Vilmos, Bíborka, Taksony, Celesztin2020. április 06., hétfő
Természet

A Pannon-tó emlékei a magyar tenger partján

2016.08.29.Babinszki Edit
National Geographic Magyarország

A balatoni magaspartokat a közhiedelem löszfalakként tartja számon, pedig ezek valójában jóval idősebb üledékek: az egykoron a Kárpát-medencét kitöltő Pannon-tó emlékei.

Fehér homok és szürke agyagrétegek az aligai magasparton
Fotó: Sztanó Orsolya

A balatoni panorámához szorosan hozzátartozó, néhol a 80 méteres magasságot is elérő partfalak Tihanynál, majd Fűzfőtől Kenesén és Akarattyán át kisebb-nagyobb megszakításokkal egészen Fonyódig húzódnak. A meredek, viszonylag állékony falakat a Balaton hullámverése alakította ki a vízszint szabályozása és a parti védművek megépítése előtt. A közhiedelemmel ellentétben azonban nem a jégkorszak száraz szelei által szállított és kiülepedett porból álló lösz alkotja ezeket, hanem a Kárpát-medencét egykoron kitöltő hatalmas tó, a Pannon-tó sekély, hullámveréses vízében, csendes öbleiben, a partot kísérő, medrekkel, mocsarakkal tarkított partján lerakódott üledékek.

A Paratethys kiemelkedő hegységek által elszigetelt részmedencéi a miocén folyamán
Illusztráció: Müller P. és munkatársai nyomán

A Pannon-tó története sok millió évvel ezelőtt kezdődött: az oligocén folyamán (34–23 millió éve), az Eurázsia és Afrika között húzódó Tethys-óceánról a kontinensek közeledése és az ehhez kapcsolódó hegységképződési folyamatok hatására levált a Paratethys nevű tengerág, amely a mai Rhône-folyó völgyétől a Kaszpi-tóig húzódott. A késő-miocénben, körülbelül 11 millió évvel ezelőtt, a kontinensek további közeledésével elkezdődött a Kárpátok vonulatának kiemelkedése, amely végleg leválasztotta a Pannon-medencét, s a benne rekedt hatalmas víztömeget a Paratethys többi medencéjétől.

A kezdetben még normál sótartalmú tengervizet a medencét körbeölelő, egyre magasabbra emelkedő hegykoszorúból érkező bővizű folyók felhígították, s kialakult a Pannon-tó, amelynek sótartalma a mai Kaszpi-tóéhoz lehetett hasonló. A tó vízszintje eleinte lassan növekedett és egyre nagyobb területet borított el. Körülbelül 9,5 millió évvel ezelőtt érte el legnagyobb kiterjedését, amikor területe meghaladhatta a 250 000 négyzetkilométert és szinte az egész Kárpát-medencét kitöltötte. Vízmélysége átlagosan néhány száz méter volt, de egyes árkokban akár ezer méternél is mélyebb lehetett. A Pannon-tóba északkelet és északnyugat felől hatalmas folyók ömlöttek, melyek a bennük szállított óriási mennyiségű hordalékból deltákat építettek.

A Pannon-tó: A, körülbelül 9,5 millió évvel ezelőtt, a legnagyobb kiterjedése idején. B, körülbelül 9 millió évvel ezelőtt, amikor a tavat feltöltő folyóvízi delták elérték a mai Balaton környékét
Illusztráció: Magyar I. nyomán

Az északnyugatról érkező, dél-délkelet felé előrenyomuló delták körülbelül 8-9 millió évvel ezelőtt érték el a mai Balaton környékét. A mai magaspartokat felépítő üledékek ekkor rakódtak le: a deltaágak között húzódó nyílt tavi térszínek fokozatosan feltöltődtek, majd kiédesedtek, végül elmocsarasodó öblök alakultak ki. A tó vízszintjének kisebb ingadozásai miatt ez a ciklus sokszor ismétlődhetett: a nyílt vízi körülmények visszaálltak, majd újra feltöltődtek az öblök, az így kialakuló mocsarakat pedig újra és újra elöntötte a tó vize. Ezeket a 4-8 méter vastag üledékciklusokat jól megfigyelhetjük a tihanyi Fehérparton, a kenesei Fáncséroldalon, vagy Akarattyán, a Csittény-hegyen. A viszonylag gyengén kötött, világosszürke, fehér kőzetliszt- és finomhomok sorozatok a tó sekély vizében, az ezeket tagoló sötét színű, szerves anyagban gazdag agyagrétegek mocsári környezetben keletkeztek.

Megkövült hullámfodrok a réteglapokon Kenesén. Ugyanilyen hullámfodrok láthatók a Balaton 0,2–1 méter mély vízében, amíg fel nem keverik a fürdőzők az iszapot
Fotó: Sztanó Orsolya

Ha szeretnénk közelebbről is megismerkedni a magaspartokat felépítő üledékekkel, akkor, ha a déli parton nyaralunk, a legcélszerűbb Fonyódra utazni. Itt, a stranddal szemben lévő sétaúton induljunk felfelé és mielőtt felérnénk a part tetejére, térjünk le jobbra, egy homokos ösvényre! A fölénk magasodó falon a Pannon-tavat feltöltő folyók keresztrétegzett üledékeit és a beléjük áthalmozott kagylómaradványokat figyelhetjük meg.

A tihanyi fehérparti feltárás üledékes ciklusai
Fotó: Sztanó Orsolya

Aki az északi parton jár, annak a Tihanyi-félsziget délkeleti oldalán található fehérparti feltárást egyszerűbb felkeresnie: a fák közül messziről látható partfal egy picike erdei parkolóból közelíthető meg, ahonnan a meredek lejtőn felmászva érünk célhoz. Itt az egykori mocsarakban lerakódott szenes agyagokon kívül az agyagba települő finom homokfodrokat és az egykori Pannon-tavat ostromló viharok által összesodort kagylóhéjakat figyelhetjük meg.

Congeria ungulacaprae, ismertebb nevén a balatoni kecskeköröm
Fotó:  Lantos Zoltán

A napjainkban közel függőleges partoldalak régen enyhén lejtettek és kinyúltak egészen az akkor még magasabb vízszintű Balatonig. A magaspartoknak az alja átnedvesedett, meggyengült és gyakran nagy felületen leomlott. Ezeknek a hajdani partfalomlásoknak köszönhető a környék híres legendája is a balatoni kecskekörmökről. Ezek, a régebben tömegesen, ma már ritkábban a Balatonból partra sodrodó „kecskekörmök” a néphagyomány szerint egy fiatal pásztorlányka Balatonba veszett aranyszőrű kecskéinek márványfehér körmei. Valójában azonban a Pannon-tóban egykoron élt jellegzetes kagylók, a Congeria ungulacaprae-k lekoptatott búbjai, melyek megtalálhatók a magaspartok üledékes rétegeiben. A gyakori partomlásokkal nagyon sok ősmaradvány, köztük Congeria héj került a Balatonba, ahol a hullámverés lekoptatta őket és „kecskekörmökként” partra sodródtak. Leggyakrabban a Tihanyi-félszigeten találkozhatunk velük, ahol a Gödrösben, a Barátlakásokhoz vezető út mentén még ma is nagy számban gyűjthetők az eredetileg magukba záró pannon-tavi rétegekből.

Hozzászólások

Gemenci hírek a fekete gólyapárról

Gemenci hírek a fekete gólyapárról

A Gemenc Zrt., a Duna – Dráva Nemzeti Park, valamint a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület együttműködésében működtetett feketególyafészek-kamera képei szerint a gólyapár költi a tojásokat.

Hazai természeti értékeink védelme

Hazai természeti értékeink védelme

Mi lesz a Földdel és lakóival, az emberrel és az élővilág minden más szereplőjével a következő fél évszázadban?

A Yellowstone pumáira leselkedő veszély

A Yellowstone pumáira leselkedő veszély

A pestis emberi megbetegedéseket már csak elvétve okoz, olyan elszigetelt esetekben, amikor az ember-vadállat közti kontaktus fennáll.

A sunyi szemű mókus

A sunyi szemű mókus

Erdőkben, sőt városok parkjaiban is találkozhatunk ezzel a fürge rágcsálóval.

Törékeny kis virág: a pézsmaboglár

Törékeny kis virág: a pézsmaboglár

Számomra az egyik legszebb, apró kis virág a pézsmaboglár, népi neve a kockagyöngy, békaboglár, békavirág.

National Geographic 2020. áprilisi címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

9 960 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlapNational Geographic 2019. augusztusi címlapNational Geographic 2019. szeptemberi címlapNational Geographic 2019. októberi címlapNational Geographic 2019. novemberi címlapNational Geographic 2019. decemberi címlapNational Geographic 2020. januári címlapNational Geographic 2020. februári címlapNational Geographic 2020. márciusi címlapNational Geographic 2020. áprilisi címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket