Kurdisztán
Vége az „arany évtized”-nek, szülőföldjük védelmében a kurd fiatalok harcba szállnak az Iszlám Állam, az ISIS csapatai ellen.
Írta: Neil Shea
Fényképezte: Jurij Kozirev
Önálló kultúrájuk, saját nyelvük ellenére a kurdok (néhány rövid időszakot leszámítva) soha nem léteztek önálló nemzetként: mindig erősebb szomszéd árnyékában, a perzsa, az arab, az Oszmán-török Birodalom fennhatósága alatt éltek. A Szíriában, Irakban, Törökországban és Iránban élő kurd népesség lélekszáma összesen mintegy 25 millió lehet, de az adatok korántsem pontosak. Gyakorta hallani a kurdokról: „a legnagyobb nemzet saját állam nélkül”. Alapjában véve helytálló ez a megállapítás, ám félrevezető, merthogy nemzeti egységet sugall, holott a kurd nemzet messze nem mondható egységesnek.
Egyrészt a kurdok térségről térségre más-más nyelvjárást beszélnek, másrészt helyi érdekeltségű, sokszor egymással is viszályokba keveredő pártokba tömörülnek. Így ha adódna is lehetőségük, aligha igyekeznének egységes állammá szervezni különálló területeiket. Lelkük mélyén nem is hiszik, hogy lehet még jövőjük – inkább hősi, tragikus múltjukba révednek vissza.
A kurd népcsoportok közül tulajdonképpen az iraki kurdok kerültek a legközelebb a függetlenséghez. Saját parlamentjük, elnökük, kőolajvezetékük és önálló haderejük van. Harcosaikat úgy nevezik: pesmerga; az elnevezés nagyjából annyit jelent: „aki szembe mer nézni a halállal”.
A tényt, hogy Irakhoz tartoznak, már réges-rég szükségszerű rossznak tekintik: olyan állapotnak, amelyhez legfőképpen a Nyugat, elsősorban az Egyesült Államok ragaszkodik.
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2016. márciusi lapszámában.