban a helyiek úgy gondolták, innentől kezdve a tengeren túl már semmi sincsen. A vidék sziklákkal ölelt majd’ 16O kilométernyi partszakaszára, apró öbleibe, történelmi városaiba, és eldugott falvaiba nyaranta emberek millió sereglenek, hogy élvezzék az állandó napsütést, a homokos strandokat vagy a nyüzsgő éjszakai életet.

Kinyitom zöld lakókocsim ablakát Sagres egyik eldugott kis farmján, és kinézek a dús levelű fákra. A kora reggeli nap már most forróságszagot hoz a levegőben, innen is hallom a legelni induló tehenek kolompját, ahogy áthaladnak a mezőn a dombok felé.

Sietősen megmosdom a kinti kútnál, belebújok a papucsomba, majd kilépek a virágokkal és szőlőindákkal font kertbe, hogy még mielőtt nyakamba venném Dél-Portugália legnépszerűbb tengerpartjait, kimenjek a lagosi halpiacra.

A dimbes-dombos utakon, hófehérre meszelt házak közt kocsikázom Lagos felé, rákanyarodva a kikötő mellett futó piaci útra, sirályok keringenek a vitorlát bontó hajók közt. A város ősi falai még mindig állnak, az 5000 éves történelmi múlt nem tűnt el nyomtalanul. A 15. században a Tengerész Henrik által indított nagy felfedező utak kiindulópontja volt Lagos, a falakat még akkor építették, amikor Algarve kormányzójának itt működött a székhelye.

De a város nemcsak történelmi látnivalókban gazdag, a kacskaringós, lila virágos zsakaranda fákkal benőtt, csempékkel kirakott terei, napsütéses kávézói egész éven át szórakoztató programokat, élőzenét, középkori vásárokat vagy szabadtéri előadásokat kínálnak. Ahogy áthajtok a városon, szerencsére még semmit nem érezni a nyári turista invázióból, minden békés, csendes, az angol, német és francia családok hada még nem rohamozta meg a tengerpartokat, és nem változtatta át Algarve otthonos, kissé vidékies hangulatát egy túlnyüzsgő, vonzerejét vesztett, zajos nagyüzemmé.

Nyolc óra előtt még a parkolásért sem kell fizetni, így az autót az óvárosban hagyva lefutok a macskaköves, apró utcák egyikén. Lila szirmokat hord a nyári szellő a járdán, némelyiket egész magasra röpíti, majd finoman a karomra löki. Megállok az érdes törzsű, laza koronájú fák alagútja alatt, és felnézek az ágak közé. A lila tölcsérek vaskos szirmain átragyog a portugál napsugár. Egy újabb fuvallat most erőteljesen megrázza a fákat, júniusi virágeső vár, és a macskakő lila-kék színbe borul.

A piacra időben érkezem, a tengerről visszatérő halászok csak most pakolják ki a jégen tartósított friss árut, amikor meglátnak, mosolyogva integetnek, hogy nézzem meg az aznapi zsákmányt. Friss citrom és hal illat száll fel a pultok közül, az egyik összecsomózott hálóban hatalmas királyrákok fekszenek, languszták egymást és a jeget taposva próbálnak kétségbeesetten menekülni a műanyagládákból. Az öreg halász, aki maga mellé intett, most egy a jó kilós tintahalat vesz elő, majd az orrom alá dugja.

„Nézze ezt meg!”-mondja, és a hal csápos fejére mutat. Először nem értem, mit akar vele, de amikor közelebbről szemügyre veszem, meglátom, hogy a fehér fejet tarkító apró pöttyök a kidülledt szem körül lüktetni kezdenek, méretük és formájuk megváltozik, hol megnő majd visszahúzódik elképesztő színjátékot produkálva a bőrön.

„Még él”- mondja a halász büszkén, majd miután szeretettel lefekteti a tintahalat a szardíniák dombja mellé, egy sárga vödröt vesz elő, és tartalmát elém borítja.

„Fogadjunk ezt nem ismeri”- nevet rám. Igaza van, életemben nem láttam még ezt a köveken növő, összenőtt papagájkarmokra emlékeztető rákfajtát, a percebest, vagy ahogy a helyiek nevezik, kacsakagylót.

„Aranyárban mérjük- mondja a halász, és a markomba tesz párat, hogy közelebbről is megnézhessem a különlegességeket, amit 2O és 125 euró/ kg közötti az áron kínál, mert nagyon veszélyes a felszínre hozatala, ezeket nem tenyésztik sehol. A percebes az óceánok csúszós szikláin és barlangjaiban él, ott, ahol folyamatosan hatalmasak a hullámok. Nem egyszer szó szerint az életünket kockáztatjuk, amikor kötélen leereszkedünk a mélybe két hullám között, hogy leszedjük  kövekről és repedésekből. Ráadásul a lábunkkal nagyon erősen kell kapaszkodnunk, mert a percebest szépen, sérülés nélkül szabad csak levágni a helyükről. A másik módszer, amikor lemerülünk, de ez még veszélyesebb, hisz itt már a kötél sem tart meg minket. A legjobb akkor kimenni a tengerre, mikor apály van, és nyugodt a víz, de ilyenkor is előfordul hogy a 2-3 méteres mélységig lebukni nem elég.

Vegyen egy fél kilót, meglátja nem bánja meg! Nagyon egyszerű elkészíteni, forraljon fel vizet, tegyen bele sót, és lökje bele a rákokat, 1 perc után már eheti is őket. Csak erősen szét kell húzni a kagyló két végét, abban van benne a gumiszerű lilás hús.”

A rákok mellé kérek még 8 darab bébi tintahalat is, egy fej fokhagymát, meg egy jó nagy citromot, ebédre majd frissen elkészítem.

Bár az Algarve-ba utazók túlnyomó többsége a nagyvárosi nyüzsgést részesíti előnyben, én a tipikus turista útvonalról letérek, és Faro, Albufeira, Portimao, meg Lagos égig érő apartmanjai, divatos üzletei, vízi parkjai, és állatkertjei helyett inkább nekivágok a nyugati részen fekvő kicsi falvak, festői kikötők, és a helyi kézműves mesterek felfedezésének. Hisz itt vár az igazi élet!

A rejtett, homokos strandok és a szorosan melléjük települt kisvárosok környékén, vagy fenn a hegyek közt még mindig úgy telnek a hétköznapok, ahogy sok száz évvel ezelőtt. Míg sokuknál az évszakok határozzák meg a teendőket, télen a családok disznót ölnek, és gesztenyét gyűjtenek, majd mikor érik az olajbogyó vagy a narancs, szüretelnek, mások az ősi kézművességet, a fazekasságot űzik.

Portugália jelképe a kakas, ami a legtöbb házfalon, porcelán- vagy agyagedényen, de akár a kézműves csempéken is sokszor visszaköszön. A legenda szerint egy Santiago de Compostelába tartó zarándokot ártatlanul lopással vádoltak, és halálra ítéltek. Amikor az elítéltet még egyszer, utoljára a bíró elé vezették, az éppen vacsorázni készült, és egy sült kakas volt előtte a gazdagon terített asztal közepén. Az elítélt az ételre nézett, majd hangosan így szólt: „Nagyuram, a kakasa életre fog kelni, és kukorékolni fog ártatlanságomat bizonyítván!” Az őrök azonnal elvezették a vakmerő zarándokot, ám a szárnyas csakugyan életre kelt, és végül a rabot szabadon engedték.

A portugál tengerparti városokban megannyi kézzel festett kerámiatányér díszíti nem csak az udvarokat, de a házak falát is. Ennek hagyománya jóval a középkor előtti időkre nyúlik vissza, és szerencsére manapság újra virágkorát éli.

Júniusban későn tér a nap nyugovóra, így világos van még, mikor a hosszúra nyúlt kirándulás után besétálok Sagres egyik apró kocsmájába, hogy a helyiekkel megnézzem a soron következő EB futballmeccset. Míg a kockás inges férfiak méregerős bicat, vagyis eszpresszót isznak a sör mellé, addig a fehérre meszelt házak előtt a fejkendős, pöttöm asszonyok a padokon üldögélnek, vagy szardíniát sütögetnek, és jóízű kacagásuktól hangos a tér.

Portugália varázsa nem a kristálytiszta tengerpartokban, az állandó napsütésben vagy a történelmi múltban van, hanem a lakói szívében. Bármerre is induljunk el ebben a mosolygós országban, nem csak természeti szépségekre, vagy izgalmakra lelünk, de olyan eddig soha nem ismert kedélyre, ahol a mediterrán atmoszféra az európai civilizációval, az itt maradt mór kultúrával, és a keresztény hatással összefonódva valami egészen egyedi és sokszínű életérzést teremt, ahol az idelátogató úgy érzi, megérkezett.

Hozzászólások

A sör tarthatott fenn egy ősi társadalmat

A sör tarthatott fenn egy ősi társadalmat

Az inkákat megelőző perui birodalom sörfogyasztási és sörfőzési szokásait vizsgálta meg egy amerikai kutatócsoport.

Újabb bizonyíték Leonardo da Vinci kétkezességére

Újabb bizonyíték Leonardo da Vinci kétkezességére

Leonardo da Vinciről köztudott, hogy balkezes volt, azonban egy új olasz kutatás szerint mindkét kezét használta a festés és az írás során is.

Legenda és igaz történet Harkányból

Legenda és igaz történet Harkányból

Néhány régóta ismert gyógyfürdőhöz különleges történetek kapcsolódnak. Egy ilyen legenda szól a Tenkes-hegy lábánál feltörő gyógyító vízről is.

Vizelet árulkodik az anatóliai állattartás kezdeteiről

Vizelet árulkodik az anatóliai állattartás kezdeteiről

A hagyományos régészeti vizsgálatokat kiegészítő kémiai elemzések érdekes adatokkal szolgáltak a háziasítás legkorábbi időszakából.

Zobordarázs varázsa

Zobordarázs varázsa

Az újabb elbűvölő szlovákiai nevezetesség a Zobor-hegy nyugati gerincén található.

National Geographic 2019. áprilisi címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

7 800 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket