Friderika2019. szeptember 20., péntek
Kultúra

Corvinakutatók nyomában

2019.02.07.Gáspár Ibolya
National Geographic Magyarország

Kecsesen egymásba fonódó indák, virágok és levelek színpompás táncát figyelem. Játékos hullámzásuk kékkel, sárgával, arannyal, bíborral és zölddel szövi be a lágyan megvilágított pergamenlapokat, a Ransanus-corvina címoldalait.

A növényi ornamentika részlete a Ransanus-corvina bal oldali címlapján, a kötet tartalommutatójának néhány sorával.
Forrás: BIBLIOTHECA CORVINA VIRTUALIS, OSZK

A lenyűgöző növényi motívumok sűrűjében bizonyítékok bújnak meg. Arról tanúskodnak, hogy az egyik legismertebb Mátyás-kódex díszítése nem Nápolyban, hanem a királyi udvarban működő reneszánsz könyvkészítő műhelyben született. A felfedezés önmagában is kivételes – Zsupán Edina érdeme, aki további corvinákról is igazolta a „budai eredetet”. A filológus az Országos Széchényi Könyvtár 2019. február 10-ig meghosszabbított időszaki tárlatán mutatja be saját és kutatótársai legújabb tudományos eredményeit. Ezek mentén a nagyközönség most először ismerheti meg az úgynevezett budai műhelyt is önálló egységként. A kiállítás pedig alapjaiban írja át eddigi ismereteinket a Corvina bibliotékáról. Ez alkalommal bepillantunk a kurátor corvinanyomozásának, vagy ahogyan ő nevezi, könyvrégészetének a részleteibe.

A Ransanus-corvina, amelyet eddig nápolyi munkának tartott a kutatás, ám Zsupán Edina bebizonyította, hogy a budai műhelyben született. A jobb oldali címlapján látható pompás miniatúra reprodukciójával találkozhatunk a leggyakrabban, ezáltal ma ez az egyik legismertebb kötete az egykori Corvina könyvtárnak. A kódex Pietro Ranzano lucerai püspök A magyar történelem rövid foglalata című művét tartalmazza. A humanista tudós bevezetője a „kötet” keletkezéstörténetét is magában foglalja. E szerint Beatrix királyné kérte fel arra, hogy alkosson egy „korszerű”, modern stílusú, szép latinsággal megfogalmazott művet a magyarok történelméről – és kiindulópontként a kezébe nyomott egy magyar krónikát, amelyet nem tartott egészen megfelelőnek. Utóbbi Thuróczy János krónikája lehetett (egyik királyi példánya csaknem karnyújtásnyira innen szintén megtekinthető a tárlaton), mert bár Ranzano történelmi munkája rövidebb, igen sok ponton megegyezik a két szöveg tartalma.
Forrás: Gáspár Ibolya

Mintha megállt volna az idő a hűvös termek félhomályában. A lámpák gyengéd fénysugaraiban fürdőző kötetek egy legendás korszak eltűnt gazdagságát idézik. Hajdanán Mátyás király könyvtárának kódexei és ősnyomtatványai egyetlen boltozatos teremben, a falakat borító intarziás, aranyozott fabútorzaton és körben elhelyezett míves ládákban sorakoztak, kötésük pedig ragyogott az aranytól. Az ablakokat színes üveg borította, amely különös játékot adott a fénynek, míg a polcokat rombuszmintás függönyök védték a portól – elevenednek fel bennem Naldo Naldi A fenséges könyvtár dicsérete című művének részletei, amelyeket az előcsarnokban olvastam.

A szinte teljesen megsemmisült bibliotékának jelenleg ez az alkotás a legrészletesebb egykorú „ismertetése” – kézirata egy corvinában maradt fenn, amely a lengyelországi Toruńban található. E szerint a könyvtár a palota egyik rejtett pontján, a kápolna mellett helyezkedett el. A király a két ablak között felállított, aranyos takaróval borított kereveten pihente ki a fáradalmait, valamint háromlábú ülőhelyek is voltak a helyiségben. „Apollón delphoi-i szentélyéhez hasonlóan, ahol a papnő, Pythia is tripuszon ülve fogadta az isteni jóslatot, a testet öltött Bölcsesség, vagyis maga a király is ezeken »fogadta« a legnagyobb szerzőket, ütötte fel alkotásaikat. Segítségükkel még inkább megismerhette uralkodói kötelességeit, Naldi értelmezésében tehát végső soron az alattvalók üdvét szolgálta a könyvtár” – mondja Zsupán Edina.

Naldo Naldi firenzei humanista egyben Mátyás megbízottja is volt: a király számára Firenzében dolgozó scriptorok, vagyis kódexmásolók munkáját felügyelte. 1488 körül írta meg terjedelmes epikus költeményét, amellyel – akaratlanul is – az Augusta Bibliotheca, vagyis a Fenséges könyvtár legendáját alkotta meg. „Az itáliai humanista azonban soha nem járt Budán. Valószínűleg annak a Taddeo Ugoletónak az instrukciói alapján dolgozott, aki akkoriban az uralkodó könyvtárának a fejlesztését irányította, és ennek kapcsán a városállamba utazott. Nem tudjuk, hogy a berendezésről és a könyvállományról szóló leírásaiban mennyire a valóságról és mennyire egy vágyott állapotról írt. Bár fenntartásokkal kell kezelnünk, műve mégis az egyik legfontosabb forrásunk” – magyarázza a kurátor. Naldi munkájával csaknem párhuzamosan, 1487 és 1490 között készült például a Philostratos-corvina is, amelynek titkaiba korábbi cikkünkben pillantottunk bele. A kutatók úgy vélik, mindkét alkotás annak a tudatosan kidolgozott humanista programnak a része, amelynek jóvoltából az a reprezentatív uralkodói bibliotéka megszületett, amelyet máig megőrzött az európai emlékezet.

A Corvina könyvtár állományát tudatosan, a korabeli műveltség, vagyis a humanizmus elvei alapján állították össze a Mátyás által megbízott, valószínűleg itáliai tudósok. Ennek jegyében átfogó teljességre törekedtek, tehát minden könyvet igyekeztek beszerezni, amit fontosnak tartottak. Ahogy Zsupán Edina meséli, a latin és görög szerzők, illetve az egyházatyák írásain kívül a corvinák fontos csoportját képezik a kortárs humanisták Mátyásnak ajánlott, Mátyáshoz, vagy Mátyásról írt művei. Mivel nem maradt fenn jegyzék a királyi könyvtár köteteiről, ezek több szempontból is fontos forrásként szolgálnak a kutatók számára – például arra is utalnak bennük szerzőik, hogy elsősorban a csillagászat (amely ekkor még egybefonódott az asztrológiával), az építészet, a történelem, a hadtudomány és a filozófia területe iránt érdeklődött Mátyás és udvara. A képen látható corvina a korszak leghíresebb csillagásza, Johann von Königsberg (Regiomontanus) 63 szabály az „első mozgató” táblázatához című művét tartalmazza Mátyás királynak szóló ajánlással. A kódex valószínűleg Vitéz János bíboros, esztergomi érsek környezetéből került a Corvina bibliotékába – a „hazai humanizmus atyja” az ifjú Hunyadi Mátyás taníttatását irányította, majd 1471-ig a király egyik legfőbb bizalmasa volt. Részben az ő ösztönzésére született meg a pozsonyi egyetem, az ő meghívására érkezett Budára az első nyomdász, Hess András, és Regiomontanus évekig az ő esztergomi udvarában dolgozott.
Forrás: TÖRÖK MÁTÉ, OSZK

Mátyás egykori fenséges gyűjteményének jelentős része elenyészett. Egykori pompájának őrzői azok a kötetek, amelyek megmenekültek és szétszóródtak a világban – Európától az Egyesült Államokig. E remekművek a 15. században luxustermékeknek számítottak, mára felbecsülhetetlen értékű műkincsekké váltak, Magyarországon pedig emellett nemzeti ereklyékké. Az itthon található darabok csaknem teljes kollekciója körülöttem pihen most a vitrinekben, hét társuk pedig külföldről tért haza a budai várhegyre. A Ransanus-corvina jobbára az Országos Széchényi Könyvtár trezorjának a védelmét élvezi, a tárlaton a Philostratos-corvinától pár lépésnyire csodálhatjuk meg. Mielőtt belemerülnénk a címlapjain kacskaringózó növényi motívumok, ezáltal pedig Zsupán Edina corvinanyomozásának a részleteibe, érdemes egy rövidke kitérőt tennünk – a corvinakutatás világába, amely éppolyan színes, szövevényes és többrétegű, mint a fent említett indadísz.

A világhírű Corvina könyvtár feltehetően 1526-ban, közvetlenül a mohácsi csatavesztés után pusztult el. Az épen maradt kötetek felkutatása már a 16. században megkezdődött, ám a ma ismert körülbelül 220 corvina csak több száz év alatt került elő – az egyik „utolsó” 2010-ben, Németh András jóvoltából, aki akkoriban az Országos Széchényi Könyvtárban dolgozott, jelenleg pedig a Vatikáni Apostoli Könyvtár munkatársa. E felfedezésekkel természetesen szorosan egybefonódik a tudósok vizsgálódása, akik a 17. században eredtek a legendás bibliotéka, illetve a bibliotéka legendájának nyomába – a mára kirajzolódott „Corvina-kép” tehát szintén több évszázados munka gyümölcse. A puzzle-darabokként összekapcsolódó alkotóelemeket mozaikról mozaikra gyűjtötték össze külföldi és hazai könyvtárosok, történészek, filológusok, irodalom- és művészettörténészek, valamint restaurátorok generációi.

A Corvina bibliotéka állománya főleg latin nyelvű kötetekből állt – ez volt a kor tudományos és szépirodalmi nyelve. A gyűjtemény különleges csoportját alkották a görög nyelvű kódexek. Az itt látható Mynas-kódex Párizsból érkezett a kiállításra, és a többi között annak egyik bizonyítéka, hogy Mátyás király és udvara élénken érdeklődött a hadtudomány iránt. Központi részét hadigépek szerkesztéséről, városostromokról szóló ókori szövegek alkotják, amelyek közül többet csupán ez a kötet őrzött meg, ezen az oldalon pedig ostromtorony ábrázolását láthatjuk. Ebben a korszakban a humanisták közül is csak kevesen rendelkeztek alapos görög nyelvtudással – Mátyás király udvarából jelenleg két ilyen tudós ismert a szakértők előtt. Antonio Bonfini, aki például a Philostratos-corvina szövegeit fordította, valamint Taddeo Ugoleto, Corvin János herceg nevelője, aki a kutatók szerint kiemelkedő szerepet játszott a könyvtár állományának a felépítésében.
Forrás: GÁSPÁR IBOLYA

Mátyás uralkodásáról kevés korabeli írott forrás áll rendelkezésünkre, mivel a királyi levéltár java ugyancsak megsemmisült – köztük azok a számadáskönyvek, amelyekben az udvar gazdálkodását jegyezték fel, például valószínűleg a corvinákra vonatkozó beszerzések részleteit is. A szakemberek így elsősorban a fellelt kötetekben rejlő, időnként csak nagyítóval kifürkészhető információk segítségével próbálták – és igyekeznek ma is – rekonstruálni a Corvina könyvtárat és történetét. Eközben tűnt elő apránként, hogy Budán reneszánsz könyvkészítő műhely is működött – létezését mintegy száz éve bizonyították neves kutatók. Köztük a jeles művészettörténész, Hoffmann Edith, aki a „termékek” egy csoportja mellett például meghatározta a miniátorok, így az „első címerfestő” alapvető stílusjegyeit is.

Azóta sokan bővítették a Corvina könyvtár történetének egyik legizgalmasabb fejezetét, ám a budai műhelyről szóló kutatási eredmények összefoglalására senki nem vállalkozott. Éppen színességéből adódóan ugyanis igencsak összetett területnek számít. Számos szempontból kell tanulmányozni egyenként és együtt is a köteteket – a másolók kéznyomától a tartalmukon át a művészeti kialakításukon és mestereik életművén keresztül egészen az utóéletükig. Emellett pedig még sok tudományos kérdés is tisztázásra várt, amelyek jelentős részét az elmúlt bő 25 évben válaszolták meg a témával foglalkozó kutatók – többek között Bolonyai Gábor, Karsay Orsolya, Mikó Árpád, Németh András, Pajorin Klára, Pócs Dániel, Rozsondai Marianne és a tárlat kurátora, Zsupán Edina – legújabb felfedezéseikkel. A kiállítás pedig ezek nyomán nem csupán a budai műhelyt tárja először elénk a régi és új felismerések összegzésével, de egyúttal felülvizsgálja a nagy elődök eddigi feltételezéseit is, és újrafesti a Corvina bibliotékáról kialakult képet.

Hosszú percekre elmerülök a Ransanus-corvina impozáns címlapjaiban. Mátyás király aranyos öltözékben ül bíbor kárpittal fedett trónusán, jobb kezében jogart tart, balján Beatrix királyné foglal helyet. Előttük fehér és fekete öltözetet viselő főpap áll – az uralkodói pár éppen a kötetben található mű szerzőjét, Pietro Ranzano püspököt fogadja. Például ezt a miniatúrát öleli körül az a sárga és kék akantuszos, pompás növényi ornamentika, amelynek részletei a kódex budai eredetéről tanúskodnak. Az indákat szamóca, ibolya és szegfű tarkítja, de zenélő puttók mellett legyet, csigát és ördögöt is láthatunk. „A mélyben közöttük megbúvó aranypöttyök és egészen apró tollrajzos díszecskék finomságai szolgálnak bizonyítékul” – mutatja Zsupán Edina immár könyvtári dolgozószobájában, és hogy jobban megfigyelhessük, kinagyítja a digitalizált corvinaoldalt a számítógép monitorján. „Az aranypöttyök sűrű elhelyezése, az aranybelső és a fekete kontúrvonal aránya, az abból körben induló picike tüskék hosszúsága, a tollrajzos díszecskék íveinek a hajlása, az azok végén látható fekete pöttyök együttese leplezi le a miniátort. Ezek az »első címerfestő« szükségnévvel ellátott itáliai, ám Budán tevékenykedő kismester »kezének« a jellegzetességei” – avat be corvinanyomozásának részleteibe.

A Ransanus-corvina bal oldali címlapjának felnagyított részlete. A digitális technika segítségével – például az Országos Széchényi Könyvtár Bibliotheca Corvina Virtualis honlapján – eddig láthatatlan részletek is feltárulnak a kutatók előtt, amelyeknek köszönhetően tovább pontosíthatják az eddigi elméleteket. A színes indák között megbúvó aranypöttyök és apró tollrajzos díszecskék leplezik le a kódexfestő „személyét”. Azonosításával sikerült Zsupán Edinának bizonyítania, hogy a kódexet a budai műhelyben készítették.
Forrás: BIBLIOTHECA CORVINA VIRTUALIS, OSZK

Miként rávilágít, a címlapok elrendezése – a nagy nyitóminiatúra, a kevés szöveg, valamint a dominánsan sárga-kék növényi széldíszítés – nem az itáliai, hanem a francia, illetve flamand kéziratok jellemzője. „Ezt próbálja meg utánozni a könyvfestő, de közben a stílusjegyei elárulják, mert az ösztönösen húzott vonalkáit nem tudja elrejteni. Még inkább igaz ez a corvina belső oldalaira: ahogy halad előre, az északi előkép egyre inkább a háttérbe szorul, mert nem a sajátja ez a kifejezésmód és nem tudja alkotó módon használni. Mivel a pergamen típusa is megegyezik azzal, ami a helyi készítésű köteteket jellemzi, úgy gondolom, a kódex a budai műhely terméke” – magyarázza a filológus, aki szerint legalább ketten dolgoztak a díszítéseken.

A Ransanus-corvina egyik belső oldalának (f119v) részlete. Az iniciálé melletti növényi díszítés már nem annyira összetett, mint a címlapon, és készítője sokkal inkább a szimmetriára törekszik. Zsupán Edina úgy véli, például ebben érhető tetten, ahogy az „első címerfestő” saját kifejezésmódja az utánozni próbált francia, illetve flamand stílus fölé emelkedik. Helyi eredetre utal a pergamen is. Egyrészt kicsit vastagabb az itáliai típusoknál, és hiányzik róla az azokat jellemző fényes, tojásfehérjével kidolgozott réteg. Másrészt megegyezik azoknak a kódexeknek a pergamenfajtájával, amelyekről más szempontok alapján igazolni lehetett, hogy Budán készültek. A reneszánsz díszkódexeknek egyébként – a liturgikus kötetek kivételével – többnyire csak a címlapjait díszítették figurális ábrázolásokkal, illetve csupán az egyes fejezetek kezdeténél helyeztek el növényi motívumokat és iniciálét, a tagolás érdekében.
Forrás: BIBLIOTHECA CORVINA VIRTUALIS, OSZK

Könyvfestőnk másokat követő technikája azonban korántsem „egyedi” – ahogy Zsupán Edina felismerte, a stílusimitáció a budai műhelyben bevett módszer volt. „A Ransanus-corvina ennek az egyik, különösen erőteljes példája: jól mutatja, hogy azok a kisebb mesterek, akik nem rendelkeztek saját karakteres formanyelvvel, hajlamosabbak voltak a »tehetségesebbektől« kölcsönözni. E címlapokon a legkülönfélébb stíluselemeket és motívumokat »ollózták össze«, a válogatás eredménye pedig teljesen egyedi összkép lett. Különösen Mátyás és Beatrix portréja, illetve beállításuk vall erről – mintha egy az egyben kivágták volna azokat más corvinákból” – fejtegeti a szakértő, aki nyomozása során aprólékosan és szisztematikusan megvizsgálta a köteteket, és összehasonlította a bennük rejlő részleteket. Végül sikerült azonosítania azokat a példányokat, amelyek kifestése a budai műhelyben készült.

A Georgius Trapezuntius grammatikai kézikönyvét, vagyis latin nyelvtankönyvét tartalmazó corvina címlapjának részlete. A kódex díszítése igazolhatóan az „első címerfestő” budai munkája, aki a saját stílusában dolgozik az oldalakon. A kurátor szerint a D iniciálé fölötti növénydíszen jól megfigyelhető, ahogy szimmetriára törekszik készítője, vagyis a mintázat középen két, szinte egyforma részre osztható. Ennek a „vízszintes elemnek” a 90 fokkal elfordított variációja köszön vissza a Ransanus-corvina iménti belső lapján, a bal oldali, függőleges ornamentikában, amelyet az előző képen láthatunk. A kismester kézjegye, hogy ecsetjét határozottan húzza, amely elnyúló, kis tömör cseppben mutatkozik meg. A jobb szélen látható bejegyzés a kódex „utóéletéről” mesél. A kötet több másik társával együtt Johannes Fabri bécsi püspök könyvtárába került, az előkelő főpap pedig titkárait 1540-ben arra kérte, könyveinek az elejére és végére – hogy ne kerülhessenek más kezébe – jegyezzék be: végrendeletileg a Szent Miklós Kollégiumra hagyományozza azokat. A corvina a Monarchia felbomlását követően, az 1932-es Velencei Egyezménynek megfelelően került vissza Magyarországra, és azóta is az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményét gyarapítja.
Forrás: BIBLIOTHECA CORVINA VIRTUALIS, OSZK

Persze neves itáliai kódexfestők – például a firenzei Francesco Rosselli, a szintén onnan származó Boccardino il Vecchio, vagy a milánói Francesco da Castello –, valamint kódexmásolók és könyvkötők is dolgoztak a budai műhelyben, amely független, jobbára egyenrangú, egymással párhuzamosan működő mesterekből állt. A miniátorok nem egyetlen vezető művész stílusát követték, hanem vagy saját formanyelvükkel teljesítették megbízásaikat, vagy egymástól másoltak – az előttük, illetve velük párhuzamosan ott munkálkodóktól. „Sikerült megállapítani, hogy a kötetek két dátum köré csoportosíthatóak: az 1480 körüli évekre, valamint az 1480-as évek végére – ezek voltak a műhely aktivitásának a csúcspontjai, jelentősebb korszakai” – összegzi a corvinakutató.

A Ransanus-corvina jobb oldali címlapjának miniatúrája azt a ceremóniát örökíti meg, amikor a kötet szerzője, Pietro Ranzano átadja elkészült művét Mátyás királynak és Beatrix királynénak. Az ábrázolást és a bevezetés első sorait keretező indák között például szamócát, zenélő puttót, legyet, ördögöt és csigát fedezhetünk fel. A naturalisztikus gyümölcsökkel és virágokkal, pici alakokkal és állatkákkal színesített sárga-kék növényi díszítés mellett a többi között az alakok beállítása a legkülönfélébb stíluselemek és formai motívumok sajátos keverékét tükrözi. Éppen ezért nem tudták a kutatók mindeddig „besorolni” a kódexet. Nápolyi munkának is azért tartotta a kutatás, mert a történeti mű írója, Pietro Ranzano onnan érkezett Mátyás udvarába.
Forrás: TÖRÖK MÁTÉ, OSZK

„Mivel az 1480 köré datálható corvinákban tendenciózusan Beatrix címere van, ezért úgy hiszem, hogy a budai műhely a királyné 1476-os érkezése után kezdte meg a működését. Valószínűleg Beatrix felől, illetve az ő itáliai udvartartásából indult az egész kezdeményezés. Annál is inkább, mert a királyné otthonából, Nápolyból édesapja igen híres Aragón könyvtárának a mintáját is magával hozta, amely mellett hercegnőként felnőtt. Mindez pedig arra utal, hogy a királyi könyvesház, illetve reprezentatív uralkodói bibliotéka is hasonlóképpen és ekkortájt jött létre, és nem Mátyás uralkodásának kezdetén, 1458-ban, ahogy eddig tartotta a kutatás” – véli Zsupán Edina. Miként arról korábban írtunk, az 1480-as évek végén készült corvinák csoportja pedig – a Philostratos-corvinával a középpontban – arról árulkodik, hogy Mátyás uralkodásának utolsó éveiben, 1487 és 1490 között vált a már meglévő királyi könyvesház azzá az egységes megjelenésű reneszánsz díszkönyvtárrá, amelyet ma Corvina bibliotékának nevezünk.

A budai műhely nem csupán a király számára készített köteteket, de az udvari adminisztrációban dolgozó tisztségviselők megrendelésére is, akik igyekeztek követni az uralkodó művészeti reprezentációjának a példáját. Mátyás reneszánsz udvari könyvkultúrája pedig a halálát követő évtizedekre is megtermékenyítőleg hatott. A mindezek jegyében született úgynevezett főpapi díszkódexek természetesen ugyancsak fontos adalékokkal szolgálnak a kutatóknak – az időszaki kiállítás 7 kötetet vonultat fel ebből a „típusból”, közülük négyet külföldi gyűjteményekből.

Kálmáncsehi Domonkos székesfehérvári nagyprépost New York-i breviárium és misszáléja, valamint párizsi imakönyve most szerepel először hazai kiállításon. És a francia fővárosból Szatmári György pécsi püspök breviáriuma, vagyis zsolozsmáskönyve is hazatért, amelynek lenyűgöző díszítését az 1510-es években készítette Firenzében Boccardino il Vecchio. Az a híres mester, aki ifjúkorában Mátyás egyik legreprezentatívabb kódexének, a Philostratos-corvinának a miniátora volt a budai műhelyben, az 1480-as évek végén. A két díszkódex pár napig még egymással szemben nyújtózkodik a vitrinekben. Majd társaikkal együtt ők is visszatérnek a raktárak mélyére, amelyek sötétjét ezután – megóvásuk érdekében – legalább öt évig nem hagyhatják el.

A kutatók munkája azonban korántsem ért véget, hiszen számos megválaszolatlan tudományos kérdés vár megfejtésre. A corvinanyomozókhoz pedig a kötetek újabb kiállításáig bárki csatlakozhat – a Bibliotheca Corvina Virtualis honlapon, amelyen az összes, máig azonosított corvina részletes adatlapja, valamint az Országos Széchényi Könyvtárban őrzött darabok valamennyi digitalizált oldala fellelhető.

A meghosszabbított Corvina könyvtár budai műhelye című kiállítás 2019. február 10-ig, csütörtökön, pénteken és vasárnap este 8-ig, szombaton pedig este 6 óráig látogatható az Országos Széchényi Könyvtárban.

A Corvina-cikkek az interjúk mellett a többi között az alábbi források felhasználásával készültek:
– A Corvina könyvtár budai műhelye. Kiállítási kalauz. Országos Széchényi Könyvtár 2018. november 6. – 2019. február 9. – The Corvina Library and the Buda Workshop. A Guide to the Exhibition. National Széchényi Library 6 November, 2018 – 9 February, 2019. Bevezető és összefoglaló táblák: Zsupán Edina, a kiállítás kurátora. Tárgyleírások: Zsupán Edina, Földesi Ferenc. Országos Széchényi Könyvtár, Budapest, 2018.
Bibliotheca Corvina Virtualis. Felelős szerkesztő: Zsupán Edina
– Földesi Ferenc: Mátyás budai könyvtára. In: Budapesti Helytörténeti Emlékkönyv VI. Szerk.: Gábriel Tibor. Budapest, 2010.
– Mikó Árpád: A reneszánsz művészet története Magyarországon. Akadémiai nagydoktori értekezés. Budapest, 2012.
– Sághy Marianne: Lélek, szerelem, hatalom. A Didymus-Corvina. Artmagazin, 2013/10. 60–63. o.

Hozzászólások

Rekonstruálták a klánháború áldozatának arcát

Rekonstruálták a klánháború áldozatának arcát

A férfi a 15. század véres konfliktusában esett el, majd különös sírba helyezték.

Megnyílt a 2019-es World Press Photo kiállítás Budapesten

Megnyílt a 2019-es World Press Photo kiállítás Budapesten

Huszonöt ország 43 fotóriporterének 143 képe látható a 2019-es World Press Photo kiállításon, amelyet szeptember 19-től lehet megtekintetni Budapesten, a Magyar Nemzeti Múzeumban.

Valóban Emmausz maradványait találhatták meg?

Valóban Emmausz maradványait találhatták meg?

A falu volt az a hely, ahol a Biblia szerint két tanítványa felismerte a feltámadt Jézus Krisztust.

Valószínű James Cook hajója került elő

Valószínű James Cook hajója került elő

Egy nemzetközi kutatócsoport lokalizálhatta a HMS Endeavour végső nyughelyét.

Marco Polo: a világ első bestsellerének szerzője

Marco Polo: a világ első bestsellerének szerzője

Marco Polo, a híres utazó élete során rengeteg lenyűgöző eredményt ért el, de alighanem a világ első bestsellerének megjelentetése volt a legfontosabb. Az 1300-ban kiadott könyvben 24 éven át tartó útját mutatta be Velencétől Ázsiáig és vissza.

Ajánlataink

Mátyás király díszkönyvtára, a Corvina Bibliotheca nyomában

Mátyás király díszkönyvtára, a Corvina Bibliotheca nyomában

Felbecsülhetetlen értékű corvinák és reneszánsz díszkódexek az Országos Széchényi Könyvtárban.

Tudomány Mátyás király udvarában

Tudomány Mátyás király udvarában

Csillagok, csillagképek - Tudomány Mátyás király udvarában címmel látható kiállítás MTA Könyvtár és Információs Központ székházában, Hunyadi Mátyás trónra lépésének 560. évfordulója alkalmából.

National Geographic 2019. szeptemberi címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

8 220 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlapNational Geographic 2019. augusztusi címlapNational Geographic 2019. szeptemberi címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket