Együtt enni: öröm!
Nem csupán azért eszünk, hogy életben maradjunk. A közös étkezések során barátságok, szerelmek szövődnek, hálát adhatunk mindennapi betevőnkért.
Írta: Victoria Pope
Az ennivaló megosztása ősidők óta része az ember életének. Tel-Aviv mellett, a Keszem-barlangban a régészek 300 ezer éves tűzhelyt, és azon ételek nyomait találták meg. Az ember eszerint már akkor társaságban evett. A Vezúv hamuja alól kerekded cipó került elő, rajta célszerű „irdalás”, hogy el lehessen osztani.
Jószerével minden nyelvben létezik a kifejezés: „megosztják egymással kenyerüket” – miként Jézus tette tanítványaival az utolsó vacsorán. Játék közben a kisgyerek ételeket formáz homokból, zsúrra hívja meg társait, tízórait cserél legjobb barátjával – tehát már utánozza a felnőttek étkezési rítusait.
Kicsi korunktól édességgel ünnepeljük születésnapunkat. A közös étkezés adta összetartozás végigkíséri életünket, sőt egyes népek hiedelmei szerint a túlvilági létet is. Némely kultúrákban a hagyományok része, hogy ételt helyeznek el a halott sírján; így tudatják az elhunyttal, hogy nem feledkeznek meg róla. Az ünnep még ínséges időkben is fontos számunkra.
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2014. decemberi lapszámában.