Meglepő leletek kerültek elő Írországban
Már jó kétszáz esztendeje kutatott megalitikus emlékhely legújabb feltáró munkálatai során a régészek számára is meglepő tárgyi leletek kerültek elő.
Az írországi thejournal.ie weboldalán megjelentek szerint, az Institute of Technonlogy Sligo (IT Sligo) szakemberei és az intézmény régészetet tanuló diákjai egy kéthetes oktatási ásatáson vettek részt, 2019. május végén.
A Sligo megyében található Carrowmore megalitikus temető területén számos kőgyűrű, sírkamra és sírgödör található. Írország legnagyobb és legősibb, Kr. e. 3600 körüli időből való, ún. folyosósírokat is rejtő helyszínét három oldalról víz öleli körbe.
Meg kell jegyezni, hogy a helyszínnek nem tett jót, hogy a 19. században a területet földrengés rázta meg, de az éveken át tartó kavicsbányászat sem.
Amit az ITSligo szakemberei (Dr. Marion Dowd és Dr. James Bonsall régészék vezetésével) a feltáráson találtak, arra utalt, hogy a kör alakú árokkal határolt, a felszínből kiemelkedő halom (kövekből körkörösen kialakított terület, belsejében faszénben dús talajjal) nem sírhalom, mint ezt korábban gondolták. Meg kell jegyezni, Dr. James Bonsall tanulók egy csoportjával már 2016-ban végzett itt geofizikai felmérést, hogy megismerjék a talajviszonyokat. Az már akkor kiderült, hogy az eredetileg sírhalomnak vélt terület közepén gödör van, amit kör alakú árok övez. Ennek ismeretében döntöttek úgy, hogy itt feltárást kell végezni.
Annak ellenére, hogy az ősi emléknek csupán 10 százalékát ásták fel, a halmon belül és annak környezetében számos, történelem előtti időkből származó, háromszázötvennél is több szerszám került elő. Valamikori használóik mindezeket a különösen kemény kovakőből készítették. A fellelt eszközökről, köztük kaparók és pengék, a régészek úgy gondolják, hogy olyan munkák során használták, mint például: állati bőrök feldolgozása, ételek aprítása, előkészítése vagy éppen kosarak készítése.
Az ír honlapon úgy fogalmaz Dr. Marion Dowd, hogy mindez „lényegében őskori szerszámkészlet”. Azt is hozzátette, hogy mostantól a feltárt darabok utólagos elemzése következik, remélhetőleg néhány hónap múlva már új tudományos eredményekről számolhatnak be. A kutatónő szerint egyelőre csak annyit mondhatnak, hogy ez egy meglehetősen rejtélyes őskori emlék, „valami más és új”.