Valter, Irma2019. július 16., kedd
Természet

Ég veled, George!

2012.07.06.NG
National Geographic Magyarország

2012. június 24-én, vasárnap elpusztult Magányos George, a galápagosi óriásteknősök egyik alfajának utolsó képviselője. De ki is volt valójában Lonesome George?

Fotó: dreamstime

Az óriásteknős körülbelül 100 évet élt, Santa Cruz szigetén száműzetésben pusztult el a Charles Darwin Kutatóintézetben, ahol évente több ezer látogató csodálta meg, a természetvédelemnek ezt az élő szimbólumát. Az elsődleges orvosi látlelet szerint természetes okból távozott közülünk, vagyis túlságosan öreg volt.

Egy távoli, alig 60 négyzetkilométeres vulkáni szigeten, a Galápagos-szigetcsoport legészakibb tagján, Pintán látta meg a napvilágot. A területet korábban Abingdon-szigetnek hívták, az alfaj tudományos neve máig őrzi ezeknek az időknek az emlékét: Chelonoidis nigra abingdoni.
Egy idő után George magányosan kóborolt Pinta szigetén, a telepesek által behurcolt kecskéken kívül nem volt más társasága. Az óriásteknősök legtöbbjét, az arra járó tengerészek hajókra rakták, és a hosszú óceáni út alatt egyenként megették a jámbor állatokat. A hollandusok, spanyolok és franciák ínycsiklandó csemegének tartották az óriásteknősöket. Galápagos 1535-ös felfedezése óta, jószerivel egyetlen hajó sem állt meg itt úgy, hogy ne rakodott volna be pár száz teknőst. Az állatok nem kaptak takarmányt, hónapokon keresztül éheztek és szomjaztak, míg végül a tányéron végezték. George utolsó fajtársait évtizedekkel ezelőtt elhurcolták, a kecskék pedig elették előle azt a kevés növényt, ami a szigeten tenyészett, fajtáját 1957 óta kihaltnak nyilvánították.

1971-ben a szigetre érkezett egy magyar kutató. A főleg csigákkal és kagylókkal foglalkozó Vágvölgyi József most is ezeket az állatokat tanulmányozta, amikor legnagyobb meglepetésére szembejött vele egy teknős. Hamar kiderült, hogy a pinta-szigeti óriásteknősök utolsó túlélőjéről van szó. A magyar kutató fényképet készített az állatról (alighanem az első képet az alfajról) és jelezte a felfedezést a természetvédőknek, akik 1972-ben át is telepítették a lelencet Santa Cruz-ra. A teknős ettől kezdve dúskált a takarmányban, más szigetekről odahozott nőstények keresték a kedvét, természetvédők, kutatók és turisták lesték minden mozdulatát. Az óriásteknős, akivel az imént még senki sem törődött, egyszeriben híres lett. George gondozói mindent megpróbáltak annak érdekében, hogy az eddig agglegényéletet élő hím utódokat nemzhessen, de hiába. 2008-ban a háremébe tartozó nőstény teknősök leraktak ugyan néhány tojást, de ezek terméketlenek voltak.
2007-ben a Pinta-szigeti óriásteknős megmentéséért dolgozó természetvédők Isabela szigetén George közeli rokonára bukkantak. Biológusok a szigeten élő, közel 8000 teknősből véletlenszerűen kiválasztottak 27-et, és a belőlük vett mintákat molekuláris biológiai módszerekkel vizsgálták meg. Így derült ki, hogy a 27 teknős egyike – génállományát tekintve – 50 százalékban azonos George-al. Más szóval, a furcsa teknős egyik szülője – egészen pontosan az apja – Pinta-szigeti teknős volt. Sajnos a hibrid hím volt, így a párosításra vonatkozó remények ezúttal is szertefoszlottak.

Az eset, hogy valamelyik Galápagos-szigeten hibrid teknősre bukkannak, nem egyedi. 2008-ban 40 kutató szállt partra Isabelán, és 11 napon keresztül „hajkurászta” az ott élő teknősöket. A teljes populáció egyötödétől sikerült mintát venni. Az eredményekből az derült ki, hogy Isabelán nemcsak a Pinta-szigeti teknősökkel történt keveredés: 84 olyan teknősre bukkantak, amelynek egyik szülője Floreana-szigeti óriásteknős volt. Ebben csak az a különleges, hogy a Floreana teknőst, vagy ahogy régebben nevezték, a Charles-szigeti óriásteknőst még 1876-ban kihaltnak nyilvánították…

Már David Porter kapitány, a hírhedt USS Essex fregatt parancsnoka is említést tett róla, hogy a páncél alakjáról megállapítható, honnan származik egy teknős, ám a kapitánynak nem sok ideje volt elmerülni a természetrajzi tanulmányokban, mivel az 1812-es brit-amerikai háború alatt más teendői akadtak – például brit hajók elfogása. 1813. április 29-én Porter a Georgiana és a Policy nevű brit hajó ellen indult. Mivel szél nem fújt, embereit a mentőcsónakokba parancsolta, és úgy indultak támadásra. A britek tudták, hogyha a csónakok a hajók mellé érnek, közelharcra kerülhet sor, ami nem sok jóval kecsegtetett. Ezért úgy döntöttek, hogy a csónakokra teknős záport zúdítanak. A fedélzeten heverő óriásteknősök hatalmas csobbanással csapódtak a vízbe, így a csónakok egy ideig nem is tudtak közelebb férkőzni. Az állatok úszni nem tudtak ugyan, de a víz felszínén lebegtek, és hosszú nyakukat nyújtogatva lélegzethez jutottak. A csatát egyébként az amerikaiak nyerték. Az angolok megadták magukat, miután elsütötték teknősmuníciójukat. Sok teknős még pár nap múlva is ugyanott lebegett, ahová beszórták őket.  Porter, washingtoni feletteseinek írt beszámolójából kiderül, hogy mindez Isabela északnyugati partvidéke mentén történt, alig pár kilométerre onnan, ahol a kutatók 2007-ben és 2008-ban megtalálták a hibrid példányokat. Nem kizárt, hogy a hibridek szülei a Georgiana vagy a Policy fedélzetén hagyták el szülőhelyüket. Ha így történt, és valaha az Isabelán élő hibridekből tudják feléleszteni a Pinta-szigeti óriásteknőst, akkor ennek a tengerészek, tudtukon kívül is részesei voltak.

A 19. század elején két amerikai expedíció is volt a szigeteken azzal a céllal, hogy az ott élő teknősöket összegyűjtse, és állatkertekben helyezze biztonságba őket. A Pinta-szigetről kiirtották a kecskéket, a Floreana-teknősök feltámasztására nagyszabású természetvédelmi program indult – Magányos George pedig elpusztult. A herpetológusok szerint, legközelebbi élő rokona, tőlünk nem messze, a prágai állatkertben él. Valószínűleg a múlt század elején, valamelyik gyűjtőexpedíció keretében foghatták be őt is.
Tervek szerint Geoge-ot bebalzsamozzák és a Galápagosi Nemzeti Parkban, kizárólag a szárazföldi teknősöknek épülő, a Lonesome George-ról elnevezendő központban fogják kiállítani.

Forrás: Molnár Attila Dávid   karertuk.blogspot

Hozzászólások

Kivételes jelenséget figyeltek meg berber makákóknál

Kivételes jelenséget figyeltek meg berber makákóknál

Az állatok befogadtak egy sebesült idegen kölyköt, hasonlót eddig még nem tapasztaltak a fajnál.

Mire jó a jákafa gyümölcse?

Mire jó a jákafa gyümölcse?

Napjainkban a Föld egyre több pontján kezdik megismerni. Ehető gyümölcse miatt elsősorban élelemként gondolunk rá, ám kifejezetten jótékony egészségügyi hatása is van.

Ausztráliában macskák pusztítják a vadon élő állatokat

Ausztráliában macskák pusztítják a vadon élő állatokat

Egy új kötet szerint a kontinensen szabadon kószáló macskák évente 2 milliárd vadállattal végeznek.

Távolodnak a korallok a trópusoktól

Távolodnak a korallok a trópusoktól

Az egyre melegebbé váló trópusi vizekből a még kevésbé meleg szubtrópusiakba tartanak egyes korallok. Egy most megjelent kutatásban négy évtized változásait elemezték.

Cápákat és rájákat gyilkol a műanyag

Cápákat és rájákat gyilkol a műanyag

Egy új kutatás szerint a cápák és ráják a műanyagszennyezés legkomolyabb áldozatai közé tartoznak.

National Geographic 2019. júliusi címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

8 220 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket