Konstantin, András2019. május 21., kedd
Kultúra

A gonosz anatómiája 1. rész – Edward Hyde nyomában

2019.05.13.NG
National Geographic Magyarország

Ki nem érezte magában még a tehetetlen dühöt? Ki nem érezte még, hogy el kell fojtania a kikívánkozó gondolatait? Ki ne szeretett volna olykor emberfeletti erőt birtokolni? Ki ne érezte volna, akár csak egy pillanat erejéig, hogy a benne lángoló harag, akár tettekben is megnyilvánulna? Kiben nem ébred fel olykor a szunnyadó Edward Hyde?

Forrás: Bodó Viktória, Megyeri Balázs

Mindannyiunkban ott lakozik egy másik én, egy másik tükörkép, vívódásaink és belső konfliktusaink kiváltó oka s rajtunk múlik, megtaláljuk-e a közös hangot a béke érdekében, vagy hagyjuk elszabadulni, ahogy Dr.  Henry Jeckyll is tette.

„Az erkölcsi oldalon és a saját személyiségemen keresztül ismertem fel az emberben rejlő teljes és alapvető kettősséget, láttam, hogy ez a két véglet viaskodik tudatom csatamezején, és még ha ki is tudtam volna jelenteni, hogy valójában az egyik vagyok, azt csak azért tehettem volna meg, mert alapvetően mindkettő én voltam, éppen ezért nagyon régóta, már jóval azelőtt, hogy tudományos felfedezéseim sejteni kezdték volna egy ilyen csoda létrejöttének puszta lehetőségét, élvezettel ábrándoztam e két alkotóelem különválasztásáról. Úgy gondoltam, ha mindkét identitás külön testben lakhatna, az élet sokkal elviselhetőbbé válna…”  írja Dr. Henry Jekyll, ügyvédjének és barátjának, G.J. Uttersonnak hagyott vallomásában.

A skót születésű költő, író Robert Louis Stevenson (1850-1894) jócskán a pszichológia tudományának a hétköznapokba is beférkőző népszerűsége előtt megteremtette a disszociatív személyiségzavar, avagy a multiplex személyiségzavar archetipusát, a képzelet szülte Dr. Jekyll és Mr.Hyde személyében.  A jómódú és nagy tudású orvos, Henry Jekyll transzhumán metamorfózisa a mai napig rendszeresen visszatérő motívuma az irodalomnak és filmművészetnek. Gondoljunk csak a minden évben a mozik műsorait elárasztó szuperhős filmekre, ahol a történetek alapjául egy meglehetősen snájdig hérosz bukása és felemelkedése, majd emberből szuperteremtménnyé válása szolgál, amit a saját belső vívódása előz meg. Persze, elmaradhatatlan velejárója a diadalmenetnek néhány CGI (Computer-Generated Imagery – számítógépen létrehozott) képpofon és pár jó arc félűrlény haver valami távoli naprendszerből, de ez mit sem vesz el hősünk győzelmének értékéből. A legszembetűnőbb párhuzam Stevenson különös főszereplőjével, talán a Stan Lee által felépített Marvel birodalom Hulk nevű figurájában lelhető fel.
Dr. Bruce Banner egy furcsa, kísérleti szer hatására  hatalmas zöld szörnyé változik, a Hulkká. Szerintem már mindannyian voltunk fesztiválon, tudjuk milyen érzés lehet. Hulk gatyájának rejtélyén túl (ami vele együtt nő és zsugorodik, miközben minden más ruhadarab szétszakad), még izgalmasabb a tény, miszerint Dr. Banner alternatív személyisége, nemcsak mentálisan, de anatómiailag is önálló identitás, éppúgy, mint Edward Hyde, akinek csúf és eltorzult külseje elborzasztja és megijeszti az embereket. A skót regényíró művében azonban megjelenik egy köztiszteletben álló, népszerű orvos is. Kettejük  viszonya rávilágít a jó és rossz harcára, ami az ember tudatára ébredésével egy idős, az örökkévalóságból ered és talán ott is ér véget. Kíváncsiságunk és annak alkalmazásába állítható technológiánk fejlődésének hála, minden nappal közelebb kerülünk az Univerzum és saját magunk megismeréséhez, mégis ezzel a megismeréssel újabb és újabb kérdések merülnek föl.

Nézzük például az agykutatás és a pszichológia aspektusából! Mire képes az elme vagy annak a zavara? Hol vannak ennek az antómiai határai? Van egyáltalán határ? Dr. Henry Jekyll tragikus és hátborzongató története valósággá válhat?

Mitől lesz valaki vagy valami gonosz? Dr. Philip Zimbardo, a Stanfordi Egyetem pszichológus professzora barátját és mentorát, Irving Sarnoffot idézve úgy fogalmaz a Lucifer-hatás című könyvében, hogy „gonoszt tesz, aki tudásánál rosszabbul cselekszik”. Előadásai során hozzáteszi: „gonoszt tesz az, aki ártatlan embereknek akar szándékosan ártani”  A szándékos ártani akarás valóban a gonosz műve, mely azonban véleményem szerint nemcsak embertársaink felé irányulhat, hanem önmagunk, az állatvilág és a növényvilág felé is, egyszóval mindenfelé, ami él. Az ártó szándék kialakulásáért  az emberi pszichével foglalkozó tudományok sok esetben az emberi elme mélységeiben meghúzódó személyiségzavarokat teszik felelőssé.

A személyiségzavar a jelenlegi pszichiátriai diagnosztikai rendszerek által használt gyűjtőfogalom, több csoportja és altípusa is létezik. A klinikumban személyiségzavar az, amikor a magatartás és a belső élményvilág sajátos és stabil mintázata kifejezetten eltér az adott kulturális közeg megszokott normáitól, elvárásaitól. A személyiségzavar olyan funkcióterületeket érint, mint a kogníció (ahogy az egyén önmagát, másokat és az eseményeket észleli és értelmezi), az affektivitás (az érzelmi válaszkészség tartománya, intenzitása, labilitása, adekvátsága), az interperszonalitás működése vagy az impulzuskontroll (azonnali cselekvés fölötti uralom).

A DSM (mentális rendellenességek kórmeghatározása) mely a legszélesebb körben elfogadott pszichiátriai osztályozó rendszer, a legalkalmasabb a személyiségzavarok bemutatására, 3 csoportra, azaz klaszterre osztja a személyiségzavarokat:

Az „A” klaszterbe tartozik: a paranoid, a szkizoid és a szkizotípiás személyiségzavar.

A „B”klaszterhez soroljuk a nárcisztikus, a hisztrionikus,  a borderline, és az antiszociális személyiségzavarokat.

A „C” klaszter tagjai a dependens, az elkerülő, az obszecessziv-kompulzív , és a passzív-agresszív személyiségzavarral küzdők.

A szkizofréniát a gondolatok, cselekedetek és érzések közti összeomlás jellemzi. A szkizofrénia nem egyenlő a tudathasadással, ez utóbbit disszociatív vagy multiplex személyiségzavarnak nevezzük. Ezen betegséggel harcolóknak a személyisége, tudata, kettő vagy több elkülönült identitással rendelkezik. A személyiségeknek saját nevük, saját emlékeik vannak.
A disszociatív (konverziós ) zavarok közös alapja, hogy részlegesen vagy teljesen megszűnik az integráció az emlékek, az identitás-tudat, a pillanatnyi érzések és a testmozgások kontrollja között.
A holland Groningeni Egyetemi kórház kutatásában dokumentálták 11 disszociatív zavaros nőbeteg pozitronemissziós tomográfiával történt vizsgálatát, minek során egyik vagy másik személyiségükkel történt eseményeket olvastak fel nekik. A felolvasás idején az egyik személyiség sajátjaként értelmezte a hallottakat, így ilyenkor az agy limbikus, érzelmi területe mutatott aktivitást, míg a másik személyiség nem ismerte fel az elhangzottakat, ebben az esetben az egész agy területén láthatóak voltak reakciók.
Bár egy ember agyáról beszélünk, mégis, a személyiségzavar betegsége miatt, különböző régiókban volt detektálható az aktivitás, attól függően, hogy a beteg melyik személyisége volt éppen jelen a kísérlet során.

Egy másik különleges eset történt két német pszichológus, Dr. Hans Strasburger és Dr. Bruno Waldvogel praxisában. Pár éve találkozott először a 33 éves multiplex személyiségzavaros nővel, B.T.-vel, aki húsz éves korában veszítette el látását egy balesetben. A vakságát egy agysérülés okozta rendellenesség, a kérgi vakság idézte elő. Ha ez nem lett volna elég, B.T.-nél 10 különböző személyiség jelenlétét állapították meg. Négy éve járt terápiára, mikor egyszer csak megtörtént a csoda, még ha egy kis időre is, de visszanyerte látását. Strasbourger és Waldvogel EEG-vel, azaz elektroenkefalográfiával  vizsgálta B.T. agyhullámait, hogy megmérjék a vizuálisan kiválasztott válaszait, azaz a VEP-et. A VEP (visual evoked potential) egy elektromos válaszreakció, ami az agy látókérgének stimulációjakor jelenik meg, ha nincs VEP, kijelenthetjük, a páciens vak.
A mérések szerint B.T. normális VEP reakciókat produkált, ha a látó személyisége került előtérbe, amikor azonban a nem látók vették át az irányítást, a reakciók megszűntek. Látó fázisban 100 milliszekundummal a stimuláció után fellépett a reakció, de elmaradt, ha a páciens éppen a vak fázisban volt, derül ki Walvogelék vizsgálatából.

Egyszerűbb lenne a szkeptikusok kedvében járni és azt mondani, B.T. manipulálta az eredményeket, de nincs olyan biológiai folyamat, ami ennyire gyors változásokkal járna, ugyanis B.T. másodpercek alatt nyerte vissza látását és hasonlóan rövid idő alatt vakult meg ismét.

Forrás: Bodó Viktória, Megyeri Balázs

A disszociatív személyiségzavar esetén az agy képes személyiségre szabottan működni, képes az érzékszerveket és a válaszreakcióit az aktuális identitáshoz igazítani, alkalmazkodva a psziché állapotához. Mindannyian láttunk már, ha csak képen vagy felvételen is, emberi agyat. Jól láthatóan 3 részre tagolhatjuk, a nagyagyra (cerebrumra), a kisagyra (cerebellumra), és az agytörzsre (truncus cerebrire). Ha felülről nézzük  a  nagyagy látszik, melyet egy nyílirányú barázda, két szimmetrikus félre (hemispheriumra) oszt. A kisagy a nagyagy nyakszirtlebenyeitől a kemény agyhártya lemezével elválasztva, a hátsó koponyagödörben található. Felszínén számos tekervényt és barázdát látunk, melyek többé-kevésbé párhuzamosak és levélszerűek (folia cerebbeli) Az agytörzset két részre oszthatjuk, alsó agytörzsre, ami a nyúltvelőt (medulla oblongatat), a hidat (pons) és a középagyat (mesencephalon) foglalja magába, míg az előagy központi helyzetű szürkeállományi részeit felső agytörzsnek is nevezzük. A szürkeállomány (agykéreg, cortex cerebri) átlagban 4 mm vastagságú rétegben veszi körül a féltekéket. Az érzékszervi (szenzoros) kérgi központok közül a legfontosabb a látó – és a hallóközpont. A látás elsődleges kérgi központja a nyakszirti lebeny medialis felszínén a fissura calcarina felső és alsó ajkán találhatóak.
A látott kép detektálása, az elsődleges központ körüli másodlagos kérgi központokban megy végbe, ahol a látási emlékképek tárolódnak. Ez utóbbi központ sérülése esetén a beteg látja ugyan a tárgyakat de nem képes felismerni őket, hasonló a helyzet, ha a másodlagos optikai centrum, az olvasáscentrum sérül, amely a szóképek tárolásának helye. Kiesésének következményeképp a beteg a látott szavakat nem ismeri fel, idegen, ismeretlen nyelvként kezeli a sajátját. A látás ténye önmagában nem jelenti a látottak értelmezését.

Az agy elképesztően komplex rendszer és a fent említettek pusztán töredékei a teljes anatómiájának, de kiemelve a látás szerepét világosan szemléltethető , milyen összetett folyamatok eredményeképp jutunk el percepcióinkhoz, vagyis az érzékeléseinkhez. B.T. esetében a saját agya képes volt a kérgi vakságot, a külvilág érzékelésének hiányát egy személyiséghez kötni, míg más identitás esetben teljesen jól látott.  Vajon ez a holnap gyógyászatának kulcsa vagy a remélhetőleg távoli jövő egy reális veszélye? Mesterségesen létre tudunk hozni majd új személyiségeket? Ezen identitások ha egészségesek, a test túlélhet bármit?  Ha az egyik személyiség egy magas, izmos, erős góliát, a másik egy kicsiny, gyenge gnóm, akkor ez miként és mennyire fog megjelenni a fizikumon? Élhet egy testben a jó és a gonosz? És mi van akkor, ha a személyiségek nem szeretik egymást? Dr. Strasbourger és Waldvogel eredményei alátámasztották az állítást, miszerint az agy nem ismer lehetetlent. De hol a határ? Van egyáltalán határ? Ezek szerint Edward Hyde mégsem teljes mértékben a képzelet szüleménye. Robert Lewis Stevenson látnok lett volna, vagy csak többet tudott a személyiségről, mint a kor tudósai?

Megyeri Balázs
Forrás: Victor Sabo

Cikksorozatommal legendás gonoszok és mitikus szörnyek nyomába eredek, olyan tudományok jeles képviselőit hívom segítségül, mint a pszichológia, az orvostudomány, a történettudomány, a teológia, az irodalom vagy épp a filmművészet. Tartsatok velünk!

Írta: Megyeri Balázs

 

 

 

 

Hozzászólások

Ókori erődítményt tártak föl Egyiptomban

Ókori erődítményt tártak föl Egyiptomban

Az erődítmény a 26. dinasztia korából származik.

Vadonatúj főváros a tervasztalról

Vadonatúj főváros a tervasztalról

A 2,5 milliós Brazíliaváros különleges története.

Meteorit hozta létre Tutanhamon nyakékének díszét

Meteorit hozta létre Tutanhamon nyakékének díszét

A Szaharában máig fellelhetőek egy 29 millió évvel ezelőtti becsapódás nyomai: a különleges, sárga üvegdarabok.

230 éves titkos kód várja a megfejtőjét

230 éves titkos kód várja a megfejtőjét

A különös, 18. századi felirat egy francia falu egyik szikláján olvasható.

Közel tízezer éves rágókat vizsgáltak a szakértők

Közel tízezer éves rágókat vizsgáltak a szakértők

A leletek ősi skandináv emberek DNS-ét őrzik.

National Geographic 2019. májusi címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

7 800 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket