István, Bernát2019. augusztus 20., kedd
Természet

A magyarországi denevérek nyomában

National Geographic Magyarország

Vérszívó, kártékony és agresszív – a legtöbb embernek ez jut eszébe a denevérekről, holott igen jámbor és érdekes állatokról van szó. A denevérek rendjébe csak hazánkban 28 faj tartozik. Bár 1901 óta – Európában elsőként – védettek, állományuk a barlangok fokozódó zavarása miatt drasztikusan lecsökkent.

A hazai denevér állomány az utóbbi negyven-ötven évben közel egytizedére esett vissza, elsősorban az elmúlt évtizedekben egyre népszerűbbé váló barlangászat és barlangturizmus okozta zavarások miatt. Értelemszerűen a jelenség leginkább a barlanglakó fajokat érinti, amelyek téli és nyári szálláshelye egyaránt barlangban van, vagy amelyek a nyarat épületekben töltik, de télen barlangokba húzódnak vissza (pl. a patkósdenevér, a közönséges, hegyesorrú és hosszúszárnyú denevér).

Az épületek padlásterébe, harangtornyokba nyáron beköltöző fajok viszont a „modernizáció áldozatai”: mivel az elektromos működtetésű harangok berendezései igen érzékenyek a denevérek, galambok és egyéb állatok mozgására, piszkítására, ezért ezeken a helyeken sűrű hálókkal, rácsokkal tartják távol a „nem kívánatos” lakókat.

Ráadásul a nagyüzemi erdőgazdálkodás során alkalmazott eljárások miatt eltűnnek az idős, odvas fák, amelyek kiváló búvóhelyet biztosítanak nem csak a denevérek, de számos kisebb állat, rovar számára is. „Mindezek ellenére a faodúkban tanyázó denevérek populációja csökkent a legkevésbé” – nyilatkozta lapunknak Paulovics Péter denevér szakértő, a CSEMETE Természet- és Környezetvédelmi Egyesület munkatársa.

Míg az ötvenes években a középhegységeink barlangjaiban nyáron is több száz példányos kolóniák éltek, a legújabb kutatások kimutatták, hogy a barlangászat és a barlangturizmus fellendülésével a barlangokból szinte teljesen eltűntek ezek a kölykező csoportok. Ma csak a Bükk és az Aggteleki-karszt barlangjaiban találhatunk nagyobb nyári, vagyis szülőkolóniákat. Az ország többi területén a földalatti szálláshelyhez kötött fajok egyre inkább a felhagyott, zavartalan bányákban fordulnak elő. A zavarás azért jelent komoly veszélyt, mert a téli álmot alvó állatok energia tartaléka a téli időszak alatt nagyon lecsökken, és ha zavarás esetén kénytelenek szálláshelyet változtatni, a mozgás több hétre való energiatartalékukat is felemésztheti.

Egyes fajok több száz kilométerre is vonulhatnak

A denevérek nyári és téli szálláshelyük távolsága alapján igen eltérőek lehetnek. Egyes fajok a nyári szálláshelytől alig pár méterre találnak maguknak téli pihenőhelyet, így a vándorlás akár rekord értékű, 10-15 méter is lehet, pl. a nyári szálláshelyül szolgáló padlás és a téli pihenőhely – pince – között, mint többek között a kis patkósdenevér (Rhinolophus hipposideros), vagy a szürke hosszúfülű denevér (Plecotus austriacus) esetében.

A közepes vonulási távolságú fajok, amilyen a fokozottan védett pisze denevér (Barbastella barbastellus) vagy a gyakori vízi denevér (Myotis daubentonii), 10-100 kilométert is repülhetnek a két hely között.

A harmadik csoportba a fecskeszárnyú denevérek (Nyctalus fajok) vagy a törpedenevérek (Pipistrellus fajok) tartoznak, amelyek több mint száz kilométert is megtesznek, mire megfelelő téli szálláshelyet találnak. A nagy távolságra vonulóknál megfigyelhető egy északkelet-délnyugati irányultság is, vagyis ez a madarakéhoz hasonló, igazi vonulás. A balti országokból származó, ott meggyűrűzött korai denevérek (Nyctalus noctula) és az apró durvavitorlájú denevérek (Pipistrellus nathusii) közül számos példányt rendszeresen visszafognak Spanyolországban és Dél-Franciaországban.

Hazánkban helyezték először védelem alá a denevéreket

Bár a denevérek 1901 óta védettek Magyarországon, – európai viszonylatban elsőként nálunk helyezték őket védelem alá -, a hazai védelmi munka csak a kilencvenes évek elején kezdett felélénkülni. A hazai és a kárpát-medencei állomány első széleskörű felmérését azonban Topál György kezdte meg az 1950-es években, amelyet fosszilis leletek vizsgálatával egészített ki. Az ő nevéhez fűződik a madárgyűrűzéshez hasonló denevérgyűrűzés módszerének hazai bevezetése, melynek során több mint 25 ezer egyedet sikerült megjelölnie.

A kezdeti kutatások elsősorban faunisztikai jellegű felmérések voltak, hiszen több területről – például a Bakonyról – alig állt rendelkezésre használható adat a denevérállományt illetően. A kutatások kiterjedtek a fajok szálláshelyével, aktivitásával és vándorlásával kapcsolatos vizsgálatokra.

