Malvin, Teréz2020. október 01., csütörtök
Természet

A 2019. év rovara: havasi cincér

2018.12.27.NG
National Geographic Magyarország

A 2018. december 6-án, éjfélkor zárult a szavazáson a legtöbb jelölést kapta a havasi cincér (Rosalia alpina), így ő lett 2019-ben az Év rovara.

Havasi cincér
Forrás: Wikimedia Commons

Erre az évre is három rovarfaj közül lehetett választani – olvasható a Magyar Természettudományi Múzeum Blogján. A jelöltek mind közösségi jelentőségű fajok. (Közösségi jelentőségű fajnak az Európai Unió élőhelyvédelmi irányelvének mellékletein szereplő fajokat nevezzük; gyakran – helytelenül – a „Natura 2000-es faj” kifejezést használják rájuk.) 2019-ben esedékes az élőhelyvédelmi irányelv alapján készülő országjelentés, amelyben a közösségi jelentőségű fajok és élőhelyek természetvédelmi helyzetéről és elterjedéséről kell beszámolni, ezért a Magyar Rovartani Társaság úgy döntött, hogy ennek apropóján választja ki jelöltjeit az Év rovara címre: a kis Apolló-lepkét, a magyar tarszát és a havasi cincért.

A havasi cincér tudományos (latin) neve második szavának (a faji jelzőnek) jelentése „alpesi”, „havasi”. Ez a jelentés a legtöbb nyelv esetében tükörfordításként megjelenik a köznapi névben is, noha nem igazán fedi a valóságot. A katalán és az olasz megnevezés viszont a bükkre (a havasi cincér legfontosabb tápnövényére) utal. A spanyolok és a portugálok az állat latin nevét használják köznapi névként is.

Aki már látott havasi cincért, aligha téveszti össze más hazai bogárfajjal. A kifejlett bogár (az imágó) testhossza 2–4 cm. A hím csápja jóval (majdnem kétszer) hosszabb a testénél, a nőstény csápja alig hosszabb. A hím feje és rágói is nagyobbak. Kültakarójának alapszíne fekete, nagyon sűrűn álló, igen rövid szőrök fedik, amelyek az alap felületét szinte teljesen eltakarják. A szőrök legnagyobbrészt kékesszürkék, de az előháton és a szárnyfedőkön több bársonyosnak látszó fekete foltba tömörülnek, amelyeket világosabb sáv keretez. A foltok mérete és formája változatos, szinte egyedenként más és más, de az előhát elején egy félkör alakú minta és a szárnyfedők közepe mögött húzódó széles, zegzugos szélű harántöv állandó elem. Ez utóbbi előtt egy-egy nagyobb, mögötte egy-egy kisebb kerekded folt látszik. A csápízek végének fekete szőrei ecsetszerűen elálló bojtba tömörülnek, ezért a csáp tarkának látszik. A lábak szintén kékesszürkén szőrösek, így a mozdulatlan bogár remekül beleolvad a bükkfák kérgének hasonló színezetébe. Szárnyfedői aránylag gyengén szklerotizáltak, vékonyak, laposak.

Populációinak genetikai diverzitása arra utal, hogy jégkorszaki menedéke (refugiuma) Európában Görögország északi részének hegyvidékein lehetett, a felmelegedés után onnan terjedt észak felé. Állományainak nagy része ma Európa déli felén található; északabbra erősen visszaszorult vagy teljesen eltűnt. Németországban például csak délen honos, de már nagyon ritka; Lengyelországnak csak a legdélibb részén, a Kárpátokban fordul elő; Csehországban néhány állománya maradt, holott a 20. század közepén ezeknek az országoknak még nagyobb részén fordult elő. Skandináviából kipusztult, a Brit-szigeteken pedig soha nem is élt, pedig ott jelentős kiterjedésű bükkösök találhatók. Észak-Afrikából származó adatai tévesek, szíriai adatok valójában a törökországi Hatay tartományra vonatkoznak.

Magyarországon a havasi cincér a Dunántúli- és az Északi-középhegységben, valamint a Mecsekben honos, de sok helyen gyakori. Megtalálható a Dunántúli-dombság egyes magasabb részein is. Leginkább hegyvidéki bükkösökben él, általában 300 és 2000 méteres tengerszint feletti magasságban (minél délebbre megyünk, annál magasabban, a bükk elterjedésének megfelelően). A havas hegycsúcsokhoz vagy a havasi legelőkhöz tehát nincs köze, így a „havasi” jelzője tulajdonképpen félrevezető. Más erdőtársulásokban sokkal ritkább, és azokban leginkább akkor fordul elő, ha elegyesen bükk is található bennük. Lárvája ennek megfelelően legtöbbször a bükk (Fagus sylvatica) fájában él.

A kifejlett bogarak nálunk általában július első felében jelennek meg, előbb a hímek, majd néhány nap múlva a nőstények is. Meleg, napos időben, a déli órákban és délután 4–6 között aktívak.
Ha a közelben frissen kivágott fa található, a hímek odarepülnek; ha ilyenek nincsenek, 1–1,5 kilométeres felderítő repüléssel számukra megfelelő helyet választanak. Territóriumtartók, vagyis a kiválasztott területüket védik. Rendszerint mozdulatlanul ülnek, csak a csápjuk szondázza a levegőt, veszély esetén azonban gyorsan elmenekülnek az ágak közé, vagy elrepülnek. Ha idegen hím közeledik, ideges mozgással nekirontanak, és igyekeznek eltávolítani a területükről – néha az embert is megpróbálják elűzni. Ha a hím egy nőstény egyed feromonjait érzékeli a csápjaival, követni kezdi, és párosodni próbál vele. Ha a nőstény elrepül, már nem követi, ám ha a nőstény hajlandóságot mutat, egy órán át párzik vele, majd egy ideig még követi; így próbálja megakadályozni, hogy más hímek ne férkőzzenek a közelébe.

A nőstény a szájszerveivel, a csápjával és a tojócsöve érzékszerveivel választja ki a peterakásra alkalmas helyet, mely általában a kéreg repedése vagy más sérülése, általában 1–1,5 centiméterre hatol a fába. A petéket a nőstény egyenként rakja le az elhalt – de részben még élő – fák vastagabb törzsébe és ágaiba.

A kifejlett havasi cincérek élettartama néha csupán 10 nap, de három hétnél biztosan nem több. Ellentmondásos közlések szólnak a táplálkozásukról, miszerint leveleket, virágokat vagy kifolyó fanedveket fogyasztanak, de ezeket nem igazolják megfigyelések. Az imágók valószínűleg egyáltalán nem táplálkoznak; erre utal, egy vizsgálat, mely során több mint 1500 egyed befogásával egyszer sem figyeltek meg táplálkozást.

A lárvák a kikelésük után mélyebbre (4–10 cm) vonulnak a fába, és ott az időjárástól és a fa minőségétől függően 2–4 évig fejlődnek. Utolsó telük előtt visszatérnek a felszín közelébe; bábbölcsőt készítenek, és kimeneti csatornát rágnak – ez utóbbit újra eltömítik –, majd bebábozódnak. Júliusban a kifejlett bogarak ismét kitisztítják a kimeneti csatornát, majd ovális (6–11 mm hosszú és 4–8 mm széles) nyíláson – a röplyukon – át távoznak a fából. A röplyuk hosszabbik tengelye párhuzamos a fa rostjainak irányával, vagyis a törzs hossztengelyével.

A havasi cincért a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) Vörös Listáján a sebezhető („vulnerable”) kategóriába sorolják, Magyarországon védett faj, természetvédelmi értéke 50 000 forint. Számos más európai országban is védett.

Adott területen a havasi cincér lokális kipusztulásához vezethetnek a nagyobb tarvágások, ha a tápnövényül szolgáló fák minden egyedét eltávolítják. A nagy kiterjedésű fátlan tájak gátat szabnak terjedésüknek, ahogyan minden olyan erdő (például akácos, nemesnyáras és fenyves ültetvények) is, amelyben nincsenek számára tápnövénynek számító fafajok.

A gazdasági céllal kezelt erdőkben károsan érinti az ott élő állományt a természetes módon kidőlt, megsérült vagy beteg fák eltávolítása, hiszen ezek lennének a lárvák legjobb fejlődési helyei.

A tarvágásokon kívül a legnagyobb veszélyt a nyár elejéig letermelt faanyag erdőben, erdőszélen való tárolása. A száradó farakások, főként, ha napos helyen vannak, vonzzák a havasi cincéreket. Ezek azonban csapdaként működnek: a nőstények a felhalmozott törzsekre rakják petéiket, ám a fákat idővel elszállítják és feldolgozzák.

Az Év rovarának védelmét elsősorban az élőhelyének védelme, a sérült fák, kidőlt törzsek megőrzése jelenti. Különösen fontos az erdőszéli vagy más helyen, szabadon álló, napsütötte fatörzseket óvni, mert ezek több évig kiszolgálják a lárvák fejlődését. A szálaló erdőművelés, a vegyes korú állományok kialakítása, a lékek, a tisztások megőrzése segíti a havasi cincér fennmaradását.

Merkl Ottó teljes cikkét az mttmuzeum.blog.hu oldalon olvashatják.

Hozzászólások

Pingvinkolónia maradványai kerültek elő

Pingvinkolónia maradványai kerültek elő

Az ősi Adélie-pingvinek maradványai a jég alól bukkantak elő.

Túrázás a természetért – instant túrák a Groove Trailstől

Túrázás a természetért – instant túrák a Groove Trailstől

Az utóbbi néhány évben berobbantak hazánkba az úgynevezett „instant”, tehát bármikor teljesíthető túrák, mára több száz kör várja látogatóit, így érdemes alaposabban szemügyre venni, melyik és miben tud többet nyújtani, mint mások.

A villás farkú ragadozó madár

A villás farkú ragadozó madár

A Marcal mentén elterülő kaszálókkal, nedves rétekkel mozaikos kisebb-nagyobb nádfoltok felett a napokban gyakran megfigyelhető az itt táplálkozó vörös kánya (Milvus milvus).

Óriás pókok a lakásban, avagy „magyar madárpókok” – legenda és valóság

Óriás pókok a lakásban, avagy „magyar madárpókok” – legenda és valóság

Ha egy hatalmas test és nyolc, fürgén szaladó láb hosszú árnyéka kúszik végig a padlón, bizony erre legtöbbünket egy pillanat alatt elönti a hideg veríték.

Bonobóknak köszönhetően fedeztek fel egy szarvasgombát

Bonobóknak köszönhetően fedeztek fel egy szarvasgombát

A szarvasgombát nemcsak az ínyencek fogyasztják, hanem számos vadállat, köztük legközelebbi rokonaink is.

Ajánlataink

2018. év rovara: az óriás-szitakötő

2018. év rovara: az óriás-szitakötő

A Magyar Rovartani Társaság 2011 óta választja ki az év rovarát.

National Geographic 2020. szeptemberi címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

9 960 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlapNational Geographic 2019. augusztusi címlapNational Geographic 2019. szeptemberi címlapNational Geographic 2019. októberi címlapNational Geographic 2019. novemberi címlapNational Geographic 2019. decemberi címlapNational Geographic 2020. januári címlapNational Geographic 2020. februári címlapNational Geographic 2020. márciusi címlapNational Geographic 2020. áprilisi címlapNational Geographic 2020. májusi címlapNational Geographic 2020. júniusi címlapNational Geographic 2020. júliusi címlapNational Geographic 2020. augusztusi címlapNational Geographic 2020. szeptemberi címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket