Komoly bunyók kezdődnek a gólyafészkekben
A tesztoszteron nagy úr, ha egy hím pár nélkül marad, megpróbál rabolni magának újat. Hullanak a fiókák is ilyenkor.
Gyönyörű, ikonikus madarunk a gólya, annyira hozzászokott az emberhez, hogy mindennapjait szinte a szemünk előtt éli. Az óriási fészkek tatarozása, az udvarlás, szerelmes kelepelés, a fiókák első, tétova mozdulatai mind-mind a szemünk előtt zajlanak. Mint ahogy a mostanában kezdődő kőkemény harcaik is, amelyeknek sokszor a tojások, a fiókák esnek áldozatul. A gólyák vagy gilicék ezen “agresszív” arca kevésbé közismert.
Rendszerint először a hímek érkeznek haza, megvárják életük párját, közös erővel kipofozzák a családi hajlékot, lerakják a tojásokat. Csakhogy igyekezni kell. Mivel jókora termetű madarakról van szó, a kotlás, a fiókák nevelése is hosszú időt vesz igénybe, a kicsiknek meg kell erősödniük az augusztus közepén kezdődő vonulásig.
Tojások törnek, fiókák potyognak
Nagyon nagy a veszteség, sok madár nem tér haza, az egyedül maradt férj vagy feleség a hosszas várakozással azt kockáztatja, hogy elfogynak a hasonlóan egyedülálló gólyák, arra az évre egyedül marad, nem párosodhat.
És ilyenkor buzdul fel a tesztoszteron a hímekben: Esetleg már költő, fiókáit nevelő párok hím tagjaira támadnak, megpróbálják elzavarni őket, megszerezni a fészket és a tojót. Komoly harcok folynak, a hatalmas, hosszú lábú madarak a levegőben viaskodnak, mint a sasok, lecsapnak a fészekben ülő vetélytársra, megpróbálják kilökni.
Ilyenkor eshet meg óhatatlanul is az, hogy tojások törnek, frissen kikelt fiókák pottyannak ki a fészekből. Szomorú belegondolni, de ez is a természet rendje. Tudományos hitelességgel nem lehet megmondani, mi történik a fészekfoglalás után akkor, ha abban már tojások, illetve fiókák is ülnek. ismerünk példákat arra is, hogy a “pótapa” felneveli őket, mint ahogy sok fajnál ilyenkor a biztos halál vár rájuk.
Napi több kilónyi élelem
Akárhogy is, az öreg gólyák élete nagyon kemény. Ahogy a fiókák kibújnak, hihetetlen intenzív munka kezdődik, a pár tökéletes együttműködése és önzetlen szorgalma nélkül nem menne. Egy felnőtt madár élelemigénye körülbelül napi fél kilogramm, amit sáskákból, egyéb rovarokból, puhatestűekből, kisrágcsálókból, hüllőkből, kétéltűekből, halakból kell összeszednie.
A fiókák viszont egy idő után napi egy kilogrammnyi élelmet is elnyelnek, vagyis négy kicsivel számolva a szülőknek napi öt kiló élelmet kell összegyűjteniük.