Európai viszonylatban is egyedülálló eredményt hozhat az a jelenleg folyamatban lévő fejlesztő munka, melynek célja egy olyan számítógépes program kidolgozása, amely a detektorral felvett ultrahang alapján maga dolgozná fel az adatokat, és határozná meg a fajt.

„Igen keveset tudunk még a denevérek vándorlásáról” – mondta el a szakértő. „Míg a szálláshely típusokról, az ottani viselkedésmódról már viszonylag sok információ áll rendelkezésre, a közte lévő folyamat még feltáratlan. Nem utolsó sorban a szélerőművek telepítésénél lenne fontos megbízható ismeretekkel rendelkezni a vonulási szokásokat és útvonalakat illetően.”

A hazai – és a külföldi – ismert denevérfajok száma folyamatosan bővül. Az elmúlt években genetikai vizsgálatok révén több új taxont különítettek el; jelenleg 28 faj jelenléte bizonyított Magyarországon.

Ritka esetben akár a harminc éves kort is elérhetik

Mivel a denevérek kolóniákban élnek, ez igen kedvező feltételt teremt a paraziták – kullancsok, bolhák, poloskák, atkák, denevérlegyek – elszaporodásához. Mivel a parazitákon kívül tulajdonképpen nincs más természetes ellenségük – egy-egy macskabagoly vagy nyest okozta pusztítás kivételes esetnek számít -, ezért a denevérek „megengedhetik maguknak”, hogy egy nősténynek évente csak egy, ritkán két kölyke szülessen. Az ember okozta esetleges állomány veszteség viszont ebbe a szaporodási stratégiába már nem fér bele.

A nőstények és a hímek legtöbbször külön kolóniában élnek, a két nem képviselői csak a párzás idején találkoznak. A párzás után, amelyre többnyire ősszel vagy tél elején kerül sor, a nőstény nem termékenyül meg azonnal – mert ez jelentős energiát vonna el tőle a téli időszakban -, hanem csak az alvási periódus után.

A téli álom az éghajlati adottságoktól függően pár héttől akár fél évig is tarthat. Ezalatt az állat testhőmérséklete (0-10 fok) alig egy fokkal magasabb a környezeténél. Két hónap vemhesség után a nőstények júniusban hozzák világra utódaikat. Az utódok gondozása szintén kolóniákban történik, így a táplálékot kereső nőstény távollétében is biztonságban vannak a kölykök. A kis denevéreket anyjuk négy-nyolc hétig szoptatja, és nyár végén válnak önállóvá. A denevérek sokáig, a szabad természetben is akár húsz évig élhetnek, de a harminc évet meghaladó kor is előfordul.

Tévhitek, babonák

Szélesebb társadalmi körökben még mindig számos negatív előítélet és tévhit él a denevérekkel kapcsolatban, miszerint vérszívó, kártékony, agresszív jószágok. A jelenség leginkább az információhiánnyal magyarázható. Kártékonyságról nemigen beszélhetünk, sőt akár „hálásak” is lehetünk a denevéreknek, hiszen egyik fő fogásuk a szúnyogok; ugyanakkor jámbor állatokról van szó, tehát nincs okunk félni tőlük.

Az a tévhit, hogy a denevérek vérszívók lennének, európai viszonylatban szintén alaptalan. A Földön élő denevérfajok közül csak három, Közép- és Dél-Amerikában előforduló faj (Desmodus) táplálkozik vérrel. Mivel nyáluk fájdalomcsillapítót tartalmaz, az áldozat (többnyire ló vagy szarvasmarha) nem is veszi észre a „merényletet”, ugyanakkor igen kis mennyiségű vérről van szó.

Európa szerte minden országban augusztus végén, azonos időpontban tartják a Nemzetközi Denevéréjt (Eurpean Bat Night), amelyhez egy évtizede Magyarország is csatlakozott. Ennek keretében a nagyobb vadasparkok, állatkertek egész napos – a témához kapcsolódó – programmal várják a látogatókat. A neves nap idén auguszus 26-án lesz.

Hozzászólások

A hűvösebb klíma gyíkjai hamarosan kihalhatnak

A hűvösebb klíma gyíkjai hamarosan kihalhatnak

A hűvösebb éghajlatú és magasabb hegyvidéki környezetben élő gyíkok egy új kutatás szerint akár 60 éven belül is kihalhatnak.

Erdei fülesbagoly lesz 2020-ban az év madara

Erdei fülesbagoly lesz 2020-ban az év madara

Az MME adatai szerint, összesen 6576 szavazat érkezett

Mit tegyünk a tolvaj sirályokkal?

Mit tegyünk a tolvaj sirályokkal?

Hazánkban ugyan nem túl nagy az esélye, hogy az ember kezéből kilopja a falatot egy sirály, a tengerpartokon viszont gyakoriak az ilyen „támadások”. Mit lehet ellene tenni?

Kávé- és teaültetvények Európában? Igen, az Azori-szigeteken!

Kávé- és teaültetvények Európában? Igen, az Azori-szigeteken!

Ha Európára és a teára gondolunk, elsősorban bizonyára az angolok jutnak az eszünkbe. Ez részben jogos is, hiszen a teafogyasztást tekintve mindenkit leköröznek a kontinensen.

Saskeselyű a havas csúcsoknál

Saskeselyű a havas csúcsoknál

Míg Budapesten éltem sokat jártam be a Természettudományi Múzeumba, ott is a madárgyűjtemény volt a kedvencem.

National Geographic 2019. augusztusi címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

8 220 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlapNational Geographic 2019. augusztusi címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket