Móric, Tamás2019. szeptember 22., vasárnap
Természet

Szökőkút a karszton

2016.03.18.Babinszki Edit
National Geographic Magyarország

A Bükk-hegység időszakos karsztforrásainak egyike látványos szökőkútként tör a felszínre, míg pár kilométerrel távolabb lévő társa, dübörögve robban elő forrásbarlangjából.

A télen lehulló nagy mennyiségű hó, vagy a bőséges kora tavaszi csapadék hatására általában március végétől május közepéig tart a bükki időszakos karsztforrások tavaszi működése. 2016-ban azonban a tél végén lehullott nagy mennyiségű csapadék hatására már február közepén működésbe léptek. Az azóta is tartó esős időszak miatt valószínűleg még hetekig érdemes ellátogatni a Bükkbe és megcsodálni e különleges természeti jelenségeket.


A szökőkútként feltörő Vöröskői-alsó-forrás.

A hegységre hulló csapadék egy része a talaj- és kőzetfelszínről, valamint a növényzetről elpárolog. A vízzáró agyagpalákból és vulkanikus kőzetekből felépülő területeken az el nem párolgott csapadék nagy része patakokban gyűlik össze és a felszínen elfolyik, míg kisebb része a kőzetek repedésein át a mélybe szivárog. A nagy vastagságú mészkő alkotta területek (Kis-fennsík, Nagy-fennsík) jelentős részén azonban nincsenek nagy felszíni vízfolyások, e töbrökkel, víznyelőkkel tarkított térszíneken a csapadék el nem párolgó része közvetlenül kerül be a karszt vízrendszerébe. Ezek az elnyelődő vizek barlangrendszereket alakítanak ki, egyrészt a mészkő oldásával, másrészt a felszínről magukkal szállított hordalék eróziós, pusztító munkájával. A barlangjáratok a befolyó, beszivárgó vizeket összegyűjtik, és hosszabb-rövidebb felszín alatti utazás után egy-egy karsztforráshoz vezetik.

A források vizét sziklákon lerohanó, bukdácsoló patakok szállítják tovább a völgyekben.

A bükki karsztforrások akár több 10 négyzetkilométerről gyűjtik össze vizüket és vízhozamuk akár a több ezer litert is elérheti percenként! Legtöbbjük a hegységperemen fakad, de a hegység belsejében is találhatók jelentős források. A legnagyobbak egyben a legismertebbek is: a folyamatosan működő miskolctapolcai hideg és meleg, valamint az egri meleg források, melyek átlagos hozama a mesterséges vízkivételeket megelőzően 15 000 liter/perc felett volt, a miskolctapolcai hideg forrásé a 40 000 litert is meghaladhatta percenként.


Az Imó-kői-forrás forrásbarlangja.

A legkülönlegesebb források viszont a Déli-Bükk karsztforrásai: az Imó-kői-, a Fekete-leni-, a Vöröskői-alsó- és a Vöröskői-felső-forrás. E források a Bükk-fennsík mészkőplatójának déli pereme alatt fakadnak, a mészkő és a vele érintkező, vízzáró agyagpala határán. Működésük a karsztvízszint emelkedésével, csökkenésével áll összefüggésben: rövid idő alatt beszivárgó jelentős mennyiségű csapadék, vagy hóolvadás után a karsztvíz szintje megemelkedik és eléri az időszakos karsztforrások fakadási pontját, melyek működésbe lépnek. Amint a fennsíki vízutánpótlás csökken, a karsztvíz szintje alábbszáll, már nem éri el ezt a magasságot és a forrás működése megszakad.

Az emelkedő karsztvíz a Vöröskői-alsó-forrás fakadási szintjét éri el először, ezért ez a forrás indul meg elsőnek, és ezután akár négy-hat hónapig is működhet. A korábban természetes forrástóban buzgárszerűen feltörő víz környezetét úgy építették ki még az 1970-es években, hogy a víz csupán egy felfelé mutató szűk nyíláson át távozhat, ezért szökőkútszerűen, 1,5-2 méter magasra tör fel. A Vöröskői-forrás azonban egy másik tulajdonsága miatt is különleges: a kutatások alapján e forrás valószínűleg egy katavotra, azaz időszakosan működő váltóforrás. A száraz időszakban, amikor nem működik, akkor a tőle ÉK-re található, vízzáró palákból felépülő terület forrásainak vize nyelődik el a forrás közvetlen környezetében. A Bükkben korábban csupán egy váltóforrást ismertünk, a Sárkány-forrást (Koporsós víznyelőbarlang), amely Répáshutától keletre a Gyertyán-völgyben található.


Az Imó-kői-forrás dübörögve tör elő forrásbarlangjából.

Az Imó-kői-forrás működése ritkábban figyelhető meg. Az Imó-kő közel 40 méter magas függőleges sziklafalának aljában, az Imó-kő alatti forrásbarlangból dübörögve tör elő a kristálytiszta forrásvíz, miután barlangját már teljesen kitöltötte. Átlagos vízhozama 8 liter/másodperc, ám eddig mért legnagyobb vízhozama idején 220 liter víz tört felszínre másodpercenként. Az időszakosan aktív forrásbarlangot eddig mintegy 70 méter hosszúságban tárták fel, ezen a szakaszon a mélysége kb. 10 méter. A forrás alatti völgyszakaszban álló, pusztuló forrásmészkő-dombok arra utalnak, hogy a forrás korábban állandóan működött, ám részben a Bükk emelkedése, részben a száraz telek miatt a karsztvíz szintje egyre ritkábban éri el a forrás száját. Az utóbbi évekre is inkább az volt jellemző, hogy az időszakos karsztforrások egész évben szárazak maradtak.

Az 500 méter magasan fakadó Vöröskői-felső-forrás általában csak három-négy hétig működik, a karsztvízrendszer tetőzése idején. A legkisebb vízhozamú Fekete-leni-forrás pedig a legkiegyenlítettebb vízjárású, a Vöröskői-alsó-forráshoz hasonlóan akár négy-hat hónapig is adhat vizet. Hasonló működésű, ám kevésbé látványos időszakos források a Hór-völgyben is előfordulnak, és ide tartozik a lillafüredi Soltészkerti-forrás is, amely csak közepes és nagy vízhozamok idején működik.

A völgyek lankásabb részein kanyargóssá váló patakok.

A Déli-Bükk időszakos karsztforrásai szabadon látogathatók, turistautakon jól megközelíthetők. A Fekete-leni-forrás és az Imó-kői-forrás legkönnyebben a Tamás-kúti buszmegállótól induló tanösvényen érhető el. A Vöröskői-forrásokhoz a Felsőtárkányból induló kisvasút Stimecz-házi végállomásától továbbhaladva a Vöröskő-völgyén, egy jelzetlen úton lehet eljutni, csupán a vízfolyást kell követni.

Írta és fényképezte: Babinszki Edit

Hozzászólások

Ízelítő Costa Rica őserdejéből

Ízelítő Costa Rica őserdejéből

A növény- és állatfajokban bővelkedő Costa Rica ökológiai hídként kapcsolja össze a két Amerika élővilágát. A felvételek Costa Ricában készültek, az Alajuela tartománybeli őserdőben.

Segítsünk az élőlényeken!

Segítsünk az élőlényeken!

A mai világban segítségre van szüksége a természetnek. Az ember olyan nagymértékben alakította át a környezetét, hogy segítség nélkül még nagyobb baj lehet.

Egy csillag elmúlásának festői lenyomata: a Súlyzó-köd

Egy csillag elmúlásának festői lenyomata: a Súlyzó-köd

Maratoni asztrofotós projekt az égbolt egyik legszebb planetáris ködének megörökítéséről.

Egyre kevesebb a madár Észak-Amerikában

Egyre kevesebb a madár Észak-Amerikában

Az észak-amerikai kontinensről mintegy hárommilliárd madár tűnt el 1970 óta, a teljes állomány mintegy 30 százaléka.

Kiépült az első dunai kérészvédő fénysorompó

Kiépült az első dunai kérészvédő fénysorompó

Világviszonylatban elsőként Tahitótfalunál valósult meg a sötétedés után rajzó dunavirág kérészfaj védelmét szolgáló műszaki fejlesztés.

National Geographic 2019. szeptemberi címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

8 220 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlapNational Geographic 2019. augusztusi címlapNational Geographic 2019. szeptemberi címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket