Eleonóra, Zelmira, Péter2019. február 21., csütörtök
Természet

Amatőr rovarászok új fajok nyomában

National Geographic Magyarország

Köztudott, hogy a trópusokon és a világ más tájain számtalan állatfaj várja, hogy felfedezzék. Azt azonban kevesebben tudják, hogy Európában is több száz új fajra bukkannak évente, ráadásul többségükre amatőr rovarászok.

A franciaországi Mercantour Nemzeti Parkban talált, 2 mm nagyságú barlangi pók (Troglocheles lanai)

Fotó: parks.it

Jean-Michel Lemaire, délkelet-franciaországi nyugdíjas matematikus, szenvedélyes bogárgyűjtő szerint: „Ha új fajt szeretnénk találni, olyan helyre kell mennünk, ahol még senki sem volt előttünk, és nagyon fontos, hogy mindig nyitott szemmel járjunk.”

Az elmúlt néhány évben Lemaire hat új rovarfajt fedezett fel, s közben számos barlangot és középkori alagutat derített fel. Legértékesebb szerzeményét, egy apró, vak, talajlakó ormányosbogarat (Otiorhynchus monoecirupis) éppen egy alagútban találta Monacóban, a hercegi palota alatt Az új faj leírását két társzerzőjével együtt a francia rovartani társaság folyóiratának (Bulletin de la Société entomologique de France) 117. számában közölte, 2012-ben.

Úgy véli, ez az állat kizárólag Monacóban él: a tengerbe nyúló Monacói Szikla bennszülött (endemikus) faja. „Új fajra lelni olyan érzés, mintha a bölcsek kövére bukkanna az ember” – meséli elragadtatva, de azt azért hozzáteszi, hogy „sötét barlangokban kúszni-mászni a bogarak után nem éppen fáklyásmenet. Viszont mégiscsak könnyebb megfogni őket, mint a gyors röptű rovarokat, például a lepkéket.”

A mindössze két milliméteres monacói Otiorhynchus monoecirupis ormányosbogár

Fotó: LASEF

A kutatók évszázadok óta nyilvántartják és rendszerezik Európa állatfajait, legyenek azok kicsik vagy nagyok, tollasak vagy szőrösek. Minden idők legnagyobb természettudósai végtére is európaiak voltak. Itt élt az evolúcióelmélet atyja, az angol Darwin és a svéd Linné, aki kidolgozta a fajoknak az egész világon ma is alkalmazott, latin nyelven alapuló tudományos nevezéktanát.

„A több száz éves gyűjtőmunka és gondos katalogizálás ellenére a Föld élővilágának még mindig csak a töredékét ismerjük” – állítja Benoit Fontaine, a Párizsi Természettudományi Múzeum munkatársa. „Egyedül Európában 700 új fajt fedeznek fel évente, ami négyszer annyi, mint amennyit kétszáz évvel ezelőtt, ugyanennyi idő alatt találtak.” Az új fajok általában nem túl méretes állatok, leginkább kisebb rovarok, pókok és férgek. Az elhivatott természettudósok nélkül, többségükről sosem derült volna ki, hogy léteznek.

Aki keres, talál…

– Évente körülbelül 16 ezer új fajt fedeznek fel szerte a világon.
– Európában több mint 700 új fajt találnak évente.
– Európán belül a legtöbb új faj Spanyolországban, Görögországban, Olaszországban, Németországban és Franciaországban kerül elő.
– Az új fajok 60 százalékát amatőrök fedezik fel.
– A fajok azonosítását gyakran múzeumi szakemberek végzik.
– Nagyjából húsz évbe telik, mire egy faj tudományos leírása megjelenik a szakirodalomban.

Az Alpok lábánál, a francia-olasz határon fekvő Mercantour Nemzeti Parkban gyakran bukkannak új fajokra. Amíg Jean-Michel Lemaire megközelíthetetlen barlangi zugokat vesz célba, számos rovar sokkal könnyebben elérhető helyen – ilyen a nemzeti park is – várja, hogy ráakadjon valaki. Marie-France Leccia, a nemzeti park ökológusa, aki a rovarok és más, apróbb állatok felkutatását célzó projekt vezetője, maga is részt vesz a gyűjtésben, hiszen, mint mondja: „A madarakról és az emlősökről már sokat tudunk, a rovarokról viszont jóval kevesebbet.”

A mediterrán, havasi és a kontinentális éghajlati hatások találkozásánál fekvő nemzeti park a biodiverzitás szempontjából kiemelkedő jelentőségű hely. A különböző hőmérsékleti és csapadékviszonyok számtalan, apró élőhelyre szabdalják a park változatos felszínű vidékét. Az egyes fajok a speciális mikrokörnyezetekhez alkalmazkodva alakultak ki. Az elmúlt hat évben a Mercantour Nemzeti Parkban ötven új faj került elő, többek között százlábúak, lepkék és pókok.

Az új fajokra vadászó amatőr zoológusok között egyaránt vannak fiatalok, középkorúak és idősek. Michel Brulin (63) és Pierre Queney (73) többnyire patakpartokon kuporogva pásztázzák a vizet és a fövenyt – úgy kutatnak rovarok után, mint a kincsre vadászó gyerekek.

„Elképesztő, micsoda élet van itt a vízben. Nekem ez maga a paradicsom” – magyarázza lelkesen a korábban kérészekkel foglalkozó francia biológiatanár, Brulin. Queney, aki valaha az atomenergia-iparban dolgozott, a vízibogarak kiváló szakértője. És még számos hozzájuk hasonló, úgynevezett amatőr rovarász akad, akik keresztül-kasul járják Európát, hogy új fajokat kerítsenek kézre. Nem is eredménytelenül, hiszen Európában tíz fajból hatot amatőr rovarászok fedeznek fel, akik többnyire autodidakta módon szerezték meg egy-egy rovar- vagy más gerinctelencsoporttal kapcsolatos ismereteiket.

Az elszánt hobbirovarászok gyűjtési sikerei mellett olykor az is előfordul, hogy az új fajokba csak úgy belebotlik az ember. Nemrég egy madridi ügyintéző a munkahelye közelében lévő parkolóban bukkant teljesen véletlenül egy új darázsfajra, egy walesi nyugdíjas pedig a kertjében „futott össze” egy addig ismeretlen fajhoz tartozó csigával.

A vélhetően vak, ragadozó walesi szellemcsigát (Selenochlamys ysbryda) egy nyugdíjas cardiffi lakos találta a kertjében, majd a Walesi Nemzeti Múzeum zoológusai új fajként azonosították

Benoit Fontaine végül arra figyelmeztet: nem szabad, hogy az óvilági sokféleség megismerésének vágya elterelje a figyelmünket a trópusokról, ahol ugyancsak rengeteg a leírásra váró faj. Mindenhol résen kell lennünk, hiszen példátlan gyorsasággal tűnnek el a fajok. „Több száz évig is eltartana, ha a világ összes faját le akarnánk írni. Csak az a baj, hogy gyorsabb ütemben halnak ki, mint ahogy megtaláljuk őket. „Éppen ezért sietnünk kell, ez nem kérdés!”

Írta: Jókuthy Emese – Merkl Ottó (Magyar Természettudományi Múzeum) BBC News cikke nyomán

Hozzászólások

A katonaság segítségével terjednek a farkasok Németországban

A katonaság segítségével terjednek a farkasok Németországban

Kevesebb mint két évtized alatt látványosan megnőtt a németországi farkaspopuláció.

Joshua Slocum elsőként kerülte meg vitorlással a Földet, egyedül

Joshua Slocum elsőként kerülte meg vitorlással a Földet, egyedül

1844. február 20-án született Joshua Slocum, aki először hajózta körül egyedül vitorlással a Földet.

Új párt kapott az ország egyetlen szumátrai tigris hímje

Új párt kapott az ország egyetlen szumátrai tigris hímje

Feleséget cserélt Gio, az ország egyetlen szumátrai tigris hímje, a Nyíregyházi Állatparkban.

Néhány évtizedre kihalt, ma viszont egyre több az aranysakál hazánkban

Néhány évtizedre kihalt, ma viszont egyre több az aranysakál hazánkban

Szakemberek szerint az elmúlt évtizedekben még soha nem volt ennyi aranysakál az ország területén.

Tél végi havas tájak

Tél végi havas tájak

A Kárpátok és az Alpok téli fotóiból.

National Geographic 2019. februári címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

7 800 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket