Malvin, Teréz2020. október 01., csütörtök
Természet

Barátságos majmok és rózsaszín delfinek közt az Amazonas őserdejében

2019.05.26.Kisgyörgy Éva
National Geographic Magyarország

Ha van hely, ahova gyerekkorunk óta sokan vágyódunk, az az Amazonas vidéke. Persze képzeletünkben úgy él, mint egy igazi áthatolhatatlan dzsungel, fákon lustán heverő jaguárokkal, fűszoknyában táncoló bennszülöttekkel, fejünk felett elsüvítő színes papagájokkal.

Amazonasi naplemente
Forrás: Kisgyörgy Éva

Nos, nem pontosan ilyen. Sokkal egyszerűbb, nyugodtabb, fenségesebb. De mégsem okoz csalódást, sőt. Épp a kis dolgok szippantják be itt az embert úgy, hogy teljesen megfeledkezik a külvilágról. A csend, a folyóból kinövő fák, a ringatózás egy függőágyban, azaz pont a visszafogottság, amit nem vártam, és épp ez lepett meg.

Bár a Nílus egy hajszállal megelőzi a leghosszabb folyók versenyében, az Amazonas messze a legbővebb vizű folyó – több vizet pumpál az óceánba, mint az utána következő hét folyó összesen. Nagyságát jól érzékelteti, hogy vízgyűjtő területe, az Amazonas-medence kilenc országot érintve Dél-Amerika 40 százalékát teszi ki.

Ennek a hatalmas területnek a kapuja Manaus, ahova a legtöbb nemzetközi és belföldi járat érkezik, jómagam is ide repültem. Ahhoz képest, hogy közel 1500 kilométerre fekszik az Atlanti óceántól, tengeri kikötőnek is jelentős – a széles folyón ugyanis könnyedén eljutnak a városba a hatalmas teherszállító hajók.

Manaus egy kétmilliós nagyváros a dzsungel közepén, amely egykor a leggazdagabb volt a gumikitermelésnek köszönhetően. Az aranykor gazdagságát leginkább az Amazonas Színház idézi fel melynek díszítése a legelegánsabb európai operaházaknak felel meg – nem véletlen, hogy a Vogue magazin beválasztotta a világ 15 legszebb operaháza közé.

A manausi operaház
Forrás: Kisgyörgy Éva

A sietősek és kispénzűek egynapos túrákra fizetnek be, a ráérősek akár heteket is eltölthetnek a folyón a csigalassúsággal haladó hajók egyikén, függőágyban ringatózva. De a legjobb választás az, ha néhány napra beköltözünk egy távoli, folyóparti vendégházba és onnan indulunk hajós és gyalogos túrákra. Én is így tettem. A manausi szállodából először egy rövid autózással értük el a Rio Negro partját, ahonnan komppal keltünk át a túlpartra. Onnan minibusszal indultunk tovább, majd egy bő órát vízitaxiban ültünk.

Már útközben tanúi lehettünk a környék egyik fő attrakciójának: a vizek találkozásának. A különböző színű folyók találkozása több helyen előfordul a világban, de itt jó hat kilométeren át fut egymás mellett a sötét Rio Negro és a fakó homokszínű Rio Solimoes (ahogy az Amazon felső szakaszát ezen a vidéken hívják) anélkül, hogy összekeverednének. A jelenség oka az, hogy eltérő a két folyó hőmérséklete és sebessége. A sötét Rio Negro a melegebb a maga 28 fokos hőmérsékletével, míg a Rio Solimoes csak 22 fokos, de több mint kétszer olyan gyors.

A vizek találkozása
Forrás: Kisgyörgy Éva

Csepergő esőben érkeztünk meg a szállásunkra, a Juma Lodge-ba, no de ezen nem csodálkozhattunk, hiszen az esőerdőben vagyunk – itt még az úgynevezett száraz évszakban is ritkák az esőmentes napok. Alig ismertem rá a szállásra a fotók alapján, de hamar kiderült, miért. A 18 éve felépített bungalók most csak alig bő egyméternyire álltak a víz színe felett, holott a száraz évszakban, ahogy a képeken láttam, 15 méter magasan emelkednek ki a folyóból a cölöpök. Kezdett megelevenedni mindaz, amiről csak olvastam eddig, milyen ereje van a folyóknak – ez a vidék igazi alázatra tanít.

Rögtön az első nap délutánján kajakozni indulunk. 2-3 fős, egyetlen fából ácsolt hajóink lassan siklottak a vízen. A folyó két oldalán a fáknak csak a teteje kandikált ki a vízből, szárazföldet sehol a közelben nem láttunk. Néha madarak húztak el a fejünk felett, de olyan magasan, hogy csak apró pontoknak tűntek, fényképezni reménytelen volt. Helyi vezetőnk persze így is felismerte azokat, és örvendezve közölte, ha épp papagájokhoz volt szerencsénk.

Aztán lassan leszállt az este, a magas pallókon elindultam a kunyhóm felé. A kis teraszomról megcsodáltam a naplementét, miközben nem győztem hálát adni magamban, hogy itt lehetek. Bár meglehetősen szokatlan volt, hogy minden nagyobb hajó közeledtére kicsit imbolygott a kunyhóm, úgy aludtam tíz órát a csend ölelésében, mint a bunda.

Másnap erdei túrára indultunk. Először motorcsónakokba szálltunk, hogy elérjük az ösvényt, és már akkor nekiállt zuhogni az eső, de úgy, mint ami soha nem is akarja abbahagyni. Nem is állt el egész nap. Ez csak a jegyzetelésben és fotózásban akadályozott, de abban nem, hogy ámulva hallgassam a vezetőnket. Megmutatta, melyik növényt, fakérget mire használnak az amazóniai indiánok. Volt köztünk olyan, mely szúnyogriasztásra alkalmas, másokból gyógyteát készítenek, de akadt olyan növény is, amely remekül megállja a helyét fésűként. Néhány olyan alapanyaggal is találkoztunk, melyet a szépségipar hasznosít. A legérdekesebb mind közül sok neves parfüm egyik alkotórésze, a rózsafa volt, amely még ebben a fülledt, párás időben is finoman illatozott.

Az erdőben néha táborhely nyomát is láttuk, mint megtudtunk, a hadsereg tart itt kiképzéseket. Néhány hétre kiteszik a katonákat, akiknek igazán meg kell küzdeni a túlélésért. Vész esetén jól jöhet az „erdei telegram”, az a fa, melynek dobszerű hangja egészen messze elhallatszik, ha jól kiválasztott, vastag ággal ütögetjük meg.

Nick, a barátságos majom
Forrás: Kisgyörgy Éva

A szálláson már várt ránk a három itt tanyázó szürke gyapjasmajom, melyek közül Nick volt a legbarátságosabb.  Néha egészen olyan volt, mint egy macska: hátára fordult és követelte, hogy cirógassam a hasát. De szerette azt is, ha felemeltük, mint egy kisbabát és átölelhetett miket. Gyakran vendégeskedett valakinek a teraszán is. Otthonosan befeküdt az ott felakasztott függőágyba, míg a lakók ülhettek a jóval kényelmetlenebb székeken.

Másnap a halászattal is megpróbálkoztunk. Kaptunk mindannyian halászbotot, damilt és csalit, hogy fogjunk magunknak vacsorára piráját. A többieknek sikerült is, de én az abszolút fenntartható halászat képviselője lettem, ugyanis az összes csalit leették a halak a horgomról, de egy se akadt fent rajta. De nem nagyon bántam.

A legkülönlegesebb állat azonban a rózsaszín delfin volt, hivatalos nevén az amazonasi folyamidelfin. Ez a maga 2,5 méteres hosszával a legnagyobb folyami delfin és az egyetlen, amelyik kiváló manőverezési képességének hála hátrafelé is tud úszni. A delfinek kiskorukban ugyanolyan szürkék, mint más fajtájú társaik, csak felnőttkorukra válnak rózsaszínné. Akkor sem egyformán: van, amelyiknél csak néhány halvány, eltérő színű folt jelenik meg, míg mások szinte olyan rikítóak lesznek, mint a flamingók. Számomra a legérdekesebb, amit megtudtam róluk, hogy ha izgatottak, akkor még erősebb lesz a színűk – hasonlóan ahhoz, ahogy mi emberek elpirulunk.

Rózsaszín delfin
Forrás: Kisgyörgy Éva

Bár világéletemben nagyvárosban laktam és most is csak pár napot töltöttem a természetben, kifejezetten furcsa volt visszatérni Manausba. Igazi csoda volt vendégeskedni a világ legnagyobb esőerdejében, amely olyan sokat ad nekünk és melyre nem vigyázunk eléggé. Csak remélni tudom, hogy Nick, a rózsaszín delfinek és a többiek még sokáig megtarthatják életterüket.

Hozzászólások

Pingvinkolónia maradványai kerültek elő

Pingvinkolónia maradványai kerültek elő

Az ősi Adélie-pingvinek maradványai a jég alól bukkantak elő.

Túrázás a természetért – instant túrák a Groove Trailstől

Túrázás a természetért – instant túrák a Groove Trailstől

Az utóbbi néhány évben berobbantak hazánkba az úgynevezett „instant”, tehát bármikor teljesíthető túrák, mára több száz kör várja látogatóit, így érdemes alaposabban szemügyre venni, melyik és miben tud többet nyújtani, mint mások.

A villás farkú ragadozó madár

A villás farkú ragadozó madár

A Marcal mentén elterülő kaszálókkal, nedves rétekkel mozaikos kisebb-nagyobb nádfoltok felett a napokban gyakran megfigyelhető az itt táplálkozó vörös kánya (Milvus milvus).

Óriás pókok a lakásban, avagy „magyar madárpókok” – legenda és valóság

Óriás pókok a lakásban, avagy „magyar madárpókok” – legenda és valóság

Ha egy hatalmas test és nyolc, fürgén szaladó láb hosszú árnyéka kúszik végig a padlón, bizony erre legtöbbünket egy pillanat alatt elönti a hideg veríték.

Bonobóknak köszönhetően fedeztek fel egy szarvasgombát

Bonobóknak köszönhetően fedeztek fel egy szarvasgombát

A szarvasgombát nemcsak az ínyencek fogyasztják, hanem számos vadállat, köztük legközelebbi rokonaink is.

National Geographic 2020. szeptemberi címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

9 960 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlapNational Geographic 2019. augusztusi címlapNational Geographic 2019. szeptemberi címlapNational Geographic 2019. októberi címlapNational Geographic 2019. novemberi címlapNational Geographic 2019. decemberi címlapNational Geographic 2020. januári címlapNational Geographic 2020. februári címlapNational Geographic 2020. márciusi címlapNational Geographic 2020. áprilisi címlapNational Geographic 2020. májusi címlapNational Geographic 2020. júniusi címlapNational Geographic 2020. júliusi címlapNational Geographic 2020. augusztusi címlapNational Geographic 2020. szeptemberi címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket