Helén, Kaldixtusz2019. október 14., hétfő
Természet

Costa Rica mellényes bőgőmajmai

2015.08.18.Balogh Boglárka
National Geographic Magyarország

Kora reggel van, a trópusi világosság alig kúszik még be a fagerendák közt a szobába. Az ágyamban fekszem figyelve a természet vad tombolását.

Árván maradt majom a Sibu Menedékhelyen

A hajnali szél olyan erővel cibálja a fákat, hogy hallom a levelek sikolyát meg a leszakított kókuszdió erőteljes csattanását a vizes talajon. A szélharang megkondul a kertben, és a bőgőmajmok jellegzetes huhogása most vészjósló. Valami sír lent a mélyben, olyan hangon rí, mint egy kisgyermek. Fázom. A vékony takaró nem melegít. Hirtelen meghallom az ormányos medve csattanó talpát a nedves erkélypadlón. Valami felborul, és gurulni kezd a lépcső felé, nejlon zacskó zizeg, s én a furcsa hangból tudom, hogy vendégem már a kukában matat. Hallom, ahogyan éhesen fújtat, ahogyan körmeivel az üres szemetesvödörben türelmetlenül keres. Aztán éles karmait végighúzza a hűtő ajtaján, a kilincset keresi. Két lábra áll, úgy próbálja lenyomni a kart. Hiába, ismerem minden mozdulatát, ám mivel lefekvés előtt kókuszzsinórral gondosan becsomóztam, nem boldogul. Egyre idegesebb lesz, most már a fogával dolgozik, fújtat, morog, fejét rázza, nem adja fel. Mikor megérti, hogy ma nincs lopás, mint a természet, tombolni kezd.

Október elején érkezem Costa Ricára, a természeti csodák kis paradicsomába, hogy négy hetet dolgozzak önkéntesként a Csendes-óceán partján lévő Nosarán, a sebesült majmokkal foglalkozó helyi centrumban, a Sibu Menedékhelyen. A közép-amerikai ország nem csak a háromezer méteres vulkánjait körülölelő gyönyörű trópusi tengerpartjairól, eső- és köderdejéről híres, de élővilága miatt is irigylésre méltó. A vulkanikus talajnak köszönhetően csaknem 150 féle ehető gyümölcs közül válogathat az ide látogató, a hófehér orchideákon repkedő apró kolibrik, a megszámlálhatatlan madár- és pillangófaj látványa pedig egy idő után csaknem olyan hétköznapivá válik, mint az esőerdőkben megbújó lajhár, a tengerparton fészkelő óriásteknős, vagy a fákon gubbasztó bőgőmajom.

A mellényes bőgőmajom (Alouatta palliata) nevét az oldalán lévő hosszú szőrzetéről kapta, Costa Rica egyik jellegzetes őslakója, ahogyan a neve is sugallja, a vokális kommunikáció lényeges részét képezi a társas viselkedésének. A hímek – a hangképzés szempontjából fontos hyoid csont megnagyobbodása miatt – mély, torokhangszerű hörgése majd öt kilométerre is tisztán elhallatszik, ezzel segít a helymeghatározásban, a csoporttagokkal való kapcsolattartásban, területvédelemben, illetve egymás őrzésében is. Egy-egy bőgőmajom klán 1-3 hímből, valamint 7-9 nőstényből áll. A hímek magasabb rangúak a nőstényeknél, és a közösség tagjai általában nem állnak rokonságban egymással, mert mindkét nem legfiatalabb tagjai még a termékenységi kor elérése előtt elhagyják eredeti csoportjukat. A vadonban 15 évig, fogságban 20 évig élnek, testhosszuk 50-66 centiméter, tömegük 6-8 kilogramm.

Áramütést szenvedett anya kicsinyével a hátán.

Costa Rica robbanásszerű fejlődése veszélyeket is rejt, különösen az állatvilágban. Az egyik ilyen láthatatlan veszély az elektromos vezetékekben futó áram. A régi, burkolás nélkül maradt távvezetékek és transzformátorok okoznak sérüléseket minden fára mászó állatnak, de különösen a bőgőmajmokat éri sok baleset. A sűrű lombok, a házak, a lakások között lévő vezetékek kísértetiesen hasonlítanak azokra a természetes indákra, amelyeket a majmok a tápterületek közötti mozgásra használnak. A sérülések, amiket az állatok a nem szigetelt elektromos hálózat megragadásával szereznek, rendkívül súlyosak, és gyakran halálosak. Az anyjukba kapaszkodott kölykök, ha túlélik az áramütést, az anyjuk elvesztése után árván, és védtelenül maradnak a dzsungelben.

A Costa Rica-i Egyetem 2014-es tanulmánya szerint az ország elvesztette majom populációjának több mint a felét, az 1995 és 2012 közötti időszakban. A becslések szerint a pókmajom populáció 72 százalékkal, a mókus és a kapucinus majmok 43 százalékkal, míg a bőgőmajmok száma 65 százalékkal csökkent.
Nosara területére, csak 2014-ben, 132 majom érkezett a Sibu központba, 98 százalékuk égési sérülést szenvedett.

A majmok megmentésére és túlélési esélyeik javítására jött létre a Refugio Animales de Nosara és a Sibu Menedékhely a csendes-óceáni Nosara városában. Az itt dolgozók célja nem csak a sebesült állatok ellátása és megmentése, de az is, hogy meggyőzzék a Costa Rica-i Elektromos Műveket a vezetékek, illetve transzformátorok kötelező szigetelésének fontosságáról. A megelőző intézkedés gazdasági értelemben is sokkal kifizetődőbb, hiszen míg a hőszigetelő anyag ára, 30 centiméterenként körülbelül 1 dollárral kerül többe, mint a szigeteletlen vezeték, addig egy sérült állat ellátása akár a 150-200 dollárt is eléri, havonta. A Refugio végzi az azonnali mentést, és teszi lehetővé az állandó, közvetlen orvosi ellátást, valamint gondoskodik az árván maradt majmok rendszeres táplálásáról és védelméről, a Sibu pedig biztosítja a rehabilitációt, egyrészt a vadonba való újbóli beilleszkedés segítésével, másrészt a természetes élőhely megteremtésével, azon vadállatok számára, amelyek már nem képesek önállóan a szabadban élni. A Sibu Menedékhely, amelynek alapítója és üzemeltetője Vicki és férje, Steve Coan, valójában összekötő kapocs a Refugio és a dzsungelben való új élet között.

Amikor megkezdem első napomat a Sibu Menedékhelyen, a trópusi esős évszak még nem érezteti hatását, a nap éget, egy felhő sincs az égen, jelenleg én vagyok az egyetlen önkéntes. Vickivel a száraz földúton gyalogolva járjuk be azt a hatalmas területet, amit az Amerikából ideköltözött házaspár tizenöt évvel ezelőtt vásárolt meg, és szívós munkával tette lakhatóvá a majmok és emberek számára. Ők úgy szelídítették meg a vadont, hogy olyan új fákat és növényeket ültettek, melyek a befogadott állatok speciális eledeléül szolgálhatnak, a bőgőmajmok táplálékának ugyanis 80 százalékát teszik ki a fiatal, vitaminokban gazdag levelek és gyümölcsök.

Vicki Coan, a Sibu Menedékhely alapítója

Vicki elmondása szerint a vadonban élő bőgőmajmok napközben legszívesebben a magas fákon tartózkodnak, alkonyatkor vonulnak csak vissza a kúszó növényektől átszőtt sűrű lombok közé. Lassan, szinte csúszva kapaszkodnak egyik ágról a másikra, válogatva a levelek és hajtások között. Az ágakon való kapaszkodásban hosszú (6O cm) izmos farkuk is segítségükre van. Ha jóllakottan, összekuporodva egy ágra ülnek, és mozdulatlanul alszanak,  ehhez a mozdulatlan állapothoz az ágakra tekeredő farkuk adja meg a biztonságot. Bár ügyesen másznak, sohasem láthatunk náluk merész és hosszú ugrásokat, addig tartják átkulcsolva farkukkal az alsó ágat, míg fent kézzel és lábbal jól meg nem kapaszkodnak. A bőgőmajmok farkában nagyobb izomerő rejlik, mint a kezükben, még elpusztulás esetén is képes ez az izmos farok hosszabb ideig függő helyzetben megtartani az állatot.

Egyórányi gyaloglás után érkezünk meg a dzsungel mélyén kiépített három méter magas, nyolc méter széles drótból húzott majomketrecek egyikéhez. Vicki kinyitja a drótkerítés kapuját, majd óvatosan belépünk. A máskor oly hangos hörgés most hirtelen elnémul, és tizenkét fekete apró szempár szegeződik rám, az idegenre. Egy hosszú pillanatig mindannyian csak állunk a forró napon, bámulva hol egymásra, hol Vickire, arra várva, hogy valaki megmozduljon, vagy parancsot adjon, amikor hirtelen valami a nyakamba zuhan. Olyan váratlanul történik minden, hogy nem érezek mást, csak egy meleg, szőrös testet, ahogyan leszánkázik a hátamon, karmait a pólómba mélyesztve, hogy végül üdvözlésképpen jó nagyot harapjon az ujjamba, majd nedves kis orrával enyhítse a fájdalmam.

„Ő Charlie – mondja Vicki nevetve, és megsimogatja a fiatal hím hátát. – Sorsa igazi sikertörténet. Az anyja négy évvel ezelőtt élelemkeresés közben szerencsétlenségére megragadta a liánnak hitt elektromos vezetéket, és brutálisan megperzselődött. Charlie, a jól megszokott, biztonságosnak vélt helyén maradt sebesült anyja hátán, így élte túl az áramütést, azonban ujjai, állkapcsa, karja, lába, nyaka, és mellkasa súlyosan megégtek. A fájdalomtól elalélva találtak rá, és már akkor halott anyjára a járókelők, majd azon nyomban a Refugio Animales de Nosaraba szállították, ahol a több hetes intenzív ellátásnak köszönhetően meg tudták menteni az életét, bár több ujját amputálni kellett. Később a rehabilitáció reményében hozzánk került. Itt, miután az állatok készek visszatérni a vadonba, először egy nyitott kupolájú, elkerített ketrecbe kerülnek, így adjuk meg nekik a lehetőséget, hogy lépésről lépésre újra felfedezhessék normális, természetes élőhelyüket. Charlie az első olyan, kölyökkorától fogságban nevelkedett majom, aki az átfogó programnak köszönhetően sikeresen beilleszkedett természetes környezetébe, bár rendszeresen visszatér ember családjához a Sibu Sancturybe.”

Charlie-t ölemben tartva csonka ujjait fürkészem. A többi majom látva, hogy bennem játszótársra lelhetnek, egyszerre ugranak a fejemre, a nyakamra meg a hátamra, védekezni nem lehet. A legidősebb egyből kurkászni kezd, s tudtam, befogadtak.

Bambuszerdő

A dolgos hétköznapok hamar beállnak, a rutinomhoz már nem csak a majmok számára ehető levelek gyűjtése, és azok napi kétszeri kiosztása, de a ketrecek tisztán tartása is ugyan úgy hozzátartozik, mint a sérült jószágok egészségügyi ellátása, sebes végtagjaik állandó ellenőrzése, valamint állapotuk naplóban való regisztrálása. A hetek észrevétlenül telnek, és bár a munka a tűző napon minden erőmet felemészti, már most bánom, hogy egy hónap múlva haza kell majd mennem, ráadásul a második, Costa Ricán töltött hét végére egy új, szokatlan barátot is szerzek.

Ormányos medvém a reggelinél.

Ezen a szombaton ugyanis, az erkélyen ülve, könyvemet lapozgatva furcsa hangra leszek figyelmes. Valami ráesik a tetőre, de olyan nehézkesen, furcsán, hogy tudom ez csak egy állat lehet. Bőgőmajmokat mindenhol láttam a fán, kicsinyüket hordva már nem okoztak semmilyen meglepetést, de tudom ez más. Nem mozdulok, várom, mi következik. Néhány perc telik el a feszült csöndben, amikor szuszogást és szimatolást hallok. Valami közeledik az alattam lévő tetőn át. Hirtelen meglátok egy magasra tartott hosszú orrot, amint a levegőben szaglász, majd a kerek szemeket és füleket, a rövid szőrös lábakat, ahogy felkapaszkodnak a teraszomra, és a hosszú izmos farkat, ami mint egy végtag megkönnyíti a mászást. Csak egy pillanat, de az ormányos medve már a szemetes vödörnél állt, hogy felborítsa, élelem után kutatva. Nem vesz észre, és ahogy rákiáltok, villámgyorsan elszalad. Fél óra múlva azonban újra megjelenik. Lassan felállok a helyemről, mire újra tisztes távolságba fut, de gomb szemeit mozdulataimra függeszti. Tejet öntök egy lábosba, és kirakom a tetőre. Ahogy leülök, odalopakodik, hosszú orrát belefúrva az italba hangosan szürcsölni kezd. Még mindig fél, mert minden mozdulatomra összerezzen, de a tej megbabonázza. Másnap ugyanebben az időben újra megjelenik, most egy banánt adok neki. Két nap múlva már a kezemből eszik, és annyira hozzám szokik, hogy mellettem alszik a délutáni forróság elől elbújva, az árnyékos tetőn, és a napi háromszori étkezésemhez pontban megérkezve úgy ül le az asztal mellé, mint a kutya, aki a megérdemelt falatra vár. Ha semmit nem adok neki, türelmetlenül cincogni kezd, vagy felkapaszkodik, és megpróbálja kivenni a tányéromból azt, ami megtetszik neki.

Utolsó hetemet töltöm Nosarán, nem sejtve még, hogy búcsú nélkül kell majd elválnom Vickitől, Steve-től, és a rehabilitálásra várt majmoktól. A trópusi ítéletidő ugyanis egyik pillanatról a másikra kezdetét veszi. A folyók a több napos állandó esőzés után kilépnek medrükből, és nem csak az utakat, de az alacsonyan futó hidakat is elárasztja a víz. Minden járhatatlanná válik, az élelmiszerboltok kiürülnek, s bár a hírek újabb esőzést nem ígérnek, a házakból kimenni nem lehet, a sártenger az egész kisváros. A teraszon ülve figyelem, ahogy az ormányos medve mellett már megjelennek a bőgőmajmok is élelmet és valamiféle fedelet keresve: ember és állat egyaránt a megváltásra vár. Az élet megáll, és csak pletykák keringenek arról, hogy a kormány emberei majd újra húzzák a hidakat, eltakarítják a megcibált fákat. Harmadik napon azonban a helybéliek megelégelik az ígérgetést, és mivel a itteniek leleményes, talpraesett emberek, buldózerekkel nekiveselkednek, új utakat vágnak, ideiglenes hidakat emelnek, én pedig a feltúrt földúton Nicaragua felé gázolok, és elbúcsúzom magamban Charlie-tól, az orrmányos medvémtől, és Costa Rica természeti csodáitól.

Írta és fényképezte: Balogh Boglárka

Hozzászólások

Az őshonos fajok védelmében

Az őshonos fajok védelmében

Az őshonos madárfajok védelmében a madridi önkormányzat leszámolna a közparkokban élő népes papagájkolóniákkal.

Magyar kutatók az énekesmadarak tengeren való átkelését vizsgálják

Magyar kutatók az énekesmadarak tengeren való átkelését vizsgálják

Az énekesmadarak Albánia és Olaszország közötti átkelését vizsgálják magyar kutatók egy albán és olasz részvétellel

Új madárfajra bukkantak Indonéziában

Új madárfajra bukkantak Indonéziában

Egy Timor melletti kis szigeten találták meg a kistermetű, színpompás madarat.

Túra Balatonfüred és Csopak vidékén

Túra Balatonfüred és Csopak vidékén

Az ország nemzeti parkjainak szervezésében szinte minden tájegységünkön találkozhatunk tematikus, vezetett túrákkal.

Hajó ütötte el a Temzébe keveredett bálnát

Hajó ütötte el a Temzébe keveredett bálnát

A héten egy hosszúszárnyú bálna tűnt fel a Temzében, London közelében, az állat azonban elpusztult.

National Geographic 2019. októberi címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

8 220 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlapNational Geographic 2019. augusztusi címlapNational Geographic 2019. szeptemberi címlapNational Geographic 2019. októberi címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket