Luca, Otília, Lúcia, Éda, Tilia2019. december 13., péntek
Természet

A mindennapok nélkülözhetetlen ásványa

2016.08.24.Babinszki Edit
National Geographic Magyarország

A kősó az az ásvány, amellyel a hétköznapokban a legtöbbször találkozunk, és amelyet gyakorlatilag átalakítás nélkül, eredeti formában hasznosítunk: megeszünk.

Szabályos, áttetsző kősókocka a Magyar Földtani és Geofizikai Intézet gyűjteményéből. Lelőhely: Marosújvár
Fotó: Lantos Zoltán

A kőeszközök pattintásához szükséges tűzkő után valószínűleg a kősó volt a második ásványi nyersanyag, amellyel már az őskorban kereskedtek. Később a karavánok földrészeken átívelő, ősi útjaikon szállították selyemmel, elefántcsonttal, fűszerekkel együtt. Az ókorban, de még a középkorban is elterjedt fizetőeszköz volt, sőt egyes ázsiai és afrikai népeknél a mai napig megőrizte ezt a funkcióját. Gyakran volt királyi monopólium még az újkorban is, mivel bányászata-kereskedelme hatalmas hasznot hajtott. Az ételízesítéshez és tartósításhoz használt konyhasóhoz évezredeken át elsősorban a kibányászott kősó tisztításával jutottak, míg napjainkban a jelentős részét már a tengervíz bepárlásával nyerik.

A tordai sóbánya metszete Johann Ehrenreich Fichtel (nagyszebeni kincstárnoki tanácsos, mineralógus, kohász) Adalékok Erdély ásványtani történetéhez című, 1780-ban kiadott munkájából
Illusztráció: A Magyar Földtani és Geofizikai Intézet könyvtárának gyűjteményéből

Kősótelepek a világ számos táján találhatók: Kínától Córdobáig, Ausztráliától Virginiáig. Vastagságuk akár a 600 métert is elérheti. Néhol a felszínre is kibukkannak (például Erdélyben, vagy Spanyolországban), ahol évezredeken át meg is maradhatnak, mivel a szennyezett, például agyagos kősót nehezen oldja a víz. Számos földtörténeti korban, gyakorlatilag a szilurtól (kb. 444–416 millió éve) napjainkig keletkeztek telepek az egykori tengerek, tengerrészek bepárlódásával. A Kárpát-medencében nagy sótelepek három területen találhatók, ahol az elmúlt évezredek folyamán bányásztak is: az erdélyi sóbányák (Erdélyi-medence: Désakna, Parajd, Vízakna, Marosújvár, Torda, stb.), a máramarosi sóbányák (Máramarossziget vidéke: Aknaszlatina, Aknasugatag, Rónaszék) és az északi sóbányák (Eperjestől keletre: Sóvár, Sóbánya, Sókút). E területekről származó, szép példányokkal találkozhatunk a Magyar Földtani és Geofizikai Intézet gyűjteményében is.

Erdély központi részét, az Erdélyi-medencét harmadidőszaki üledékek töltik ki. Ebben találhatók az 500 méteres vastagságot is meghaladó, kősótelepeket tartalmazó rétegek. Mivel a kősó plasztikus, emiatt a lerakódott kősórétegek a szerkezeti mozgások során lassan kinyomódtak a medence szélei felé. A kősóösszlet a vetők mentén felfelé nyomult és a fedő kőzeteket áttörve sótömzsöket alkot. A jellegzetes diapírok és sódómok a medence szélén a felszínen, vagy alig 2–300 méteres mélységben találhatók – a területen 50-nél is több külszíni előfordulás ismert. A máramarosi sóbányák és folytatásukban az északi sóbányák az Erdélyi-medence kifejlődésével azonos rétegtani szintben, azonos szerkezeti megjelenésben, sótömzsök formájában fordulnak elő.

A kősó kitermelése a Kárpát-medencében a rézbányászattal egy időben indulhatott, Kr.e. 5000 körül, a felszínre kifutó telepek fejtésével. Később a rómaiak is termelték: kizárólag külfejtéssel, a völgytalpakon fejtették a sót. A 6–8 méter széles, négyzetes kamrákkal akár 35 méter mélyre is lehatoltak úgy, hogy a kamrák oldalfalát alkotó só érintetlen maradt. A kamrák szélességének két-háromszoros távolságában nyitották az újabb művelést. A későbbi századokban ezeket a kamrákat feltöltötte a víz. Ezek a szabályos, egyenes vonalban sorakozó négyzetes tavak évszázadokon át megőrizték a római bányászat emlékét.

Régi sóbánya gorca Kolozson.
Fotó: Dr. Papp Károly 1906-os felvétele a Magyar Földtani és Geofizikai Intézet Tudománytörténeti gyűjteményéből

A gazdaságosabb fejtési mód, a harangalakú fejtés már a VI. században megjelenhetett és egészen a XVIII. század végéig jellemző volt a Kárpát-medencében, ahol innentől kezdve a só kitermelése kizárólag mélyművelésű bányákban folyt. A bányák telepítése két, egymástól 6–8 méterre lévő akna mélyítésével kezdődött, amelyekből az egyik a szállítást, a másik a közlekedést szolgálta. Amikor elérték a sótest szilárd részét, négyzetes keresztmetszetű aknaácsolatot készítettek. További 10 méternyi mélyítés után kör, vagy elliptikus szelvényben harang alakúvá szélesítették a fejtést, 50–80 méter átmérőig. A fejtési mélység a 100–150 métert is elérhette. A sót kasokban, hálókban kenderkötéllel emelték föl, az emberek pedig kötélhágcsókon közlekedtek a bányákban.

Az Árpád-korban a sótermelés zömét a királyi sóbányák szolgáltatták, ezek Désaknán, Tordaaknán, Székaknán és Kolozsaknán voltak. Ezeken a helyeken voltak azonban az egyházaknak is sóbányáik és előfordultak magántulajdonúak is. A sókereskedelem és sószállítás királyi felügyelet alatt állott. A királyi só egy részét szállítási vállalkozók és egyházak szállították az aknáktól a sóelosztó központokig, ahol az már újra a királyi sótisztek kezében volt a helyi kereskedelemben. A középkorban a Magyar Királyság bevételeinek jelentős hányada a sóbányákból származott.

Az erdélyi sóbányászatban fordulatot hoztak a XVIII. század végén megnyitott marosújvári telepek. Ezeket a Maros medréhez közel elhelyezkedő telepeket ugyan már a rómaiak is bányászták, ám a honfoglalás óta nem művelték őket, mivel a gyakori vízbetöréseket nem tudták elhárítani. Ekkor körgátakat építettek az aknák köré, később egy körtáróval vették körül a kamrákat, melyekből vízgyűjtő aknákba vezették a vizet, onnan pedig kiemelték. A XIX. században már Marosújvár volt a legjelentősebb hazai sóbánya, az ország termelésének harmada innen került ki.

Marosújvári sóbánya
Fotó: A Magyar Földtani és Geofizikai Intézet Tudománytörténeti gyűjteményéből

Marosújvári sóbánya, „Táncterem” 1930-ban.
Fotó: Fortepan

A sóbányászat állami monopólium maradt a kiegyezés után is. A bányák termelése fokozatosan növekedett. Marosújváron vezették be az új fejtési módot: a fejtési veszteség csökkentésére a felül harang alakú kamrák helyett hosszú, trapéz alakú vágattal kezdett aknákat alakítottak ki. A bányákba beszivárgó víz ellen a XX. század elejétől a vízáteresztő és át nem eresztő rétegek határán vízgyűjtő vágatokat hajtottak.

De mi is ez az ásvány, amelynek komoly stratégiai szerepe volt évszázadokon át és finomítva a világ minden konyhájában megtalálható mind a mai napig? A kősó vegyi összetétele nátrium-klorid, de kis mennyiségben más elemeket is tartalmaz. A tengervíz összes sótartalmának körülbelül 78 százaléka nátrium-klorid, 10 százaléka magnézium-klorid, 6 százaléka keserűsó, 4 sázaléka gipsz. Ezek a tenger bepárlódásakor, a túltelített tengervízből egymás után kristályosodnak ki, ennek megfelelően találhatók meg a telepekben is: legelőször a legnehezebben oldható gipsz és anhidrit csapódik ki, ezek találhatók legalul. Felettük az általában a telep döntő részét alkotó kősó halmozódik fel, majd a fedő rétegekben a legkönnyebben oldódó magnézium- és káliumsók jelennek meg.

Gáz- és folyadékzárványokat tartalmazó libellás kősó a Magyar Földtani és Geofizikai Intézet gyűjteményéből. Lelőhely: Rónaszék
Fotó: Lantos Zoltán

A kősó, ha elegendő hely áll a rendelkezésére, akkor nagyméretű, szabályos, kocka alakú kristályok formájában jelenik meg. Gyakoriak az átlátszó, víztiszta példányok, de élénk színekben is pompázhatnak. Ha például vas volt az oldatban, amiből kicsapódott, akkor a rozsdabarnától a vörösbarnáig változhat a színe. Élénk azúrkék kristályok is ismertek, melyet a kősó kiválása idején jelen lévő szabad nátrium-ionok okoznak. Ilyen meglepő színű só nagy tömegben a Németország keleti részén található Magdeburg–Stassfurt vidéki kősó-előfordulásokból ismert.


Szabad nátrium-ionokat tartalmazó indigókék kősó a Magyar Földtani és Geofizikai Intézet gyűjteményéből. Lelőhely: Menzengraben Rhön.
Fotó: Lantos Zoltán

A kősókristályok gyakran tartalmaznak gáz- és folyadékzárványokat. Ezek a folyadékzárványok telítettek, azaz nem oldják tovább az őket bezáró sókristály falát és akár évmilliókon át változatlanul megmaradhatnak. Ezen zárványok vizsgálatával a kristály keletkezésekor fennálló környezeti viszonyokra tudnak következtetni a kutatók.

Hozzászólások

Tíz fotó, öt érdekesség a Cook-szigetekről

Tíz fotó, öt érdekesség a Cook-szigetekről

A Csendes-óceán szigetországait végigjárva meglehetősen biztos vagyok abban, hogy a Cook-szigetek a legcsodálatosabb.

Különleges faj érkezett a Miskolci Állatkertbe

Különleges faj érkezett a Miskolci Állatkertbe

Egy hattagú örvös mangábé csapat érkezett a Miskolci Állatkert és Kultúrpark Afrika-házának gyűjteménye. Magyarországon jelenleg kizárólag itt lehet őket megcsodálni.

A kardszárnyú delfineknél is igen fontosak a nagymamák

A kardszárnyú delfineknél is igen fontosak a nagymamák

Az ember esetében a nők menopauza utáni hosszú

Lila petéket rak az újonnan felfedezett pók

Lila petéket rak az újonnan felfedezett pók

Az új pókfajt néhány éve látták először, azóta megszületett a tudományos leírása.

Vadludak földön, vízen, levegőben

Vadludak földön, vízen, levegőben

2019-ben végre testközelből sikerült megcsodálni az Öreg-tóról útnak induló szárnyasok tömegét.

National Geographic 2019. decemberi címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

9 960 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlapNational Geographic 2019. augusztusi címlapNational Geographic 2019. szeptemberi címlapNational Geographic 2019. októberi címlapNational Geographic 2019. novemberi címlapNational Geographic 2019. decemberi címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket