Etelka, Aletta, Adelaida2018. december 16., vasárnap
Kultúra

Húsvéti hagyományok őrzője: a tojásíró

2018.03.30.Sarusi István
National Geographic Magyarország

Már hetek óta roskadásig vannak az áruházak, boltok polcai húsvéti kellékekkel, csokinyulakkal és -tojásokkal. Ám a hagyománytisztelők számára mégsem igazán vonzó e kínálat.

Mosonyi Éva tojást díszít: most éppen az egykori Zsolnay-gyár falai között. Ma már kulturális intézményként működik a patinás épület. Egy ilyen archaikus környezethez jól illeszkedik a dédnagymama terítője, amivel az asztalt takartuk le. Ahogyan nagymamájától tanulta, gicével írja a tojásokat.

Persze, számukra is van lehetőség: némi kézügyességgel, szépérzékkel felvérteződve elkészíteni a tucattermékeknél számtalanszor eredetibb hímes tojásokat.

Tradicionálisan női tevékenység a tojásdekorálás. Ennek hátterében két közismert legenda áll: egyik, miszerint Mária éppen akkor gyűjtötte kötényébe a friss tojásokat, mikor Jézus kereszthalált halt. Nyomban odasietett, s a feszület alá helyezte a tojásokat, amikre egy csepp vér hullott, így festve pirosra mindet. Egy másik elbeszélés arról szól, hogy Mária Jézus halálhírét vitte a császárhoz, ám csak akkor léphetett a színe elé, ha ajándékot visz számára. Szegény asszony lévén tojásokat vett magához. Mikor elmesélte a feltámadás történetét, a felség azt mondta: csak akkor hiszi el mindezt, ha nyomban piros színűek lesznek a vitt tojások. Mire ez elhangzott, pirossá lett mindegyik.

Mosonyi Éva népi iparművész, Kézműves Remek díjas tojásíróval, a Népművészeti Egyesületek Szövetségének Tojásdíszítő Szakmai Bizottságának elnökével Pécsett találkoztam, autentikus környezetben, az egykori Zsolnay-gyár falai között.

„Mosonyi Éva vagyok, immár ötven éve tojásíró” – mutatkozott be a kezében táskát tartó hölgy. Ekkor még csak sejtettem, milyen kincseket hozott a fotózáshoz. „Ez úgy kezdődött, hogy kislánykoromban nagymamám odaállított a tűzhely mellé, és közösen díszítettünk tojásokat. Ő így mondta: írjuk a tojásokat. Ehhez volt egy pici szerszámunk: egy szőlővessző, tetején fém csövecskével: azt mártogattuk viaszba. S tényleg úgy írtuk vele a tojásokat, mintha írószerszám lenne” – kezdte a mesélést Mosonyi Éva. Számára is később derült ki – tényleg ez, tojásírás a szakmai neve a viaszos tojásdíszítési módnak, aminek lényege, hogy a tojást húsvétra „díszbe öltöztessük” – fogalmazott, miközben fényképezéshez pakolta és rendezte el a gondosan csomagolt hímeseket.

Tévedés lenne azonban azt hinni, hogy a kereszténység egyik legjelentősebb ünnepéhez kapcsolódó szokás kizárólagosan Jézus feltámadásához köthető. Romlandósága miatt kevés tárgyi emlék maradt fenn. Ilyen a 6-8. századi magyarországi avar sírban talált karcolt díszű tojás, „amit azért temettek az elhunyt mellé, hogy a túlvilágon táplálékul szolgáljon számára” – mondta Mosonyi Éva. Annál is régebbi a németországi „Worme mellett az i.sz. 320-ból datált sírban festett díszű tojás, a sziléziai Opole várásatásaiban (11. század) talált maradványok; továbbá tartós – sőt nemes – anyagokból készült tojásutánzatok különböző korokból.
A díszített tojás az ókor magas kultúráitól (beleértve az Európán kívülieket), Európa barbár népeitől a középkoron át napjainkig sokoldalú kultikus, társadalmi és esztétikai funkciókat töltött be a társadalmak különböző rétegeinél – áll a Magyar Néprajzi Lexikonban, amit a húsvéti tojás, hímes tojás, írott tojás, piros tojás szócikk írói azzal egészítenek ki, hogy: a húsvéti tojás húsvéti ajándék, amely bármely családi, lokális, jogi kapcsolat alapján adható. Korábban feudális szolgáltatás is volt. Keresztszülők keresztgyermekeknek és leányok az őket húsvéthétfőn meglocsoló fiatalembereknek adják.”

Igazi klasszikusként elmaradhatatlanok a piros tojások: rajtuk a hagyományos gereblyemotívummal, ami termés- és termékenységvarázsló szimbólumként ismeretes. Számtalan mintaváltozatban lehet gereblyét írni

Kékfestő tojások: mintájuk a kékfestő vásznakat idézik

Egyházi áldásban részesítésről a 4. századból, majd ennek hivatalos bevezetéséről, a 12. századból van tudomásunk. Szerencse azonban, hogy Malonyai Dezső író-művészettörténész (1866-1916) A magyar nép művészete címet viselő ötkötetes művében összefoglalt minden népművészeti ágat, így a tojásdíszítéssel is foglalkozott. „Ezt mi, tojásfestők is alapirodalomnak tekintjük. Ebben szerepelnek gyűjtések Zalából és Erdélyből, de maga a mintakincs, legyen szó a gereblyésről, avagy a tulipánosról, egyfajta egységességet mutat a Kárpát-medencében. Tehát nagyon nehéz ezekről eldönteni, pontosan honnan származnak, úgyhogy én óvakodnék ettől” – fejtette ki a tojásékítő, aki maga is egy iskolai múzeumlátogatás alkalmával szembesült vele, hogy a kékesdi tojásíró asszony nagymamájának tojásait látta viszont a vitrinekben. Ennek hatására Mosonyi Éva több mint 2000 darabból álló Hímestojás-mintakincstárat hozott létre kárpát-medencei motívumokból annak érdekében, hogy mintatanító nagymamájának szellemi örökségét fenntarthassa.

Amolyan korok-, kultúrák- és társadalmak közötti kapocsként jutottak el az ékes tojások a múltból a jelenbe. Ennek egyik lehetséges oka, hogy az egyházi szentelmények közé kerültek, másik, amit már a szakember tett hozzá: „évről-évre újabb és újabb tojásokat kellett készíteni.”

Elsősorban Európa keleti felén terjedt el a hímes tojás-kultusz: Közép- és Nyugat-Európában kisebb területeken van gyakorlatban, ám ott is általában egyszínűre festik a húsvéti tojást. Hazánk nagy részén ismert a húsvéti tojás hímzése tőlünk kelet, északi és déli irányban fekvő országokban a batikolás a húsvéti tojás díszítésének jellemző módja – derül ki a Néprajzi Lexikonból.

De milyen tojások kerülhetnek az íróasszonyok keze közé?
Vidékünkön hagyományosan a házi szárnyasok, a tyúk, kacsa, lúd és krédli (a japántyúk tájnyelvi nevén) tojásait díszítik. Noha távoli országokból, kontinensekről származó madarak, legyen szó akár emuról, vagy éppen struccról, tojásai egyaránt alkalmasak a feladatra, ezek díszítése nem volt szokás a Kárpát-medencében élő népek művészetében.

S ha már van megfelelően kiválasztott és előkészített (hibátlan héjú, sima felületű, ecetes vízben, puha ronggyal áttörölt, majd tiszta vízzel leöblített és megszáradt tojás) „alapanyag”, következhetnek a minták. Eleink főtt tojást használtak, mert azt az ünnep részeként elfogyasztották. Ma már azért kerülnek előtérbe a kifújt tojások, mert azok eltarthatóak, s a rajtuk lévő minta csupán így őrződhet meg.

Először is függőleges és vízszintes osztókörökkel bontjuk fel a tojás felületét: van kétfenekű, négy-, nyolc-, tizenkettő osztatú tojás aszerint, hogy milyen mintaszerkezetet képzelünk el rá. Például egy tulipáncsokornál megfelelő a négyes felosztás. Mintafajtától függően vagy vonalra (a fenyőág esetében) vagy a vonalak által határolt területre (így akár a tulipán) épülnek a minták, vagyis az első mintacsoportot növényi motívumok adják.
Másik nagy mintaterület a szerszámoké: hiszen ugye a tanyasi, falusi gazdálkodók sajátja volt ez az eszközcsoport is jó száz évvel ezelőtt. Megjelenik a borona, ásó. Sokkal jelentősebb üzenete van a gereblyének, mint amilyen könnyű megalkotni, ugyanis termés- és termékenységvarázsló erőt tulajdonítottak neki a régiek.
Következő nagy mintaegységet az állatok képviselik. Namost ebben az az érdekes, hogy nem feltétlenül az egész élőlény jelenik meg: hanem csak egy-egy része, ami voltaképpen a minta nevét is adja: nyúlfüle, békaülepe, kakastaraja. Aki ilyen tojást kap, az felér egy szerelmi vallomással. Azonkívül vannak még a vallási szimbólumok: mondjuk a kereszt. Előfordul olyan is, amikor nincsen különösebb minta, csupán nagyon szép osztófelületekkel, szimmetrikus formákat létrehozva dekorálják a tojást, vagy forgórózsával, ami ezekre épül.

Nem kimondottan eszközigényes a tojásírás: egy mécses, néhány gice és természetesen a „főszereplő”, tojás szükségeltetik hozzá, ami barna vagy fehér héjú is lehet. Azzal viszont ildomos számolni, hogy a barna héjúak kevésbé törékenyek, mint világosabb külsejű társaik, így kezdőknek azok javasoltak.

Minél inkább keletre tartunk, úgy válnak egyre ékesebbé a tojások: „az ukrán és hucul húsvéti tojások rendkívüli finomsága, bizánci eredetet tételez fel, több szín (sárga, barna, zöld) alkalmazására épült mintakincse utánozhatatlan – adja közre a Lexikon, majd némi betekintést nyújt elkészítésükbe. Több szín alkalmazása esetén a világos színűnek szánt részeket is viasszal fedik, majd a felület többi részéről vagy lemossák e színt (ecetes oldattal), vagy tovább festik sötétebb színű festéklében. A kemény viasz lekaparása után a színtelenül maradt díszítmény kirajzolódik.”

Maradván még néhány gondolat erejéig a színezésnél: a tojások pirosítása a vallásos emberek számára Krisztus kereszthalálának, feltámadásának jelképe, míg a mindennapi köztudatban a szeretet-szerelem szimbóluma. Mindemellett Mosonyi Évától azt is megtudtam, hogy régen a nagyon szegény családoknál nem pirosra, hanem hagymahéjjal sötétsárgára festették a hímeseket. Napjainkban is a vöröshagymahéj-főzet a legáltalánosabb.

Egy bodzalével színezett, majd maratással világosított, különleges hímes tojás

Milyen módon lehet mintázni a tojásokat?
Viaszba mártva, karcolással vagy berzseléssel, azaz növényrátéttel, amikor kis füvecskéket, lóherét szorítanak a tojáshoz – leggyakrabban harisnyával – és azzal együtt hagymalében megfőzik.

Bárki, bárhol, bármikor és bárhogyan díszített tojást, ezzel kapcsolatban egy dolog nagyon fontos, mégpedig, hogy régen a sonka mellett ez is tápláléknak számított. Ma már viszont alig díszítenek főtt tojást a lányok, mert egészen egyszerűen féltik alkotásukat attól, hogy megromlik. Sokkal inkább szeretnék megőrizni, megőriztetni azokat.

Tulajdonképpen praktikus dolog a mai kifújt tojáskészítés, de semmilyen hagyományban nem gyökerezik. Csupán a hímesek eltarthatóságát növeli, ugyanis azok belseje üres, így hosszú idővel sem fog megbüdösödni, mint a főtt tojás.

Ma azonban a kifújt tojások tartósságából adódóan – nem beszélve a fatojásokról – megvásároljuk, majd fiókba tesszük és a következő évben elővesszük őket. Így pedig nem tud e hagyomány nagymamáról unokára, vagy anyáról leányra továbböröklődni. Éppen ezért mindenkit arra biztatok, hogy főtt tojásokat díszítsen. Lényegtelen, hogy írókával ékesíti, berzseli, vagy karcolja, fő, hogy a háziasszony tegye oda őket a húsvéti asztalra, törjék meg – akármilyen nehezükre is esik – aztán egyék meg a tojásokat, és jövőre kezdjék újra. Ez a hagyomány alapja! Ráadásul most már nagypéntek szintúgy munkaszüneti nap, tehát üljünk le családunkkal és nagyanyáinkhoz hasonlóan mi is díszítsünk tojást.

Kicsit reneszánszát éli mostanság a tojásdíszítés – már eddig is sok gyerek és felnőtt tanulta meg játszóházakban, tojásműhelyekben e módszereket. Jól látom?
Igen, jó úton járunk! Ami azonban még teendő, hogy az ehhez kapcsolódó hagyományokat is tovább kell adnunk: bár sokan ismerik, mégis kevesek gyakorolják a locsolást. De számtalan olyan egyéb játék van, amit egykor a kapott hímessel űztek a fiúk. Példának okáért a tojáskoccintás. Amikor a csapatban járó ifjak ládikájukban összegyűjtötték a sok hímes tojást, próbát tettek: kinek van erősebb héjú hímese. Összekoccintották, és az nyert, akié nem törött el. Akié megsérült, azt elzsákmányolták egymástól és jóízűen megették. Éppen ezért ildomos főtt tojást készíteni – ezzel több hagyományt tartva életben.
Mind a mai napig hiszem, hogy e családi örökséget tovább kell, hogy vigyem!

Írta és fényképezte: Sarusi István

Hozzászólások

3500 éves temetőt találtak Egyiptomban

3500 éves temetőt találtak Egyiptomban

A szakértők szerint a lelőhely a 18. dinasztia korszakából származik.

Hundertwasser, az extravagáns művész

Hundertwasser, az extravagáns művész

Bécsben született Friedrich Stowasser néven, ebből „

Négyezer éves társasjátékra bukkantak

Négyezer éves társasjátékra bukkantak

A kivételes lelet egy azerbajdzsáni barlangban került elő.

Egy kicsiny falu gigabetleheme

Egy kicsiny falu gigabetleheme

Egy Somogy megyei kis faluban látható Európa legnagyobb betleheme.

Az amerikai álom, avagy egy félárva kivándorló világsikere

Az amerikai álom, avagy egy félárva kivándorló világsikere

145 évvel a farmernadrág feltalálása után egy német kisvárosba, Buttenheimbe vezetett az utam - Levi Strauss szülővárosába.

National Geographic 2018. decemberi címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

7 200 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket