Bulcsú, Kerény, Kerubin2020. június 04., csütörtök
Természet

Babonák és hiedelmek az állatvilágban

2018.10.12.Erdélyi Ilona
National Geographic Magyarország

A középkor kedvelt olvasmányai voltak az úgynevezett bestiáriumok, az állatokról és allegorikus sajátságairól szóló történetek gyűjteménye.

1607-ből száramzó fametszet egy sárkányfarkú mantikort ábrázol.
Illusztráció: Wikipedia

Az írók, a szerzetesek nem egyszer saját kútfőből vagy más római szerzőktől is vettek át forrásanyagot. A bestiáriumok tartalmát mai szemmel katalogizálva két részre oszthatjuk. Találhatunk bennük képzelt állatokról festett nagyon valósághű képeket. Itt van rögtön a főnixmadár, ami poraiból újul meg tűz által. Az ókortól ismert hiedelemmadár a reformáció és Debrecen címermadara lett.

A könyv alapján komolyan hittek a mantikor létezésében is, ami egy skorpió- vagy sárkányfarkú, oroszlántestű emberfejű valami volt, fém fogsorral. Mint igen gonosz jószág, áldozatait halkan dudorászva falta fel.

A tartalom másik része viszont valós állatok nem valós szokásairól szól. A kódexlapokon a kacsák kacsafákról pottyannak le miután mégértek, de látható tüzet kioltó szalamandra éppúgy, mint bocsait formába nyalogató medve.

Azt hittem, hogy a középkorral együtt elmúltak ezek a téveszmék, egészen addig, amíg nem beszélgettem néhány erdőmunkással, akik szilárd meggyőződéssel állították, hogy az őz tulajdonképpen egy kis szarvas, de ha megnő, akkor neki is olyan nagy agancsa lesz. Tudományosnak szánt magyarázatomra, csak gúnyos mosoly volt a válasz, hogy majd pont ő fogja ezt megmagyarázni, nekünk erdei embereknek…

Így hát, ha már ők nem hittek nekem, akkor a kedves olvasónak nyújtok át egy kis csokrot a népszerű hiedelmek közül. Arra nyilván nem akarok szót vesztegetni, hogy a gólya nem hoz gyereket és a fekete macska sem egy sátáni állat, ellenben megfigyelhető, hogy egész sor éjszakai állathoz kapcsolódnak a halálhoz és túlvilághoz közeli hiedelmek. Ilyen a kuvik, mint jelentős halálmadár, mivel szegényke szeret tanyák körül leskelődni, természetesen nem a távozó lelkekre, hanem a halottvirrasztás fényére odagyűlt rovarokra.

A denevér sem járt sokkal jobban, ő ugyanis egyenesen a sátán attribútumai között szerepel, gondolom olyan megfontolásból, hogy a festmények többségén Lucifer is hasonló csinos bőrszárnyakat visel. Sajnálatos módon vagy húsz éve még én is láttam pinceajtóra kiszögezett denevért, mellyel a tulajdonos feltehetően a rontást igyekezett elűzni. Mindez azzal együtt, hogy a denevér 1901 óta védett és huszonnyolc magyar faja nagyon megcsappant az utóbbi időben. Ehhez hozzájárult az is, hogy néhány éve még elég sok denevért vertek fel télen a panelprogram során vagy éppen falaztak be. Szerencsére azóta a munkálatokat egyeztetni kell a környezetvédelmi hatóságokkal is.

Jelentősen rossz hírű éjszakai madár a lappantyú is, aminek latin neve-Caprimulgus- is kecskefejőt jelent, mivel a babonaság szerint a kecskék tejét szopja a sötétség leple alatt. Ilyet természetesen nem tesz, kizárólag rovarokkal táplálkozik. A madár érdekes tulajdonsága, hogy testhőmérsékletét nagyon le tudja csökkenteni, így a hidegebb, táplálkozásra alkalmatlan időszakokat egy alacsony energiafelhasználású, dermedt állapotban vészeli át.

De került be néhány rovar is a túlvilági babonaság látókörébe. A régi bútorokban percegő szút gyakran hívták „halálórájának” is, mivel úgy gondolták, a percegés a házban haldokló idejét méri. Igazából a hangkeltést nem a szú, hanem az álszúk nemzetségébe tartozó bogár okozza és célja sokkal vidámabb ennél: a nőstényt hívja szerelmi légyottra.

Szegény halálfejes lepke pedig a torán lévő, némileg koponyára emlékeztető rajzolata miatt lett üldözött, na meg a méhészek nem minden alap nélküli állítása sem használt hírének, miszerint bemászik a kaptárakba mézet lopni. Ez egyébként igaz, de kimondottan elszigetelt jelenségről van szó, mivel a lepke is igen ritka Magyarországon, elsősorban a melegebb, mediterrán vidékek lakója.

Korábban már említettük a kacsát, mint fáról leeső és megszülető madarat. De van még ezen kívül egy érdekes túlvilági szerepe: ő a lélekmadár. A sámán lelke az ő alakjában repül át a túlvilágra a transzállapot alatt. Nem véletlen a kacsalábon forgó vár szimbóluma sem. Ez eredetileg a forgó világot jelentette, amelyhez a sámán a botján és a lélekkacsán keresztül kapcsolódott.

Ennyit a túlvilágról. Most nézzünk néhány más állathoz kapcsolódó evilági hiedelmet.Kedves sününk nem szedegeti össze tüskéjével az almát és olyan bölcsnek sem mondható, mint mesehős énje.
Ugyanúgy a róka sem annyira ravasz, mint inkább alkalmazkodó állat, aki manapság a városi temetőkbe is tanyát üt, és onnan jár ki kukákat dézsmálni.

A pióca viszont, igazolni látszik gyógyító hírét, amit az „Indul a bakterház” piócás embere kicsit megtépázott. Nyála tartalmaz véralvadásgátló hirudint, gyulladásgátlót, enzimgátlót, hyaluronidázt ami értágító és destabilázt, vérröggátló hatással. Főleg arc és végtagműtétek után, a nehezen hozzáférhető helyeken szerencsés az alkalmazása, tisztítva a szöveteket a pangó rögösödésre hajlamos vér eltávolításával.

Nem igaz viszont a compó haldoktor szerepe, mely szerint más sérült halak dörgölőznek hozzá, a vastag nyálkarétegtől remélve gyógyulást.

Megemlítendő viszont a halaknál azt, hogy a küsz igenis alapanyaga volt az „essance d’Orient”-nek. Körülbelül 40 000 küszhal lemorzsolt és zselatinnal elkevert pikkelye adott egy kilogramm ezüstcsillám alapanyagot, amivel egykoron igazgyöngyöket hamisítottak német és francia kézművesek.

Hát ennyi fért egy csokorba. Legközelebbre egy újabb területet térképezünk fel, amely egyelőre a néprajzkutatók látókörébe sem került bele.

Írta: Molnár Péter
Fényképezte: Ifj. Vasuta Gábor

Hozzászólások

Egyre gyorsabban fogyatkozik a szárazföldi gerincesek állománya

Egyre gyorsabban fogyatkozik a szárazföldi gerincesek állománya

Egy 2015-ös tanulmány szerint a Föld hatodik nagy kihalási hulláma zajlik, az akkori szerző csapat frissítette a vizsgálatait, s az eredmény még rosszabb lett.

Hét új pávapók-fajt fedeztek fel Ausztráliában

Hét új pávapók-fajt fedeztek fel Ausztráliában

Az egészen apró pávapókok rendkívül színpompás utótestükről kapták a nevüket, és csak Ausztráliában honosak.

Szántóföldek piros virága

Szántóföldek piros virága

Bár gyönyörű vadvirág, tulajdonképpen a gabonafélék gyomnövénye, így a vegyszeres irtás ki is szorította a termőföldek nagy részéről a 20. század közepére.

Kirepültek a vándorsólyom fiókák

Kirepültek a vándorsólyom fiókák

A sziklák oromzatán, üregeiben költő vándorsólyompárok (Falco peregrinus) a napokban tanítják repülni, a zsákmány elejtésére a frissen kirepült fiatalokat.

Kihaltnak vélt méhfajra bukkantak Floridában

Kihaltnak vélt méhfajra bukkantak Floridában

A kékesen fénylő faliméhet utoljára 2016-ban látták, ám csak 5 évvel korábban fedezték fel.

National Geographic 2020. májusi címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

9 960 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlapNational Geographic 2019. augusztusi címlapNational Geographic 2019. szeptemberi címlapNational Geographic 2019. októberi címlapNational Geographic 2019. novemberi címlapNational Geographic 2019. decemberi címlapNational Geographic 2020. januári címlapNational Geographic 2020. februári címlapNational Geographic 2020. márciusi címlapNational Geographic 2020. áprilisi címlapNational Geographic 2020. májusi címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket