Bernát, Bernardin, Felícia2019. május 20., hétfő
Természet

Hegyek közé ékelődött falvak egy vulkáni szigeten

2016.07.14.Máté Viola
National Geographic Magyarország

Aki Franciaország tengeren túli megyéjében egy mafate-i túrára vállalkozik, félúton nem gondolhatja meg magát. A szurdokban ugyanis csak gyalog lehet közlekedni.

Az indiai-óceáni Réunion szigeten létezik egy olyan katlan, aminek apró hegyi falvait csupán egy keskeny ösvény köti össze. Három napot töltöttünk itt, Franciaország e távoli, tengerentúli megyéjének vízmosásokkal és hegyi patakokkal szabdalt rengetegében, ami az UNESCO Világörökség része. A szigetet uraló vulkán, a Piton des Neiges ormai körül három völgykatlan terül el: Salazie, Cilaos és Mafate. Az utóbbi helyezkedik el nyugaton, legközelebb az óceánhoz, a part felől azonban lehetetlen megközelíteni. Míg Salazie és Cilaos völgyei könnyedén átjárhatók és úthálózatuk is fejlett, addig a Mafate-ba csak gyalogszerrel – esetleg helikopterrel – lehet eljutni a két másik testvérkatlan valamelyikéből.

Mafate-ot először a szökött rabszolgák hódították meg, akik a part menti telepesek elől menekültek ebbe a buja növényzettel átszőtt világba, és a rabszolgaság végleges eltörléséig itt bujkáltak. A hegyek tökéletes védelmet nyújtottak számukra, mivel a fehér embereknek nem volt vonzó a vidék.  Maga a Mafate szó is valószínűleg egy rabszolgáról kapta a nevét, aki ebben az időben válhatott az itt rejtőző közösség vezetőjévé: a hasonló alakú manjakes szó malgasul királyt jelent. Más feltételezések szerint a tájegység neve a Mahafaty szóból ered, aminek jelentése „aki öl, aki halált okoz”.

Először madártávlatból pillantottuk meg ezt a védett világot, amikor az óceán és a szurdokvölgy határán fekvő lapos hegyvonulatra, a Maïdo-ra felkapaszkodtunk. 2200 méteres magasságból, a szinte függőleges sziklafal pereméről csodálkozással vegyes kíváncsisággal bámultuk a csupa zöld tájat, amit az alattunk vonuló fátyolfelhők részben eltakartak, ezzel is fokozva a hely rejtélyességét. Amint kitisztult az idő, a Mafate felfedte fennsíkjain lévő apró falvait, mi pedig eldöntöttük, hogy közelebbről is szemügyre vesszük ezt a zárt környezetet.

Salazie-ból indultunk egy esős kora reggelen. Az autónkat a Col des Bœufs hágó őrzött parkolójában hagytuk, ami a két katlan határán húzódik 1958 méteren. A hátizsákunkba csak a valóban szükséges holmikat pakoltuk, valamint elegendő  élelmet és vizet, mivel tudtuk, nehéz terepen kell majd megállni a helyünket napi nyolc óra gyaloglással. A parkolóból húsz perc alatt elértük a Sentier Scout hegyi csapást, ami aznapi szálláshelyünkre, a 770 méteres magasságban fekvő Grand’ Place-ig vezetett. Addig azonban csaknem tíz kilométert kellett legyűrnünk, ami még így is csak elenyésző része volt a Mafate-ban található százhúsz kilométeres túraútvonalnak. A nehézséget itt nem a távolság okozza, hanem a meredek szintkülönbség és a helyenként csúszós talaj, ami miatt csak lassan lehet haladni.

A növényzet rendkívül változatos a hegyekben. Szinte hihetetlennek tűnt, hogy egy nap leforgása alatt ilyen sokszínű környezetbe csöppenjünk. A flóra gazdag és életteli. A zöld dominanciáját a szürkés és barnás sziklák felbukkanása, valamint a számtalan színes virág töri meg. Közülük is a leghivalkodóbbak a mikulásvirág több méterre felnyúló, széles piros virágai. A sűrű erdőkben hosszú indák lógnak le a fákról, a több tíz méteres bambuszrengetegben pedig igazi törpének éreztük magunkat.

Pár óra alatt elértük az első falut, Ilet-à-Bourse-t, ahol megálltunk pihenni. A házakat szétszórva építették fel a magasan fekvő tisztáson. Igazi nyugalom áradt a helyből, hallottuk a madarak csicsergését és a rovarok zümmögését. Az egyik ház irányából emberi hangok szűrődtek, így közelebb merészkedtünk, hogy megismerkedjünk a helyiekkel.

A bokrok mögött további faházakra bukkantunk, a területen épp zajlott a munka. Beszélgetésbe elegyedtünk a munkásokkal, akik a hegyi szállásnak épített házikókat rendezték be: az udvar tele volt még lefóliázott ágymatracokkal. Az egyik férfi a mosógépet szerelte be. Érdeklődésünkre elmondták, hogy ők nem mafate-iak, hanem Salazie-ből jöttek a faluba dolgozni. Az összes berendezés, sőt, ők maguk is helikopterrel jutottak ide. Hétfőnként érkeznek a területre, majd négy teljes munkanap után a helikopter csütörtök este viszi őket vissza Salazie-ba, az otthonukba.

Hangos zúgásra lettünk figyelmesek, így elköszöntünk, hogy megnézzük, mi okozza a zajt. Egy vasmadár érkezett, de nem szállított semmit: a pilóta egy hölgyért jött, aki a tisztás mellett várakozott a légi taxira. Drága mulatság lehet így közlekedni!

A réttől nem messze egy nagy zöld épület állt, aminek az oldalán az iskola felirat volt felfestve. Mivel az ablakok nyitva voltak, közelebb léptünk és bepillantottunk: egy fiatal nőt láttunk, aki csendben olvasott. A terem közepén felállított pici ágyakban három óvodáskorú kisgyermek aludt. A hölgy kíváncsian ránk emelte tekintetét, mi pedig csak biccentettünk, nem akartuk a gyerekeket felébreszteni. A szoba hangulatosan volt berendezve. A szemközti fal mellett lévő szekrényen könyvek sorakoztak, a sarokban pedig kicsi székek és játékok voltak szétszórva. A másik fal melletti asztalon egy régi TV állt.

Az oktatás megszervezése nagy kihívás a térségben: mintegy száz mafate-i gyermek tanításáról kell gondoskodni. Négy településen található általános iskola: La Nouvelle-ben, Grand’ Place-ban, Ilet-à-Bourse-ban és Ilet-à-Malheur-ben. Van köztük bentlakásos intézmény is, az oktatás időbeosztását azonban úgy szervezik meg, hogy a gyerekek tanítás után még időben hazaérjenek, ami sokszor több órás gyaloglást jelent számukra.

Rövid bámészkodás után visszatértünk a tisztásra, és az egyik szabadtéri asztalnál megebédeltünk a magunkkal cipelt elemózsiából, majd elindultunk, hogy még sötétedés előtt megérkezzünk Grand’ Place-ba. A falun áthaladva több emberrel nem találkoztunk, mindenhol mély csend honolt. Az egyik barna ház udvarán egy kis tábla figyelmeztetett a magánterületre. A ház lakója minden bizonnyal nem szerette a kíváncsiskodó turistákat. A túloldalon még a helyi kocsma is be volt zárva, és az épület előtt lévő csocsóval sem játszott senki. Útközben megcsodáltam a banánfákat, óriási, lilás és bordós színű virágaikat, és az egy fürtben csüngő zöld terméseket. Egy hófehér macska is a nyomunkba szegődött, de amint kiértünk a faluból, eltűnt a bokrok között, mi pedig továbbhaladtunk az úton.

Még naplemente előtt megérkeztünk a szállásunkra. A grand’ place-i vendégház kreol stílusban épült: a tető alatt helyenként csipkeszerű faragás díszítette a kis lakot, a zsalutáblák színesek voltak. A szálláson svájci, német és francia turistákkal osztoztunk. Röviden megosztottuk élményeinket, majd egy kiadós vacsora után azonnal az ágyba dőltünk.

A Mafate sűrű erdeiben szinte lehetetlen észrevenni az idő múlását. Ezt a misztikus csendet csak a helikopterek zúgása töri meg. Ebben a kicsi, mégis végtelennek tűnő vadonban először távolinak éreztük a megszokott hétköznapi világot, ám amint jobban szemügyre vettük a környezetet, máris észrevettük az ember és a modernizáció jeleit. Ezt a vidéket ugyan nem hálózzák be villanyvezetékek, viszont feltűnő az elektromos berendezések jelenléte. Az áramot és a meleg vizet a napenergia biztosítja, napelemeket minden faluban találtunk. A vízvezeték-hálózat is jól ki van építve, túrázás közben is észrevettük a földből itt-ott előbukkanó csöveket. A mobiltelefonok, a rádió és a televízió is működik a térségben, a Maïdo-ra telepített óriási antennák ugyanis messze sugározzák a jeleket. Azt is megfigyeltük, hogyan szállítják el a szemetet. A települések közepén, egy fadeszkákkal körbevett apró területen egy kupacba gyűjtik a zsákokat. A mafate-i helikopterek rendszeresen körbejárják a hulladéklerakókat, megállnak felettük a levegőben, és egy hosszú kötelet eresztenek le, aminek a végére ráakasztják a szemeteszsákokat.

Szeméttároló

A másik két régió, Salazie és Cilaos lakóival ellentétben a hegyi emberek itt továbbra is zárt közösségeket alkotnak, és  önellátók. Nagyjából hétszázan élnek a zsúfolt városoktól távol, de a közösség évről-évre zsugorodik. Húsz éve még ezerötszáz főt számláltak, de a fiatalok sorban hagyják el szülőhelyüket, hogy a tengerparti városokban próbáljanak szerencsét, ahonnan őseik valaha az életüket mentve menekültek. A jobb élet reménye a falvak lassú elnéptelenedéséhez vezet, pedig a Mafate-ban megforduló évi közel nyolcvanezer túrázó nem kis bevételhez juttatja a lakosságot. Az egész szigeten itt a legdrágább a szállás és az étkezések is. A turizmuson kívül más jelentős bevételi forrásuk nincs az ittenieknek.

A Mafate-ban nincs se közút, se kórház, se önkormányzati hivatal, így a helyiek gyakran gyámoltalanná válnak, ha a baj felüti a fejét. A feljegyzések szerint az 1930-as években járt itt először orvos. Az egészségügyi ellátás azóta sem változott sokat. A mafate-iaknak nincs állandó orvosuk, a legnagyobb településükön, La Nouvelle-ben él két nővér, aki ellátja a betegeket. Ezen kívül minden hónapban egy orvos járja körbe helikopterrel a környező falvakat, mivel a betegek képtelenek lennének a domborzati viszonyokból adódó nehéz és hosszú gyalogúttal megbirkózni. Sürgősségi esetekben pedig csak a légi mentés nyújt megoldást. A bürokratikus és adminisztrációs ügyek intézésében két szociális munkás segíti a közösséget.

A mafate-iak életében a legvonzóbb az a tökéletes harmónia, ahogy együtt élnek a természettel. Itt tényleg abból élnek az emberek, amit saját maguk megtermelnek. Szinte minden házikó mellett ott kapirgálnak az udvaron a tyúkok, kecskékkel és tehenekkel vannak tele a hegyi legelők, a természet pedig zöldséggel és gyümölccsel halmozza el a helyieket. Az ezekből készített helyi specialitások nagyon finomak. A banános sütemény, a dinnyefa terméséből, a papajából készített saláta, és az itt csak „chouchou” -ként emlegetett egymagvú, avagy trópusi tüskés tökből sütött egytálétel igazi kulináris élmény! Ezeket a grand’ place-i szállásunkon kapott vacsorán meg is kóstoltuk.

Túránk második reggelén indulás előtt még megcsodáltuk a kilátást a kertből, ami a szemközti óriási sziklákra nézett. Tiszta volt az idő, a falu fölött nem lebegtek fátyolfelhők, így jól láttuk a fölénk tornyosuló Maïdo több mint 2000 méteres meredek falát. Aznap több hegyen keltünk át, fel és le, majd újra fel. Útközben rengeteg csillogó pókháló alatt bújtunk át, a sokadik után már közelebbről is megfigyeltük a békésnek tűnő, lábaival együtt mintegy 8-10 centiméteres nagyságú, arany hálószövő pókot is, amit a réunioniak csak bibe-nek hívnak. Kétszer is átevickéltünk a Rivière des Galets folyón, aminek hideg vize felfrissítette fáradt lábainkat. Sőt, másodszorra a folyóból merítettük tele kiürült vizes palackunkat. Az ásványvizes flakon címkéje szerint az elfogyasztott folyadékunk szintén a Mafate forrásvízéből származott.

Több száz méteres szintemelkedés legyűrése és nagyjából húsz kilométer megtétele után elcsigázottan ugyan, de megérkeztünk La Nouvelle-be, ami a Mafate fővárosának is tekinthető. Ebben a faluban már egy kis boltot is találtunk, aminek rendkívül megörültünk, és megcsappant energiakészletünket azonnal egy doboz csokoládés keksszel pótoltuk. A falu központi helyén egy templom állt, mellette a harangtorony. Érkezésünkkor nagy volt a nyüzsgés a településen: gyerekek fociztak az út mentén, a szomszédok pedig ráérősen beszélgettek, stressznek és rohanó tempónak még csak a nyomát sem érzékeltük. Itt sokkal több turistával találkoztunk, mint a többi hegyi faluban. Ennek valószínűleg az volt az oka, hogy La Nouvelle nagyjából három óra gyaloglással elérhető Salazie-ból. A Col des Bœufs hágóhoz vezető út ráadásul egy könnyű terep.

Harmadik túranapunk reggelén továbbindultunk, hogy visszatérjünk a kiindulási ponthoz. Félúton egy fennsíkon keltünk át, az ösvény egy világos tamarinerdőbe vezetett, amit nem árnyékolt be sűrű lombkorona. Könnyedén szökkentünk át az úton keresztbefektetett farönkökön. Az ágakról fehéres-sárgás, zuzmószerű növények lógtak, olyan hatást keltve, mintha szakálluk nőtt volna a fáknak. És valóban, a különös növényt itt csak Saint Antoine szakállaként emlegetik. Az erdőből kijutva a hágó felé haladtunk tovább. Itt már eltévedni sem lehetett, a környék felett cirkáló helikopterek mutatták a helyes irányt. Miután felkapaszkodtunk a hegy hátára, még egyszer megcsodáltuk a páratlan kilátást: az alattunk elterülő völgyet, La Nouvelle színes kreol házait, a szemközt magasodó Maïdo kopár köveit és a környező hegyek közt megbúvó híres sziklacsoportot, a Les 3 Salazes-t. A legenda szerint három rabszolga vált itt kővé szökés közben. Búcsút intettünk a Mafate-nak, majd élményekkel gazdagodva hagytuk el ezt a különleges, elszigetelt katlanvidéket.

Hozzászólások

A pávapók fekete foltjai nagyon feketék

A pávapók fekete foltjai nagyon feketék

Az ugrópókok családjába tartozó pávapókok (Maratus nem

A kajmánok földjén, a világ legnagyobb mocsarában

A kajmánok földjén, a világ legnagyobb mocsarában

Egy hatalmas kajmán napozott a Transpantaneira út mentén, a Pantanal Nemzeti Park kezdetét jelző kapunál. Mint egy gondos portás, egykedvűen szemlélte az érkezőket.

Természetfotós hétvége a Tisza-tónál

Természetfotós hétvége a Tisza-tónál

A szervezők várják a természetfotózás szerelmeseit és művelőit 2019. június 1-én és 2-án a Tisza-tóhoz! .

Érdemes lenne újragondolni a veszélyeztetett faj fogalmát!

Érdemes lenne újragondolni a veszélyeztetett faj fogalmát!

Azokat a fajokat tekintjük veszélyeztetettnek, a jelen meghatározás alapján, amelyek egyedszáma kritikusan alacsony szintet ér el.

Egy különleges erdei korhadéklakó bogár

Egy különleges erdei korhadéklakó bogár

Mikor egy barátom fotói között gyerekkoromban megpillantottam, az orrszarvúbogarat ( Oryctes nasicornis) nem gondoltam volna, hogy több évtizednek kell eltelnie, míg a természetben találkozhatok vele.

National Geographic 2019. májusi címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

7 800 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket