Illés, Margaréta2019. július 20., szombat
Természet

Egy este a denevérekkel a denevérekért

National Geographic Magyarország

2018. augusztus utolsó hétvégéjén Európa-szerte a szárnyaló emlősöké volt a főszerep.

Európában közepes méretű fajnak számít a képen látható vízi denevér

Egészen a Mecsekig vezetett az utunk, hogy az Abaligeti-barlangnál denevérkutatók segítségével lessük meg az éjszaka leple alatt vadászó bőregereket.

Csupán az elemlámpa fénye fedte fel a barlang bejárata előtt kifeszített hálót, amellyel a mit sem sejtő állatokat vártuk. Ritkán van lehetőség egy speciális, denevérek befogására kifejlesztett eszközt közelről szemrevételezni. Óvatosan megtapogathattuk a finom hálót, amely sokkal vékonyabb, mint a madaraknál alkalmazott, ugyanis az ultrahanggal tájékozódó állatok egy madárhálót könnyed eleganciával kikerülnek a legsötétebb éjszakában is.

Egy barlang egész évben vonzó a denevérek számára, de a nyár vége, az ősz kezdete kiemelten fontos időszak az életükben, ugyanis ekkor veszi kezdetét a nászidőszak. A párzás idején felkeresik a nászhelyeiket, amelyek később telelőhelyként is szolgálhatnak. Az Abaligeti-barlang egy kiemelten fontos terület. „Akár több száz kilométerről is idegyűlnek a bőregerek a Mecsekbe, számuk több ezer is lehet” – árulta el a terepi előadáson Dombi Imre denevérkutató, a Duna-Dráva Nemzeti Park természetvédelmi őre.

Mind a nőstény, mind a hím denevérek, néhány kivételtől eltekintve több párt is választanak maguknak. Szaporodásuk rendhagyó, az őszi párzást követően a hímivarsejtek elraktározódnak a nőstény méhében és a petesejt megtermékenyítése csak a téli hibernált állapotból való visszatérés után zajlik le.

A Magyarországon előforduló 28 denevérfajból 25 rendszeresen megfigyelhető ezen a helyen. Ez a szám is jelzi, hogy maga a Mecsek és az Abaligeti-barlang nagyon fontos denevérvédelmi szempontból. Megfordultak már itt olyan ritkaságok, mint a hosszúszárnyú denevér (Miniopterus schreibersii), vagy a tavi denevér (Myotis dasycneme), amelyek európai szinten is kuriózumnak számítanak.

A vadászatot a nagy patkósdenevérek (Rhinolophus ferrumequinum) kezdték; egy kisebb kolóniájuk él a barlangban. Mi sem bizonyíthatta volna jobban jelenlétüket, mint az első néhány hálóba akadt egyed, amely mind nagy patkósdenevér volt. Az európai, illetve hazai viszonylatban nagynak minősülő patkósdenevéreket a legnehezebb megfogni. Rendkívül kifinomult szonár rendszerükkel még a legvékonyabb hajszálat is könnyedén érzékelik és elkerülik.

A denevérek az általuk lakott barlangból több száz méteren keresztül ki tudnak repülni úgy, hogy nem használnak ultrahangot, csak emlékezetből közlekednek, hiszen évek óta róják a köröket a sziklaüregek folyosóin, emiatt leginkább itt lehet jó eséllyel befogni őket. Az éjszaka folyamán főleg hím példányokat fogtunk, ez a jelenség nem véletlen, ugyanis a nászidőszak elején a hímek előbb érkeznek, hogy felkészülten várják a barlangban a nőstényeket. Ez a patkósdenevérekre és a tavi denevérekre egyaránt jellemző.

Meghatározásuknak egyik legjobb módja, ha az ember kézbe tudja venni őket és közelről megnézheti a fülüket, szárnyukat, megmérheti az alkarméretét, ami sok esetben határozóbélyeg lehet. Minden megfogott egyednek kiderítettük a nemét, a tömegét, majd testközelből figyelhettük, érinthettük meg a parányi állatokat. Az egyes denevérfajoknál más-más tulajdonság segítségével lehet következtetni a korra, ez lehet az ujjízületek elcsontosodásának mértéke, a szín, vagy egy ajakfolt, ami például a fiatal vízi denevérek (Myotis daubentonii) állát ékesíti. A 8-9 gramm tömegű fajok, mint például a vízi denevérek a szabad természetben 10-15 évig élnek. Fogságban azonban a vízi denevérnél a leghosszabb feljegyzett életkor 30 év volt, a rekorder pedig egy 7 grammos brandt denevér (Myotis brandtii) 43,5 évvel. Különös jellegzetességekre is felhívták a figyelmet, ilyen a közönséges denevér (Myotis myotis) kissé hagyma szaga. A kellemetlen vegyület a futrinkák elfogyasztásával kerül a szervezetükbe, de a közönséges denevéreket ez egyáltalán nem zavarja, egyik kedvenc táplálékuk.

A reklamáló nagy patkósdenevér közvetlenül a befogás után

Egy kézi denevérdetektor segítségével hallgatóztunk az éjszakában. Ez az állatok által kiadott ultrahangot érzékeli és hallhatóvá teszi az emberi fül számára. Így hallhattuk például a kesztyűs kézben reklamáló nagy patkósdenevért. Az általuk kiadott ultrahangok mindenről visszaverődnek, tulajdonképpen a fülükkel néznek körbe. Minél sűrűbb a detektor által érzékelt pittyegő hang, a bőregér annál sűrűbben adja ki a tájékozódó hangot, vagyis annál pontosabb képet kap a környezetéről. Ennek ellenére szárnyaló emlőseink nem vakok, szemükkel is látnak. Ez különösen akkor hasznos, amikor a sokszor látogatott helyeken – mint amilyen a barlang bejárata – ultrahang nélkül repülnek. Patkósdenevérek esetében hang alapján is lehet határozni, ugyanis míg a nagy patkósdenevér 83-84 kHz-en, addig a kis patkós 112 kHz-en kiabál az éjszakába, így a különböző frekvenciájú hangokkal nem zavarják egymást a vadászatban.

A merészebbek megsimogathatták a fokozottan védett állatokat

Az éjszaka során vízi denevéreket is sikerült befogni. Ők 5-10 centiméterrel cikáznak a víz felett és innen szedik össze a rovarokat. A hím fiatal korát elárulta az állaton látható ajakfolt. Sáros alkarja pedig arra engedte következtetni a természetvédelmi őrt, hogy az amúgy faodúban élő denevér, párkeresés céljából már járt a barlangban.

Lenyűgöző alulról átvilágítva figyelni egy denevér rugalmas szárnyvitorláját, amely egy nagyon vékony bőrhártya. „Az emlősszövetek között a denevérszárny az egyik leggyorsabban regenerálódó szövet. Egy erdőben repkedve időnként megsérülhet ez a hártya, viszont napokon belül képes teljesen meggyógyulni. Nagyon ritkán fogunk olyan denevéreket, amelyeknek teljesen ki van szakadva a szárnyvitorlája, de még úgy is képesek repülni” – ismertette Dombi Imre denevérkutató. Természetesen pár perces vizsgálat után az összes megfogott egyedet visszaengedtük az éjjeli vadászatra. Még a tetszhalottnak tűnő vízi denevér is fürgén elröppent az őt elengedő gyermek kezéből.

Az Európában előforduló denevérfajok rovarokkal táplálkoznak. Az éjszaka repülő rovarok számottevő hányada mezőgazdasági, erdészeti kártevő. A denevérek pont ezeket fogyasztják nagy mennyiségben, így rendkívül hasznos élőlények. „A legkisebb európai denevérfaj a szoprán törpedenevér (Pipistrellus pygmaeus), tömege 4-5 gramm. Egy ilyen apró egyed egy éjszaka alatt akár ezer, egy nyár alatt pedig összességében egymillió szúnyogot is képes elpusztítani. A legnagyobb szoprán törpedenevér kolónia, amit Európában ismerünk 2500 egyedből áll, ráadásul a gemenci erdőben egy hídszerkezetben található” – derült fény a megdöbbentő adatokra. Magyarországon az összes denevérfaj védett, ebből nyolc fokozott oltalom alatt áll. Állományuk alakulása erősen fajtól függ. Összességében elmondható, hogy vannak csökkenő tendenciát mutató szaporulatok, ilyen például a nagy patkósdenevéreké. Ennek egyik fő oka szálláshelyeik zavarása. Az Abaligeti-barlangban lakó kolónia is megcsappant az utóbbi 30-40 évben. A leleményesebb fajok új szállásokhoz alkalmazkodtak, mint az épületek, az építmények, ez viszont összetűzéseket szül emberek és állatok között. Túlélésüket továbbá veszélyezteti a vadászterületeik elvesztése, a mezőgazdaságban alkalmazott rovarirtó szerek fokozott használata, az intenzív erdőgazdálkodás.

Denevér tanösvény a fokozottan védett Abaligeti-barlang környékén

Az éjszaka szárnyas koboldjai nem tartoznak a közkedvelt állatok közé. A legtöbb félelem abból adódik, hogy egyszerűen nem ismerjük azt, amitől félünk. Ameddig nem vettük kézbe, nem simogattuk, nem figyeltük őket repülés közben, vagy néztünk a szemükbe, addig félünk tőlük és sokkal nehezebben védjük meg őket.
Óvjuk a denevéreket, tartsunk inkább attól, hogy mennyit veszítünk, ha eltűnnek az éjszakai égbolton cikázó emlőseink!

Írta és fényképezte: Csáki-Kőnig Rita

Hozzászólások

Szent László pénze, a Nummulitesek

Szent László pénze, a Nummulitesek

Az elmúlt századok során sok legenda kötődött hozzájuk

Eddig ismeretlen fafajt fedeztek fel Tanzániában

Eddig ismeretlen fafajt fedeztek fel Tanzániában

Mindössze 8 négyzetkilométeres hegyvidéki területen él, és egy erdészeti felmérés során bukkantak rá.

Egy apró, ám hangos állat az óceán mélyéről

Egy apró, ám hangos állat az óceán mélyéről

Egy új tanulmány szerint a Japán vizek mélyén élő férgek harcaik során az óceán egyik legerősebb zaját hozzák létre.

Ritka, gigantikus medúzát örökítettek meg

Ritka, gigantikus medúzát örökítettek meg

Búvárok egy csoportja Délnyugat-Anglia partjainál úszva egy kivételesen nagy medúzára bukkant.

Sötétebb színűek a gombák a hidegebb éghajlaton

Sötétebb színűek a gombák a hidegebb éghajlaton

A gombák világából azonban eddig senki se végzett a szín és a hőmérséklet közti összefüggésre vonatkozó vizsgálatokat.

National Geographic 2019. júliusi címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

8 220 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket